Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter, Zsófia: A zámolyi uradalom. XXXIII. p. 125–157. T. I–IV.

A MERAN CSALÁD URADALMA A zámolyi uradalom örökösnője, gróf Lamberg Ladiszlaja 1891. február 4-én tartotta esküvőjét gróf dr. Merán Jánossal. 1897-ben pedig gyermektelenül halt meg Lamberg Rudolf leánya, aki szintén Lambergné, Lamberg Ferenc Imre felesége volt. A férj korának híres vadászfestője, akinek alkotásai, képei és falképei díszítették a II. világháború alatt elpusztított csákberényi kastélyt és a csókakői borházat. Lamberg Anna birtokát, a csákberényi uradalmat unokahúga, Lamberg Ladiszlaja, most már Merán Jánosné örökölte. így tehát az egykori móri uradalom fele ismét egy kézen, Ladiszlaja grófnő, illetve férje, Merán János kezén egyesült. Dr. gróf Merán János Habsburg János főherceg (1782— 1859) unokája. János főherceg és Anna Plochl 1829-ben kötött morganatikus házassága elé a császári család nagy nehézségeket támasztott, ám több évi várakozás után Ferenc császár mégis beleegyezett. A házasságkötés után a császár először a megszületett fiút, majd édesanyját, a postamester lányát, most már a sógornőjét a Merán grófja, illetve Merán grófnője címmel ajándékozta meg. János főherceg egykori vadászkastélya, Brandhof Mariazell közelében, a csákberényi kastéllyal egy időben épült, s azt, mint kedvelt vadászterületének székhelyét és 50 unokája nyaralóhelyét utóbb dr. Merán János bővíttette ki (Merán 1996, 66.). Az első Merán gróf Lamberg lányt vett feleségül, s az ő fiuk, Merán János gróf (1867-1947) vette el Lamberg Ladiszlaját (Erzherzog Johann 1982, 367-377.), a zámolyi Lamberg uradalom örökösnőjét. Kilenc gyermekük született. Merán János Steyerben, illetve Grazban volt bejelentve, 1918-ban szerezte meg a magyar honosságot, s akkor Csákberény község kötelékébe vették fel (Vadász 1982, 65.). Unokájuk, ifjabb Merán Fülöp elbeszélése szerint (Merán 1998, 11-16.), Ausztria Német Birodalomhoz való csatolásakor Merán János és felesége Ausztriában rekedt, tehát 1938 és 1945 között nem lakhattak magyarországi birtokaikon. Az 1937-ben átvett Csákberényi mellett a többi birtokot, Zámolyt, Ikrényt és a maribori szőlőket (Szlovénia) is fiuk, idősebb Merán Fülöp (1894-1950) kezelte (Merán 2000, 10-12.). Merán Fülöp viszont, mint ismert legitimista, 1938-tól 1944-ig nem utazhatott a család immár a Német Birodalomhoz tartozó birtokaira, és persze szüleihez sem. A család kalandos történetét jól érzékelteti egy csákberényi eset. Egyszer az idősebb Merán Fülöp gróf valamin összezördült a csákberényi katolikus pappal. A fullánkos nyelvű pap azzal kapcsolatosan, hogy szabad-e neki a bejárás a Rigó nevezetű határrészbe, azt írta - utalva a postamester ősökre - följegyzéseiben: „a bejárást nekem nem engedheti meg, mert ehhez a plébánosnak már joga volt akkor, amikor a grófi jövendő kegyúr ősanyja még a postalovakat hajtotta, és a stájeri utasokat szállította. " (idézi Vadász 1982, 95-96.). A Zámoly község határában lévő uradalom 1899-től gróf Merán Jánosné (született gróf Lamberg Ladiszlaya) tulajdonában volt. Gróf Lamberg Fülöp élete utolsó éveit Zámolyon töltötte, leánya azonban Grazban lakott. Egy 1933-as irat őt is zámolyi lakosként említi, holott tudjuk, hogy Zámolyon nem laktak, hanem a szomszédos Csákberény volt magyarországi lakhelyük. A 4763 katasztrális holdas zámolyi uradalomhoz 1924-ben Felsőmajor, Lajamajor, Belmajor és Borbálapuszta tartozott, de ez utóbbit Marschall Nándornak, Belmajort és Laját Vogl Sándornak adták bérbe. 3343 katasztrális holdat tartottak saját kezelésben, melyet a századforduló előtt Báró Jenő, majd 1930-ban Pintér Jenő főintéző kezelt. Merán grófné kezén egy 323 kh-as erdőbirtok is volt, amelyet 1924-ben 25-30 éves tölgy, cser, juhar, jegenye és szilerdőnek mondanak (Radenics szerk. 1924.). Ez az erdőbirtok 1937-ben egy Gánt-Csákberény-Csókakő és Zámoly határára kiterjedő 6284 katasztrális holdas erdőuradalom része volt (Magyarország földbirtokosai, 1937. 394-395.). Mellette ekkor már Merán Fülöp nevén, de Merán Jánosné haszonélvezetével tartották nyilván a csákberényi és gánti, illetve Merán Jánosné nevén a zámolyi uradalmat. Az előbbi kezelője Zimmermann Gusztáv, míg az utóbbié a már említett Pintér Jenő főintéző mellett Schütz Géza intéző volt, mindketten okleveles gazdaként dolgoztak itt, azaz mindketten mezőgazdasági akadémiát végeztek. A négy itteni uradalom (Csákberény, Csókakő, Gánt és Zámoly) összesen 11456 katasztrális holdon feküdt (Magyarország földbirtokosai, 1937. 394-395.). A zámolyi uradalmat az 1937-ben kiadott Országos Mezőgazdasági Címtár fő terményei szerint tartotta nyilván. Eszerint búzából a Bánkúti 120l-es fajtát, árpából a Hatvani fajtát, kukoricából a Fleischmann fajtát termesztették, ezen kívül termesztettek még borsót, baltacímmagot, bükkönymagot, lucernamagot, moharmagot, répamagot, kölest, lencsét, olajlent és takarmánykáposztát. A vetett növények fajtái mutatják, hogy a gabonafélék közül a tájhoz illő legkorszerűbb fajtákat választották, a vetett takarmánynövényeket pedig a legintenzívebb, legaprólékosabb munkát igénylő termékért, a magért munkálták. Ennek magyarázata bizonyára a bőségesen rendelkezésre álló olcsó munkaerő és a felvevőképes piac jelenléte lehetett. Állatállományukat tehát nem elsősorban vetett szálastakarmánnyal tartották, ez pedig arra utal, hogy magas színvonalú legelő- és rétgazdálkodást folytattak. Elsősorban szarvasmarha- és juhtartással foglalkoztak: tejelő tehenészetüket önállóan törzskönyvezett marhaállományuk látta el. Az 1930-as évek végén Schütz Géza intéző kezdeményezésére Borbálában és Lajában beton silógödröket építtettek, amelyeknek kivitelezője Lukács József zámolyi kőművesmester volt. A szarvasmarhák számára ezekben jó minőségű savanyított takarmányt készítettek. Sertéshizlalással, zsírsertések tartásával foglalkoztak, fésűs tenyészkosokat, anyákat és bárányokat is értékesítettek, a juhok többségét azonban gyapjáért tartották. A gazdaság részeként kezelték a vadgazdálkodást is. Szőlőik 145