Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter, Zsófia: A zámolyi uradalom. XXXIII. p. 125–157. T. I–IV.

Kisfaludy Móric jelentése Csányi László királyi biztoshoz Zámolyról 1848. szeptember 29-én. Királyi Biztos úr! Szabadcsapatommal a mai reggel Magyaralmásról - hol hosszas fáradságos utamból századomat kipihentettem, Zámolyra megérkeztem. Idejövetelemkor a néptől azon tudósítást vettem, hogy pátkai helységnél, mely Zámolytól egy óra távolságra van, ütközet történt, ezen tudósitásra Zámolyban talált két paripát lefoglalván, Gerzsó János főhadnagyommal a tájéknak, s az ellenség, úgy az ütközet állásának megvizsgálására kimentem, s midőn a pátkai híd felé érkeztem, láttam, hogy az ellenségnek mintegy 120, vagy a népnek bemondása szerint mintegy 150 hadi szekerei vonulnak a híd felé; erre írt főhadnagyommal oda lovagolván, miután főhadnagyomat hátramaradt csapatomnak, úgy Vigyázó parancsnok úr vezérlete alatt álló két századnak kivezetése végett visszaküldöttem, magam pedig a mezőn szállingoló népet utánvonulásra lelkesítem, egy zámolyi, szinte velünk lóháton kijött lakossal a szekerekhez mentem, hol hat puskalövéssel fogadtatván, minthogy találva nem voltam, egy Wasa-ezredbeli katonát fejbe levágtam, - mire a szekerek visszafordíttattak, s egy közülük föl is borult, - én pedig századomnak minél előbbi kivonása végett szinte sebesen visszavonultam. A faluban már együtt lévő csapatokkal és Vigyázó parancsnok úrral és a helybeli néppel kiindulván, én csapatommal s a helybeli néppel egyenesen Pátka felé. Vigyázó parancsnok úr pedig két századdal másfelé, a szőlőhegyeknek nyomultunk, a feldőlt szekérhez közel már többen a pátkai nép közül jelentették, hogy az ellenségnek egy csapatja még a faluban van, s egy elveszett térképet - mappát - oly fenyegetéssel követel a falutól, hogy ha azt két óra alatt elöl nem állítják, a falut összelöveti; - jelentették egyszersmind azt is, hogy a falut kirabolták., ezen jelentésre szükséges előőrökkel a feldőlt kocsihoz indultam, s ott hat láda töltényt (zünderesset) találtam, s szekerekre fölrakattam, magam pedig - ismét szükséges vigyázattal, a faluba bementem; - azonban az ellenség előlem kivonult, - azért én is - minthogy az ellenség a Pátka melletti hegyen tanyázott, s a szekereket egy század vasas lovasság őrizte, visszavonultam, s a felborult hadi szekeret is - lovakat nem kapván, embereimmel elhúzattam, s Zámolyba estve 9 órakor vissza bevonultam. Egyéberánt jelentem azt is, hogy az ellenség által annyira keresett mappa, mely 9 megyének térképét tartalmazza, kezünkre került, s Vigyázó parancsnok úr kezére adatott. Jelentem továbbá azt is, hogy Vigyázó parancsnok úrral együtt Jellasics táborához szállítani kívánt, s mindeütt a Fejér megyei tisztviselőség által kirendelt kenyereket - 14 szekérrel elfogtunk, s így ha szükség, a tábor számára kenyeret és töltényt is küldhetünk. Az általam visszaijesztett szekerek melletti illírek közöl 30 az ottani lakosok által - példám által lelkesítve - agyonverettek. Kelt Zámolyon, szept. 29-én éji 12 órakor, 1848. Kisfaludy kapitány Ui. Kevés lőfegyvereim lévén, ha lehetséges, puskákért könyörgök. (Forrás: MOL. H. 103. Csányi László kormánybiztos iratai. Komáromban lefoglalt iratok. 233. Közli: Hermann Róbert: Pákozdi kérdőjelek. „Akit szolgáltatok egy árva hon volt". Közlemények Székesfehérvár történetéből. 1. Székesfehérvár, 2000. 123-154.. 144-145.) Bíróverés Zámolyon 1849. augusztus 26-án. „Vérlázító kegyetlenség volt. Foszlányokra szakadtak a pálcák. Volt aki nemsokára belehalt a verésbe, mások sérülést kaptak, s akik még máig is élnek, Mikó György és N. Péter József, most is érzik a brutális eljárás következményeit időváltozáskor. Nem lesz talán érdektelen, már az utókor tekintetéből sem, - ha amenynyire sikerült megtudnom, - ide iktatom ezen szomorú vasárnap délután áldozatainak sorát. Veszprémi János bíró a 40-dik botütésnél leesett a padról, de „kein pardon" hajánál, lábánál fogva újra visszatették, s a hatvanból nem maradt el egy se. Béres Pál, Elek Péter, Cseh János, ifj. Molnár István, ez utóbbiról szemtanúk állítják, hogy erős tagbaszakadt fiatal ember volt, oly izmos, hogy a katonák alig tudták lefogni s egy a nyakára ült, másik a lábait fogta - a verés alatt oly fájdalmakat érzett, hogy a nyakon ülő vitézen olyat lódított, hogy nekirepült a másik katonapribéknek. Öreg Csörgő Mihály, Tanárky Gergely, Zanna József, Zólyomi János, Guruzsa Mihály, Herman György, Szabó János, Simon A. János, Mikó György (él), N. Péter József (él)." (Forrás: Szórády Gyula: Zámoly 1848-1849-ben. Székesfehérvár, 1905. 29-30.) A Borbálában kivégzett cselédek: Marcsik József (1902) Pethő Ferenc (1885) Bocsi Bálint (1902) HurdaJózsef(1905) Farkas Ferenc (1902) id. Findl József (1891) ifj. Findl József (1920) Janászik József ( 1906) Drága jó szeretteink emlékére, kik a Il-ik világháború áldozatai lettek 1944-ben. Nyugodjanak békében! (Forrás: A Borbálában kivégzett cselédek sírja a zámolyi temetőben.) 157