Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)
Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter, Zsófia: A zámolyi uradalom. XXXIII. p. 125–157. T. I–IV.
A panaszok sokasodása 1762-64 között valószínűleg összefüggött a móri Lamberg kastély igen költséges építkezésével, a rengeteg fakitermeléssel, kőfejtéssel, tehát a jelentősen megnövekedett robottal és fuvarral is (Vadász i. m., 125-126.). A Zámolyon törzsökös és az ide telepedett jobbágyok és zsellérek földjeinek és szolgáltatásainak úrbéri szabályozását tehát a Lamberg család földesurasága alatt hajtották végre a Mária Terézia elrendelte módon és mértékben. A rendezés élén Zuber József tiszti ügyész, mint a megye kiküldöttje állt. A tanúvallomásokat Pintér Mihály bíró, Hajnal István másodbíró, Filotás Ferenc és Kovács György esküdtek, valamint Somogyi János és Rácz István írták alá. Az összes dokumentumot és az urbáriumot is 1768. április 15-16-án készítették el. Az első napon a szabályozásban előírt 9 kérdőpontra válaszoló tanúvallomásukat vették fel. Ebből megtudhatjuk, hogy földesuruk igénye szerint robotolnak, két malmuk van, de azok forrásai elapadtak, így Igari pusztán bérelnek malmot évi 120 forintért. A falunak, mint közösségnek szántója nincs, csak kaszálója, a jobbágyok marháinak legelője szűk, mert 1765-ben a gránási és kápolnai legelőiktől megfosztotta őket az uradalom (itt adta ki az uradalmi erdészeknek a kaszálót). Az erdőt irtják, az irtásból vehettek tüzelőfát, néha még a fehérvári piacra is jutott eladni. A Burján-tavon volt nádlásuk, de attól tíz évvel ezelőtt eltiltották őket. Zámolyon a tanúk szerint régen egészhelyesek és fertályosok voltak: az egészhelyesnek 48 mérőre való szántója és négy ökrű szekérre való szénát termő rétje volt. Rétjük sarjút soha nem ad. A földet és a rétet a tiszt jelenlétében maguk osztják ki. Négy szőlőhegyük van, a bort fél évig az uraság, fél évig a helység árulja. Borból, gabonából kilencedet és tizedet, kukoricából és moharból kilencedet adnak. A jobbágyok részben örökösök, részben szabad menetelűek 20 . Az elkészült urbárium Zámolyon egy egész jobbágytelekhez 22 hold szántót, 17 szekérre való szénát termő rétet sorolt. A felmérés és a királyi szabályozás eredményeként 119 jobbágyot, 21 házas zsellért és 1 lakót írtak össze. A jobbágyoknak 52 2/4 pozsonyi mérős belsősége, a faluban 1424 3/4 pozsonyi mérős, Szenttamáspusztán 438 pozsonyi mérős szántója, 67 db négyökrös szekér szénát termő rétje volt. Egésztelkes nem élt ekkor már Zámolyon: a legnagyobb jobbágygazdák hatnyolcad telkesek voltak (összesen tízen: Somogyi Mihály, Menyhárt István, Ifj. Simon Mihály, Simon Mihály, Filotás Ferenc, Tanárki János, Simon István, Pintér Mihály, Süvegess József, id. Szabó István), egy jobbágynak 4/8 telke, azaz fél telke (Bagotai Ferenc), egy jobbágynak 3/8 telke (Vajda György), 27-nek 2/8 telke és 80-nak 1/8 telke volt. így a falu úrbéres lakossága összesen 25 1/8 telken gazdálkodott 21 . A helytartótanács által készített összesítő táblázatok 1786-ban már holdban számolják a zámolyi úrbériséget. Eszerint a jobbágyság 814 3/8 hold (egy magyar hold 1200 négyszögöl) szántót használt, s ehhez kiegészítésként 237 7/8 holdat kapott. Mindezért 1448 mar20 FML. Acta Locorum. Zámoly, 1768 21 uo.; MOL C-59. Helytartótan. Lt. Dep. urb. 1150 csomó. hás és 2882 kézi robotnappal, minden terményből kilenceddel, 119 forint árendával, 25 2/8-Ö1 favágással, 143 1/4 font fonással, 25 2/8 icce olvasztott vajjal, 50 kappannal, 50 csirkével és 292 tojással tartoztak 22 . 1774-75-ben a dicalis összeírás 138 jobbágyot, tíz zsellért, 11 lakót, azaz hazátlan zsellért, nyolc szolgát, 17 kézművest és egy kereskedőt talált Zámolyon, akik 1080 hold szántót műveltek 162 ökörrel, 152 lóval fuvaroztak, 613 kaszás rétet és 306 kapás szőlőt munkáltak 23 . A II. József rendeletére 1785-ben összesített népességösszeírás adatai Zámolyon 231 házban 299 keresztény és egy zsidó családot rögzítettek, 1531 keresztény és nyolc zsidó emberrel, ebből az „asszonyi nép" 751 személyt jelentett. Az úrbéres népességen (152 paraszt, 150 paraszt örökös és 135 zsellér) kívül két pap, 65 nemes, 6 elbocsátott katona és 36 sor alá tartozó férfi lakott, a gyermekek száma (17 éves korig) 144 volt (Móra 1971, 318-319.). Sokkal színesebb képet kapunk a falu társadalmáról 1828-ban. Az adózók száma 658, a jobbágyoké 176, a zselléreké 116, a ház nélküli zselléreké 32, szolgáké 3, a kézműveseké 31 volt, és egy szolgálót írtak össze. A népesség 2752 1/2 pozsonyi mérős szántót, 1101 kaszás rétet és 134 kapás szőlőt művelt. A nem Zámolyon (hanem Gánton, Kápolnán ill. Fehérváron) lakók (extraneusok) - száma tíz. Nemesek tíz sessionyi területen éltek (többségük jobbágytelken, kevesebben úrbéres házhelyen), de ekkor már összesen 96 család. Szaporodásuk, s következésképpen földterületük aprózódása érzékeltetésére összehasonlításul megemlítem, hogy 1809-ben még csak 32 nemes családfőt írtak össze, Badki, Elek, Nagy, Pálfi, Simon, Tsörgő és Udvardi nevűeket (Schneider, 1934.). 1828-ban már az élen gróf Lamberg Ferenc alezredes szerepelt (ő nemesi birtokon élt), majd a Simon, Sági, Csörgei, Elek, Dezső, Sarok, Baki, Kolontár, Balog, Udvardi, Nagy, Bátky, Kovács és a Pálfy családok következtek. 1846-ban Zámolyon 42 nemes élt jobbágytelken 24 . 1828-ban a házak száma 260 volt 25 . Ugyanekkor az állatokat is összeírták. 203 igázott ökör, 121 fejős és egy meddő tehén, 11 borjú, 319 db 2-3 éves ló és 103 sertés volt a faluban. Az állatok őrzésére egy tehenest, egy kanászt és egy lópásztort fogadtak fel, akik a községi pásztorházban laktak. Figyelmet érdemel a lovak nagy száma, hiszen a nehéz munkát még a XIX. század végén is ökrökkel végezték a gazdák, és nem lovakkal. Az uradalom is a marhatartást írta elő, a robothoz is marhát használtak. A lovak nagy száma itt bizonyítéka a korán kialakult nagyarányú paraszti lótartásnak: a fuvarozást, mint kiegészítő kenyérkereseti lehetőséget használták ki Fehérvár szomszédságában. Ugyancsak feltűnő, hogy a jobbágyok kezén egyetlen birkát sem találunk. Tudjuk, hogy az uradalom tiltotta meg a paraszti birkatartást éppen azért, hogy saját falkái számára őrizze meg a legelőket. 22 MOL A 39 Kancelláriai Lt. Acta generalia 1408.cs . 23 MOL Dica Albensis, 1774-75. 24 FML. Jobbágytelkes élő nemesek összeírása, 1846. 23 FML. Acta Locorum. 1828. 137
