Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)
Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter, Zsófia: A zámolyi uradalom. XXXIII. p. 125–157. T. I–IV.
kus plébános, Farkas Dániel református tiszteletes, Szalay Sándor baracskai tisztelendő, Maller Ferenc nyugalmazott csákvári református esperes, Végh Károly tagos birtokos, székesfehérvári ügyvéd és Perl József fordultak az alispánhoz, hogy a jelenlegi birtokalap védelmében Takátsot állítsa le. Érdekességként említem, hogy tudjuk, a levelet szombaton írták. Perl József neve mellett ugyanis ez áll „nevét személyes megbízás folytán a szombati nap közbe jötte miatt írta Farkas Kálmári m . A pernek ezen a pontján be is telt a pohár: a 2078. számú megyetörvényszéki végzésben Zámoly községet 200 pengőforint patvarkodási, Takáts Benőt pedig 100 pengőforint nyelvváltság büntetésben részesítették, mivel a bíróságot is pocskondiázta. Ettől azonban a per vígan folyt tovább, még 1863. július 15-én felvették a hitelesítő jegyzőkönyvet, próbaméréseket végeztek, az egyéni panaszokat elintézték, s végül kijelentették, hogy „az úrbéri szabályozási ítélet végrehajtatott". Zámolyt Moór György bíró és Kupecz József jegyző képviselte. Közben folyt az irtások megváltása is: annak árát 10 év alatt 5%-os kamattal kellett törlesztenie birtokosának, hogy a föld földesúri szolgálattól mentes, eladható polgári tulajdonná váljon. Az irtások megváltása után azokat is egy tagban akarták kiadni, így 1877-ben újabb helyszíni szemlével kezdetét vette az új birtokkönyvek hitelesítése. A birtokkönyvbe a földesurak közötti osztály újabb állomása került be: a zámolyi uradalmat szétválasztották gróf Lamberg Fülöp örökösei és Lamberg Ferenc között. Lamberg Ferencé lett a borbálái birtok és a meg nem váltott irtások döntő része, most már öt táblába osztva, összesen mintegy 1120 hold. Gróf Lamberg Fülöpné (sz. Wenkheim Mária) és kiskorú gyermekei (Ladiszlaja, Fülöp, Angelika) birtoka összesen mintegy 3340 hold. A zámolyi lakosokat illető földekhez egy tagban mérték ekkor hozzá a megváltott irtásföldeket, és az ő legelőilletőségüket csak most telekkönyvezték. Ekkor jegyezték be Simon János özvegye, Simon Sára nevére a 4 darab (3 darab hold körüli, a 4. csak 116 négyszögöles) irtást és a disznóhegyi dűlőben levő 830 négyszögöles szőlőt. Tapuska Erzsébet (Szabó István özvegye) házas zsellér létére a 204. számú házon, zsellérföldön, legelőn kívül két darab irtással és az öreghegyi dűlőben 980 négyszögöl szőlővel rendelkezett. A telkesek legelőföldjeit 411 sorszám alatt dűlőnként rögzítették. Turányi János telkesgazda a 148/a szám alatt házzal, az I-II-III. vetődűlőben 1,5-1,5 holdas szántóval, fél-fél holdas három darab rétifölddel, 1 holdas kenderes szántóval, káposztással, két darab egy-egy holdas legelővel, zselléri irtással és a Középhegyi-dűlőben 574 négyszögöl szőlővel bírt. Zámoly község birtoka a „helység házából" (415 sz.), a kovácsműhely és kovácsházból, a pásztorházból, magtárból, a közös temetőből, káposztásból, 32 hold legelőből és 48 hold rétből állt. Ugyanúgy kimérték Magda János zenész cigány és Magda Mihály (Misi) zenész cigány zsellérhelyét is. Jegyezzük itt meg, hogy Magda nevű 31 FML. FB 154. Úrbéri perek. 1863. házas zselléreket már az 1768. évi úrbéri összeíráskor is rögzítettek: összesen öt családfőt 32 . A telekkönyvi íveken ekkor már több nyomát látjuk annak, hogy az uradalom béresei igyekeztek minél előbb kis falusi házat, földet szerezni, s így a faluba a pusztákról, majorokból betelepedni. A XIX. század 40-es éveiben házi kezelésbe vett, majorságát kiterjesztő uradalom (Farkas 1972, 48.) itteni épületeinek zömét Lamberg Fülöpné Luzsénszky Borbála építtette illetve fejeztette be hosszú özvegysége idején 1807-43 között (Kállay 1977, 232.). Az uradalmi épületekben lakó béresek a század második felében egyre nagyobb arányban költöztek be a faluba. 1877-ben Mészáros Mihály, Fazekas István, Simon György urasági béresként, Kovács János pedig uradalmi számvevő tisztként jegyeztetett be a telekkönyvbe. A tagosok birtokát az országúttól Keletre és Nyugatra egy-egy dűlőben mérték ki. Mindkét részben voltak Takáts Benőnek földjei: 3/4 teleknyi (19 hold) illetve egész teleknyi (25 hold) szántó, 11 holdnyi legelő és 9 hold irtás az 5. dűlőben. Összesen tehát a perfolyam eredményeként eredetileg 1 telki állománya jelentősen: 64 holdra szaporodott. Nem hiába írta tehát a rengeteg folyamodványt és fellebbezést. A földek kiosztásában is az ő álláspontja győzött: a tagosok földjét az országút két oldalán, a legjobban megközelíthető helyen, Fehérvárhoz is közel mérték ki (ekkorra a tagosok közül többen fehérvári lakosok). Ugyancsak itt volt Werner György uradalmi tiszttartónak is 15/4-nyi (több mint 3,5 telek) földje, amit szolgálata lejártával eladott. Ez annál is érdekesebb, mert Lamberg Ferenc Antal 1795-ös szigorú uradalmi rendtartásában kifejezetten tilalmazta, hogy az uradalom tisztje a határban saját tulajdont szerezzen, nehogy „az idő nagy részét saját ügyeire fordítsa" (Vadász 1977, 134135.). Úgy látszik, akkor is akadtak kivételek. A tárgyalás és hitelesítés 12 napon át, 1877. március 20-3l-ig tartott. A jegyzőkönyvet Kövér Ferenc jegyző, Möntör István bíró és az esküdtek írták alá 33 . Zámoly úrbéri pereitől hangosak voltak tehát a bíróságok, céljaikat azonban elérték. A lehetőségekhez képest jó eredménnyel harcoltak az uradalomnak azzal a törekvésével, hogy az úrbériségen felüli földekről a volt úrbéreseket kiszorítsa. Láttuk, 1762-óta szépecskén vontak birtokukba a jobbágyok különböző jogcímen (irtás, árenda, pótlék, maradvány stb.) földeket. Nagy vívmány, hogy a 694 holdnyi irtást megszerezték, hiszen ezt szinte teljesen szántóként hasznosították, s ez önmagában is majdnem annyi, mint az úrbérrendezéskor nekik jutott szántóföld (Farkas 1975, I. 54.). Szántóik állományát tehát majdnem megduplázták, de a tagosított legelők egy részét is feltörték utóbb. A legjobban hasznosítható földekből, a szántókból tehát végül is a parasztság igen jó arányban részesedett, szinte elfogyott azonban közben az erdő és a megmaradt legelő igen silány volt. Az uradalom is jelentős hasznos területet nyert az irtások révén, hiszen azok FML Acta Locorum, Zámoly. 1768. április 15. FML. Úrbéri perek FB 154. Telekkönyvi állományok 140
