Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A Sümeg vidéki falvak múltjából. (Sümegcsehi, Bazsi, Sümegprága) A veszprémi püspöki uradalom történetéhez. XXXIII. p. 61–108.

tották, a szolgáltatások nagyobb része innen származott (Ila-Kovacsics 1988, II, 348-349.). Tátika és birtokai Tátika-hegyen a várat a tatárjárás utáni években a Tátika nemzetség építette. A tatárdúlást elkerülő főurak a király felhívására az ország számos pontján erődöket építettek, a városokat kőfallal körülkerítették. A várúr, a Tátika nemzetségbeli Tádé, ellentétbe került a veszprémi püspökkel, Zlaudussal, és 1246-ban lovasaival megrohanta Ereket, ahol a püspök vendégháza állt. A pusztítás nagymérvű volt (actus maioris potentiaé) a hatalmaskodást a király megtorolta: a várat elkobozta a Tátika nemzetségtől, és azt a veszprémi püspöknek adományozta. Tátikavár építését a veszprémi püspök 1248-ban fejezte be. A püspökök a tátikai várbirtokokat a sümegi uradalomba sorolták. Zlaudus püspök a Várad-hegyen, Tátika legmagasabb pontján (413 m) 1266-1272 között egy másik várat épített, - amelyet felsővárnak neveztek benne a püspök palotát létesített. Zlaudus Tátika várában halt meg 1272-ben (Korai Magyar Történeti Lexikon, 665.). Időközben Rezi legmagasabb ormán, 427 m magas hegyen, szintén megépült az erőd, amelyet Alsóvárnak neveztek. A két erődöt tátikai váraknak hívták. E két erődnek (Sümeg mellett) stratégiai jelentősége volt. A várak fenntartását a várbirtokok biztosították, és a sümegi birtokok mellett a püspöki jövedelmeket gyarapították a tátikai falvak is: Vathka, Hidegkút, Kovácsi, Nyírád, Szőc, Újbécs, Teres (másképpen: Marcal-mellék), de a sümegi várbirtokok közül idesorolták Bazsi, Csehi, Erek, Prága falvakat is. A világi főurak, köztük a zalai ispánok, Tátika várát maguknak követelték. V. István király azonban 1272-ben - adománybirtokként - elismerte a veszprémi püspök jogát Tátika várához és birtokai-hoz. 1290-ben Apor és Lukács zalai ispánok elfoglalták a várat. 1291-ben a hatalmaskodás miatt Benedek püspök tiltakozott a király előtt, és meggyőzően bizonyította, hogy Tátika és a birtokok veszprémi püspöki tulajdonok (Csánki 1897, III, 17.). A földesúri hegyi várak, katonai jelentőségük miatt, az Anjou-házi uralkodók alatt királyi tulajdonba kerültek. Hamarosan a király megbízható híveinek adományozta a várakat. így került ki Nagy Lajos király uralkodása alatt Tátika és Rezi vára a püspöki javak közül, birtokaikkal együtt. A királyi átvétel 1342-ben történt (ZO I, 406.). A két hegyi erődöt Lajos király a Kál-völgyi királyi és királynői uradalommal cserélte el. A Kál-völgy falvaiban: Köveskálon, Szentbenedekkálon, Mindszentkálon, Kerekikálon, Tüttöskerekikálon a jobbágyok szőlőművelők, udvarnokok. A Kál-völgyi falvak egy részében a veszprémi püspöknek korábban is voltak részbirtokaik. 1291-ből származó adat szerint a püspök a káli jobbágyok közül többeket nemesi rangra emelt, akik egyházi szolgálatot láttak el. Vagyonuk egy telekből állt, ezért is nevezték őket egytelkes nemeseknek. A püspök jelenléte során a kísérethez tartoztak, és fegyveres szolgálatot láttak el, de az uradalom gazdasági vezetésében is részt vállaltak. Az egyházi nemesek a familiaritás egy fajtáját testesítették meg. A sümegi uradalom falvaiban is laktak egyházi nemesek, akik a káli jobbágyokhoz hasonló kiváltságokban részesültek, szolgálatuk is hasonló volt. Az egyházi nemesek a falvakban a török hódoltság idejéig megtalálhatók. Tátika (és Rezi) a birtokokkal együtt 1346-ban a Lackfi nemzetségé lett. A Lackfiak az Anjouk hűséges hívei voltak, a nemzetségből nádor is kikerült. 1378-ban Tátikában lakott Lackfi István, Lackfi Dénes fia, István. A Lackfiak 1387-ben a drávántúli felkelőkkel, a HorvátiPalisnai lázadó főurakkal Zsigmond király ellen szövetkeztek, és fegyveres segítséget is nyújtottak nekik. A felkelők segítése a nemzetséget a hűtlenség vétkébe sodorta, ezért Lackfi István nádort a vérpadra hurcolták (1397), a nemzetség vagyonát konfiskálták. Köztük szerepelt Tátika és Rezi, a várbirtokokkal együtt (Csánki 1897, III, 66.; Hóman-Szekfű 1939, II, 321-322.). Tátikára és a várbirtokokra az 1426. évet követően igényt tartott a királyi kamara ispánja, Szentgyörgyi Vince Bálint is, aki a király környezetében élt. Ezt az igényét azonban az uralkodónál nem tudta érvényesíteni (LSZ 1980, III, 468471.). A dunántúli birtokok a szlavóniai felkelőkkel szemben fellépő zágrábi püspök és rokonsága kezébe kerültek. A zágrábiak 1415-1433 között birtokosok a dunántúli várakban. A püspök és a rokonság lemondott a tátikai, rezi birtokokról az ugyancsak délvidéki gersei Pethő család javára. Zsigmond 1437-ben 100 arany forint fejében a gersei Pethőknek adta zálogba a két várat és a birtokokat. A Zala vármegyei főispán a Pethő családból került ki. Egy esztendő múltán végleges adományként megkapták a királyi birtokokat. Ekkor szétválasztották a sümegi és a tátikai uradalomhoz tartozó falvakat. Sümeghez került Bazsi, Csehi, Prága, Uzsa, Sarvaly, Erek. Tátikához és egyben a gersei Pethőkhöz Kovácsi, Váthka, Hidegkút, Újbécs, Szántó. Jelentős település Hidegkút, ahol a Pethő család vámhelyet működtetett. Az adat 1474-ből származik. Rezi vártartomány falvai 1421-ben: Rezi falu, Zsid, Tomaj (Cserszeg-) Falud (Gyenesdiás). Tátika és Rezi elvesztése a veszprémi püspökséget gazdaságilag érzékenyen érintette, több ízben, így 1459ben, 1485-ben, 1494-ben megkísérelték a szépen jövedelmező birtokokat visszaszerezni, de az mindannyiszor eredménytelen lett (Csánki 1987, III, 17, 61, 174-175.). 1490-ben az időközben szaporodott Pethő család osztályos egyezséget hajtott végre. Ennek eredményeképpen Tátikát Pethő János és Miklós kapta. A felső vár Pethő Miklósnak jutott, aki a vár bejáratát Pethő Jánossal közösen használta. 67