Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)
Szemle – Rundschau - Lukács, László: Vajkai Aurél, három levele tükrében. XXXIII. p. 222–226.
építészeti kutatásánál és a dorikályhával foglalkozó közleményemben hasznosítottam Vajkai Aurél tanulmányának értékes adatait, megfigyeléseit. 15 Dicsérte a vidéki kiadványokat, különösen A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei XIV. kötetét, amelyben Petánovics Katalin köszöntötte a 75 éves Vajkai Aurélt, ahol megjelentették személyi bibliográfiáját és egyik cserszegtomaji tanulmányát a paraszti munka betanulásáról. 16 Ugyanakkor első és harmadik levelében is említette az Ethnographiaban közölt tanulmányok témáival kapcsolatos fenntartásait (bonyolult elméleti kérdések és a távoli népek néprajzának előtérbe kerülése a régi magyarság pusztuló, eltűnő kultúrájának bemutatása helyett). Soraiból az akkori valóságos helyzet felmérésén túl a mellőzöttségből fakadó elkeseredettség érzése is kiolvasható. Társasági folyóiratunkban, 1977-ben jelent meg tanulmánya a Balaton környéki szőlőprésekről, könyvismertetése a Műveltség és Hagyomány XIII-XIV., Gunda Béla 60. születésnapjára kiadott ünnepi kötetéről 17 . Elete utolsó évtizedében már nem jelent meg írása az Ethnographiaban. Halálának 10. évfordulóján közöltük Cserszegi mesék című gyűjtését. 18 Ma fontosnak tartjuk szakterületünk egységét. Döntően a magyar nemzeti kulturális örökség néprajzi értékeit kutatjuk, de magyar tudósok foglalkoznak a szomszéd népekkel, sőt idegen, távoli népi kultúrákkal is. Szakmai folyóirataink, évkönyveink valamennyi terület számára nyitottak. 19 Szentgál. Egy bakonyi falu folklórja című könyve kiadásának kálváriáját második és harmadik levelében is említette. A két levél megírása között több mint három év telt el, időközben - ha csupán egy apró lépéssel is - előre haladni látszott a pontosan két évtizede nem mozdult könyvkiadás ügye. Második levelében Vajkai Aurél a lektorálás elhúzódását említette, a harmadikban már azt, hogy az Akadémiai Kiadó elfogadta kiadásra a művet, ami a terv szerint 3-4 év múlva fog megjelenni. Egy húsz éven keresztül halogatott, akadályozott könyv kiadásával kapcsolatban jogosan kételkedett a közeli megjelenésben (ha fog). Kételkedése jogosnak bizonyult, könyvét még újabb négy év elteltével sem adták ki. A Dunántúli Néprajzi Napot 1985. október 12-én Szentgálon rendeztük. Előadásainkat több száz szentgáli polgár hallgatta a művelődési házban. Őszinte érdeklődésük hatására javasoltam, hogy Vajkai Aurél könyve kiadásának kérése, sürgetése tárgyában forduljunk Hazai Györgyhöz, az Akadémiai Kiadó és Nyomda igazgatójához. Megfogalmaztam és felolvastam a levelet, kértem, hogy a községházán gépeljék le a községi tanács fejléces papírjára, s a Dunántúli Néprajzi Nap résztvevői írják alá. Mindez nagy lelkesedéssel megtörtént, a községháza hivatalos postájával feladták a levelet. Az akkor már nyiladozó társadalmi nyilvánosság győzelmeként értékeltük az Akadémiai Kiadó válaszát a könyv kiadásának felgyorsításáról. Ugyanakkor a születő piacgazdaság jegyében kérdezték, hogy a szentgáliak közvetlenül az Akadémiai Kiadótól hány példányt vásárolnak meg. Több százat kértek, két alkalommal is rendeltek az 1987-ben megjelent könyvből, amit bő negyedszázados várakozás után a szerző, Vajkai Aurél is kézbe vehetett. 20 Emlékkonferenciánkon Vajkai Aurél Szentgál művét Kriza Ildikó így értékelte: „Nincs még egy hozzá hasonló monográfia, ami következetesen egy gondolatrendszer szerint mutatná be egy falu múltját a maga teljességében, változatosságában, környezetéhez viszonyítva, visszatekintve a XIX. századi állapotokra, regisztrálva az újításokat és tradíciókat a maga összetettségében." 21 Harmadik levele végén olvashattam a szíves meghívást Cserszegre, amelyhez Vajkai Aurél még térképvázlatot is rajzolt. Nem látogattam meg. Talán mentségemre szolgál, hogy a meghívás időpontjában Lackovits Emőke a veszprémi múzeumban már kovácsolta a káli-medencei néprajzi kutatás terveit. 1981 szeptemberében Balatonhenyén ezt el is kezdtük, és nyolc éven keresztül Vajkai Aurél szellemében folytattuk. 15 Lukács 1982;1989a; 1989b; 1984; 1993. 16 Petánovics 1979; Vajkai 1979 17 Vajkai 1977 18 Vajkai Zsófia 1998 19 Paládi-Kovács 2002: 97-98. Vajkai Aurél 1987 Kriza 2003: 95-96. 225
