Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A Sümeg vidéki falvak múltjából. (Sümegcsehi, Bazsi, Sümegprága) A veszprémi püspöki uradalom történetéhez. XXXIII. p. 61–108.

Az uradalom újjászervezése A hódoltsági viszonyok megszűnésével a földesúri hatalom kiszélesedésének lehetünk tanúi. Az uradalmi vezetés előtt több feladat állt. Helyre kellett állítani az uradalmi tekintélyt, a jobbágyságot szolgai alázatra kényszeríteni. Bár az előző korszakban a többfelé adózás súlyos volt, mégis lehetőséget adott a lakosoknak az uradalom, a végvárak, a török közötti lavírozásra. Az uradalmi fegyelem megteremtése most minden teendőnél előbbrevalónak bizonyult. A társadalmi és politikai viszonyok konszolidációja után fel kellett mérni a birtokokat, az egyes falvak határában bejárást végeztek. Ekkor állapították meg az uradalom tisztviselői, hogy mely falvak és puszták újratelepítését szükséges elvégezni, s az egyes falvakban hány telek alakítható ki. Az 1696. évi adatfelvétel során a kérdések egy része tisztázódott. Csehiben 16 gazda 165 pozsonyi mérő nagyságú szántót müveit, a szőlők területe 57 kapás (egy kapás szőlő = 200 négyszögöl) volt. A bortermés még kevés (25 urna), a szőlőket csak az elmúlt években újították fel. Prágában is ez időben kezdődött a falu újjászervezése. A szántók művelésével kezdték, de még kevés volt belőlük. A szőlőket az elmúlt években ültették, még nem fordultak termőre. A lakosság ideje nagyobb részét a házak újjáépítésére fordította, mert valamennyi ház romos állapotban volt. 1700-ban az uradalom emberei újra megjelentek Prágában, 7 telek müvelését állapították meg. Megszemlélték a falu határát, megállapították, hogy a határ nagysága további telkek kialakítását teszi lehetővé. Ide egyelőre nem hoztak telepeseket, a faluban sok zsellércsalád élt, akiket gazdasághoz juttathattak. A faluhatár fél mérföldre terjedt, a mezők és az erdő a lakosoknak lehetőséget nyújtott a megélhetésre. A jobbágyoktól megkérdezték, hogy a hódoltsági időkben ki volt a földesuruk, és milyen szolgáltatással tartoztak neki? A prágaiak erre lakonikus választ adtak. (Fehérvárt szolgáltak, az adó nagyságáról azonban nem nyilatkoztak.) Ugyanez ismétlődött meg a csehieknél is. 1700ban itt is megjelent a falut és a határt megszemlélő hivatalos közeg. A tisztviselő megállapította, hogy a falusi gazdák jólétben éltek, tíz telket műveltek. Ebben a faluban is sok volt a zsellércsalád, akik az elhagyott és üresen álló házakba beköltöztek. Őket gazdasági erőre kell hozni, hogy telkes gazdákká válhassanak. A faluról alkotott összkép kedvező volt: es ist ein gutes Dorf (ez egy jó falu). A mezőkről és az erdőről ugyanaz a megállapítás, amit a prágai határról írt: es hat ein schönes Territorium (szép földterület) Néhány esztendő múltán, a kuruc háborúk alatt a falvak ismételten elpusztultak (OL CDZ, IV, 1683, A, 1686.; etUC, 54-26, P, A, 1700, CS, A, 1720.). A nemzeti felkelés ügye a környéken Sümeg várához kapcsolódott. A falvak a várba élelmet vittek, hosszú fuvarral szolgáltak a kuruc seregnek, többen katonának álltak. A kurucok 1705. november végén érkeztek Sümegre, ahol a vár parancsnoka önként hódolt meg a kuruc csapat előtt. A vár új parancsnoka, Domonkos Ferenc brigadéros, és mellette volt Balogh Ferenc alezredes, tapasztalt katona. Sümeg stratégiailag fontos szerepet töltött be a kurucok dunántúli hadjárataiban. A hadtáp berendezkedett, felhalmozta az élelmet, nagyobb szarvasmarhacsordák legeltek a Sümeg körüli legelőkön. Sümeggel szemben Rabutin seregteste állt. A labancok az uzsai völgyben állomásoztak. Rabutin portyákra küldte egyes csapatrészeit, amelyek a falvakat sanyargatták, s elpusztították Türjét. 1708. januárban Esterházy Antal Sümegre hívta a dunántúli vármegyék küldötteit, akik a tartományi ügyeket, a leromlott közállapotokat vitatták meg, hogy azokat új alapokon rendezzék. A vármegyék a harcok idején keletkezett károkról kívántak tárgyalni Esterházyval. 1709. július 19-én Heister generális elfoglalta Sümeget. Heister július 31-én a város lakosságához nyugtató levelet írt, s egyben intette őket, térjenek vissza a császár hűségére. Még 1710-ben megérkezett a császár által kinevezett földesúr, Johannes Volkra de Heidenreichsstein, aki egyben a veszprémi egyházmegye püspöke (LiptákZákonyi é.n., 22-28.). 1711-ben mindössze négy gazda volt Csehiben, a lakosság többi része szegény, azaz zsellér. Kevés volt a gazdák állatállománya. Igásökör Csombó Andornál (6), Simon Györgynél (2) volt. Tehenet Czankó István (2), Varga Mihály (2) tartott, és Csombó Andornál volt még három. A két gazda nem ökrökkel, hanem tehenekkel művelte szántóit. Nem voltak növendék állataik, csupán Csombó Andor és Simon György tartott egy-egy üszőt. A gazdák mindössze nyolc pozsonyi mérő nagyságban vetettek búzát és rozsot. A szőlők a kuruc háborúk alatt elpusztultak, Simon Györgynek és Czankó Istvánnak termett három-három akó bora. A gazdákról megjegyezték, hogy Csombó Andor kivételével eladósodtak, kölcsönöket vettek fel igásállatok vásárlására. Ez volt ugyanis a gazdasági megerősödés egyik feltétele. Ebben az évben a gazdák tavasszal zabot, árpát vetettek, aratás után tarlószántásba kölest és hajdinát. A köles és a hajdina rövid tenyészidejű növények, ősz elejére beértek. Ugyanakkor kásanövények, amit a lakosság fogyasztott. A csehi lakosságot a négy gazdán kívül még zsellércsaládok alkották, akik a kuruc háborúk idején állatállományukat és teljes vagyonukat elveszítették. Közülük a gazdák közé megkezdődött az emelkedés, ez azonban elég lassú fejlődés volt. A XVIII. század közepére Csehi és Prága közepes nagyságú jobbágyfalu jellegét érte el. 76