Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A Sümeg vidéki falvak múltjából. (Sümegcsehi, Bazsi, Sümegprága) A veszprémi püspöki uradalom történetéhez. XXXIII. p. 61–108.

püspökség a cenzus fizetésén túl más terhet is rájuk akart erőltetni (Kredics-Solymosi 1993, 94-101, 106-109.). A sümegi uradalom a hódoltságban Sümegre és környékére az 1526. évet követően hamarosan rátört a török, és a vidék veszélyeztetettsége 150 éven át fennállt. Sümegvárt és a megerődített belső várost nem sikerült a töröknek elfoglalnia, a külső várost azonban adózásra kényszerítette. Hasonló sorsa volt a környék falvainak is. Az uradalom népe természetesen Sümeghez fordult védelemért, de ezzel magukra vonták a török haragját. A vidék erődítményei, várai a XVI. század közepéig kiépültek, és a győri főkapitányság bevonta őket a végvári rendszerbe. Sümeg mellett kiemelten szereplő végvárak: Szigliget, Szentgrót, Keszthely, Tátika, Szántó, Somló, Tapolca. E végvárak kapitányai ígéretet tettek a falvak népének megvédésére. Ezzel a falvak ki is szolgáltatták magukat a katonai érdekeknek. Amikor a török megjelent, hasonló védelmet ígért a falvaknak. A kettős adózás terhét a nép viselte, s ha nem tudtak fizetni, a török, de a magyar végvári vitézek is önkényesen bántak velük. Sümegvár szerepe felértékelődött, a gazdasági és közigazgatási feladatok mellé katonai teendők járultak. A várnagy hatalma katonai tekintetben is kiterjedt a vidék népére. Váradi püspök 1524-ben devecseri Chóron Andrást nevezte ki a vár kapitányának, aki a mohácsi csatavesztés után megmarad tisztségében. Az egykori várnagyi teendők védelmi feladatokkal bővültek, s annak eredményessége érdekében a vár egész személyzete, a nagyszámú szolgasereg, a falvak nemessége felett a kapitánynak teljhatalma volt. Chóron a várbeli tisztséget sajátszerüen értelmezte, szinte magántulajdonának tekintette a várat, és önkényesen intézkedett a vártartomány falvaiban. A Veszprémből, Zápolya hívei elől menekülő Szalaházy püspök egy időre menedéket talált Sümegen. A vidék népe első ízben 1529-ben látott török martalócokat, amikor - Bécs sikertelen ostroma után - a szultán serege a Nyugat-Dunántúlon, Ausztria déli tartományain, Szlavónián, Horvátországon keresztül özönlött vissza Törökországba. A visszavonulás során a martalóc csapatok feldúlták Dunántúl nyugati vidékeit. 1532-ben a szultán ismét Bécs ellen indult, a felvonulási útvonala Zala és Vas vármegyén át vezetett. A török hidat vert a Zala és a Rába folyón. A Bécs elleni ostrom ezúttal sem sikerült, mert a kőszegi ostrom elhúzódott, és Bécs alá érve a szultán arról értesült, hogy Ferdinánd király 200 ezer fős keresztény sereget állított szemben vele. A török a birodalmi seregtől megriadt, nem bocsátkozott ütközetbe, és még Alsó-Ausztriából visszafordult. A fősereg most is, mint 1529-ben, az osztrák tartományokon keresztül vonult vissza, de a segélycsapatok a devecser-sümegi országúton meneteltek déli irányban. Ezt a csapatot a sümegi várkapitány, Chóron András, az őrséggel megtámadta és széjjel szórta. Chóron András leveléből tudjuk, hogy a csatában 2500 törököt vágtak le (Ila-Kovacsics 1988, II, 348-349.; FMTÉ, 11,70.). Az 1532. évi török hadjáratról szóló leírások szerint a török az egész vidéket felperzselte, az állatokat elhajtotta. Az 1530-as években kezdődött a zalai és a vasi nép nehéz élete. Magas lett a gabona és az igásállatok ára, amelyeket a lakosság megfizetni nem tudott. A leromlott gazdasági helyzetet a Zala vármegyei adóösszeírások szemléletesen mutatják. Anyagi hátrányt szenvedtek az uradalmi falvak a sümegi várnagy mértéktelen harácsolásai miatt is. A korszak tipikus alakja Chóron András volt, aki köznemesi társadalmi rétegből emelkedett a főurak közé. Vagyona az Esterházy, Podmaniczky, Erdődy, Török családokéhoz mérhető, amelyet ezekben az évtizedekben harácsolással szerzett. Chóron a püspöki uradalom népének robotjából Devecserben kúriát épített magának, amelyet hamarosan erőddé fejlesztett, majd egész uradalmat szerzett az egyházmegyei és más környékbeli javakból. Ezt annál inkább is tehette, mert a püspök Pozsonyban élt, nem tartózkodott egyházmegyéjében. Chóron a devecseri uradalomhoz kapcsolta Felsőuzsát, amely a sümegi uradalom egyik birtoka volt. A történeti leírások megjegyzik, hogy a két püspöki vár, Sümeg és Veszprém Szalaházy egyházkormányzati ideje alatt a pusztulás képét mutatta: a falak omladoztak, a fegyverek elavultak, a katonaság és a várnép ellátása akadozott. Igaz viszont, Chóron 1530-ban visszavette Veszprém várát a Zápolyához pártolt uraktól, majd egy újabb támadástól is megvédelmezte a várat (OL CDZ, II, 34, A, 1531.; Ila-Kovacsics 1988, II, 418.; Hóman-Szekfű 1939, III, 181, 334.). Szalaházy utóda a püspökségben Kecheth Márton volt, akit Chóron András segített a püspöki stallumhoz. Ezzel Kecheth ki volt szolgáltatva a várkapitánynak. Amikor Kecheth a kapitány akarata ellenére lépett fel, Chóron megvonta tőle az anyagi és az erkölcsi támogatást, és a püspök nem tehette be lábát a várba. 1537-ben az udvari körök felszólították Chóront, szolgáltassa vissza a várat a püspöknek. A kapitány feltételt szabott: a püspök fizessen 50 ezer forint kártérítést, ekkora összeget fordított Sümegvár erődítésének, a keleti bástya építésére. Kecheth 1539-ben megtámadta és elfoglalta Sümegvárt (LiptákZákonyi é.n., 18-19.). Ezután az egyházmegye pénzét és egyéb értékeket Veszprémből Sümegvárba hozták, mivel a veszprémi vár a török közelsége miatt veszélyeztetett helyzetbe került. Kecheth püspök, a kor világi nagybirtokosaihoz hasonlóan, vagyonszerző életmódot folytatott. Tudomására jutott, hogy a török 1532. évi Bécs elleni felvonulása előtt a környék nemesei és a keszthelyi ferences rendi barátok vagyonukat, értékeiket Tátikára menekítették. A török veszély állandósult, az értékek ezért Tátikában maradtak. Kecheth püspök 1538. január 22-én sümegi fegyveresekkel megrohanta és elfoglalta Tátikát, az ottani értékeket magához vette. A vár tulajdonosai, a gersei Pethő család népes számmal megjelent az ország71