Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A Sümeg vidéki falvak múltjából. (Sümegcsehi, Bazsi, Sümegprága) A veszprémi püspöki uradalom történetéhez. XXXIII. p. 61–108.

idegenek behatolásai) aminek következtében a szántóföldi termelés eredménytelensége jellemző ezekben az évtizedekben. Pedig ezek voltak azok az évtizedek, amikor a falu gazdaságilag meg tudta volna jövőjét alapozni. A földesúri szolgáltatásoktól mentes évek, a közös haszonvételekből szerzett jövedelem évek alatt megteremtették a szorgalmas emberek számára azt a vagyoni bázist, amelylyel el tudták volna indítani gazdálkodásukat. Az idegen ajkú nép nem értett szót az uradalmi tisztekkel, és egymás között is torzsalkodtak. Ez etnikai konfliktus volt, a svábok és a szlavóniai lakosok között (ZML CU, A, 1720, 98-99.). Az első úrbéri szerződés A szolgáltatásoktól mentes évek után a bérlő szerződésre lépett a jobbágyokkal, zsellérekkel. A szerződés nem tartalmazott elviselhetetlen terheket. Feltűnő a kilenced, a füstpénz, a konyhára való élelmiszerek szolgáltatásának hiánya. Tizedet (másképpen dézsmát) a mezei termények után adtak. A robot évi 12 munkanap volt, amelyet teleknagyságtól függetlenül rendelt el az uradalom minden igával rendelkező gazdának. A zsellérek szintén 12 munkanap gyalogmunkával szolgáltak. A szolgáltatásoknak ez a kedvezőbb változata jelezte, hogy az uradalomban még nem volt akkora munkaerőigény, amely a jobbágyoktól magasabb robotteljesítményt követelt volna. De a földesúri háztartás sem tartott igényt a jobbágyság szárnyasaira, veteményeire. Annak a nagyobb földesúri udvari háztartásnak, amely a várban az egész XVII. században jellemző volt, az új viszonyok kialakulásával vége szakadt. (A szolgaszemélyzetet, a vár alkalmazottait a várőrséggel együtt bocsátották el.) Az uradalom szívesen vette, ha a jobbágyság a szolgáltatásokat, vagy annak egy részét pénzben váltotta meg (például az éves robotot a gazda 3 forint lefizetése ellenében). Ez a szerződés mintegy 10 évig volt érvényben. A bérlet megszűnése után az uradalom aj obbágyterheket emelte (Ila-Kovacsics 1988,11, 166,351,362.). Az úrbéres viszony rendezése Az uradalom a jobbágyoknak 1724-ben új szabályzatot adott. Ezt urbáriumnak nevezték. Ebben az okmányban megszabták a jobbágyok kötelességeit, szolgáltatásait, és szabályozták az úrbéres falu életét. Leszögezték, hogy a jobbágyfalu felett (az egyénre vonatkozóan is) a joghatóságot a földesúr gyakorolja, övé a bíráskodási jog. A jobbágyok felett az úriszék ítélkezett, az uradalom központjában, Sümegen. Itt tárgyalták elsőfokon az elkövetett bűnöket, vétkeket, az úrbéri szolgáltatásokkal kapcsolatos kihágásokat, az engedetlenségeket. A püspöki kiadások egyre növekedtek, ezek fedezésére emelték meg a jobbágyok terheit. 1725-ben a püspöki székbe Acsády Ádám került (1744-ig állt az egyházmegye élén). Kormányzata alatt alig volt elmozdulás a nagyobb jövedelmezőségre, ámbár megkezdődött a gazdasági regeneráció. Általános vélemény szerint a gazdaságok még érezték a századelő pusztításait (Ila-Kovacsics 1988, II, 166, 351, 362.). Csehi az urbáriumban kiszabott terheket tudta vállalni, gazdaságilag megfelelő szinten állt. Bár, az elöljáróság szerint a robot nehéznek bizonyult, nagyobb részét a hoszszúfuvar tette ki. A bazsiak és a prágaiak gazdaságilag gyenge szinten álltak, különösen a bazsi lakosság számára jelentett túl nagy terhet az urbárium rendelkezése. Gyönge fizikumú igaerővel rendelkeztek, hosszúfuvart maguk nem tudtak teljesíteni. Az uradalom sem fogadta el, hogy tehénfogattal menjenek hosszúfuvarba. Azt pénzben kellett megváltaniuk, ami többlet teher volt a gazdák számára. Ha az uradalom ragaszkodott a természetben nyújtandó szolgáltatáshoz, a gazdák fuvaros vállalkozót fogadtak, ami ugyancsak költséges volt: a fuvar díját a robotra kötelezettek fizették meg a vállalkozónak. A bazsi és a prágai jobbágyok számára a robot kötelezettsége a legnagyobb teher, a gyalogrobot ellen hasonlóan panaszok sora jutott el az urasági tiszthez. A sümegieket, köztük a belső és a külső városiakat, 1723. július 27-én (Esterházy Imre püspök idején) idézték úriszék elé. Elrendelték: a termények után (beleértve a bort is) tizedet szolgáltassanak, hosszúfuvarba 3 szekeret adjanak, amelyekkel Bécsbe szállítottak terményeket. A hajdúkat évente egy hónapon át katonai szolgálatra kötelezték. Ennek során a püspök nem adott ellátást. A katonai szolgálatok és a bécsi fuvarok miatt állandósult a konfliktus a városlakók (oppidani) és az uradalmi vezetés között. Az úriszéki határozat szerint Sümegen letelepedni, ott házat vásárolni kizárólag a földesúr beleegyezésével lehet. Az uradalomnak népességi szempontból nem állt érdekében Sümeg fejlesztése. Amikor a telepítési folyamat még tartott az országban, sőt az uradalmi falvakba is egyre több telepes érkezett, a népesedés elől elzárták a mezővárost. Az újabb beköltözők a társadalmi konfliktust mélyítették volna, és ez nem volt érdeke a földesúrnak. Ugyancsak elégedetlenkedés tapasztalható a bazsi és a prágai lakosoknál. Nyilvánvalóan az alacsony szociális színt motiválja ezt a konfliktust a jobbágyság és a püspök között. Ezekre az évtizedekre jellemző megállapítást olvashatunk Bél Mátyás ismert, Zala vármegyére vonatkozó feldolgozásában. Ezen a vidéken bőségesen állt rendelkezésre minden, amit a természet nyújtani tudott. A termények értékesítésére alig volt lehetőség, ez a lakosság sorsát alapvetően meghatározta. A gazdák nem voltak érdekeltek több termék előállításában, piaci kereslet gabonára, borra nem volt. A gazdák annyit termeltek, amennyi családjuk ellátásához és az adó kifizetéséhez szükséges volt, és a kevés terményből a beszállásolt katonaságot is eltarthatták. A leírás szerint a zalai erdők tele voltak vadállatokkal 80