Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter, Zsófia: A zámolyi uradalom. XXXIII. p. 125–157. T. I–IV.

Fejér megyét a török uralom még egy olyan speciális szempontból is érintette, hogy ezen időszak alatt szűnt meg a régi, sokkalta nagyobb megyehatár: a török uralom alól fölszabadult Fejér megyét már a Dunán inneni részek (a Solt szék és a Csepel-sziget) nélkül állították helyre (Glaser 1937, 101.; Schneider 1932, XL). A visszaállított megye 1692-1693-tól kezdett működni, s viselte azt a terhet is, amit, mint „neoaquista" (azaz új szerzeményi, a töröktől fegyverrel visszafoglalt) terület, a rá kivetett ius armorum, a fegyverváltság fizetése jelentett (Schneider 1932, XL). 1543. szeptember 9-én vonult be Szulejmán szultán a meghódított Székesfehérvár várába. A város, mint a török hatalom végvára elsősorban stratégiai szerepet töltött be ezután: délnyugatról védte a magyarországi török tartomány központját, Budát és a hozzá vezető felvonulási és utánpótlási vonalakat, s egyben minden nyugatra irányuló terjeszkedésnek kiindulópontja lett. Természetesen közigazgatási szerepet is betöltött: a budai vilajet (tartomány) kerületének, szandzsákjának központja volt. 1570-ben Zámolyt a fehérvári szandzsák hász- és timár javadalmai között említik a török defterek, sőt ugyanekkor egy AlsóZámolypuszta is megjelenik a forrásokban, az előbbi 2000 akcse (ötven akcse felelt meg egy magyar forintnak), az utóbbi 185 akcse évi bevétellel (Vass 1989, 100.; 113.). 1586-ban a falu Rizván bin Abdullah timár-javadalma 2900 akcse jövedelemmel, de ura lemondott róla (Vass i. m. 170.). Szintén a XVI. század végén, valószínűleg 1582-ben (Hatházi 1999, 57.). III. Murád szultán idejében (1574-1595) készült a székesfehérvári nahije összeírása (Vass 1989, 142.). Ekkor 12 házas, szolgáltatásra kötelezett lakost írtak össze. A birtokuk utáni bevétel ugyancsak 2900 akcsét tett ki. A lakók által fizetendő tizedet búza, kétszeres, must, méhkas, széna, len és kender, káposzta, hagyma és fokhagyma után számították, tehát ezek termesztésével foglalkoztak. Adót fizettek a kapuk, a sertések, a bárányok és a juhok legeltetése, az erdő használata, az ingatlanforgalom és a bosztánkert után. (A bosztánkert kifejezés az Új Magyar Táj szótár szerint egyaránt takarhat veteményes-, vagy dinnyéskertet). Megemlítik azonban a menyasszony és a hordóilletéket is. (Az összeírt lakók neve a mellékletben olvasható.) Az 1593-ban megindult úgynevezett hosszú, vagy tizenötéves háború különösen sok pusztulást, bizonytalanságot és veszteséget hozott ennek a vidéknek. Még ugyanezen évben sikertelenül kísérelte meg az egyesült királyi had Székesfehérvár fölszabadítását: a Mórivölgyben északról támadtak, ám csak Palota várát tudták visszafoglalni (Veress D.-Siklósi 1990, 111.). A vár megsegítésére Budáról érkező török csapatok már a visszavonuló hadsereget érték el, és kényszerítették november 3án csatára. Ez az a csata, melyet első pákozdi csataként szoktak történelemkönyveink emlegetni, amely azonban a Lovasberény felől közeledő török főerő szétbontakozása után Zámoly, Borbálapuszta és Magyaralmás térségében zajlott le (Veress D.-Siklósi i. m., 116.; Erdős-HáriKelemen 2001, 19.). Wathay Ferenc magyar kapitány, később fehérvári alvezér így írt erről: ,Az budai pasa ránk jőve és az Szent Borbála asszony harasztja széliben az almási útnál véle megütközénk ugyanazon 93. esztendőben, Szent Imre király napján, kit az Isten megvere általunk minden hadával..." (idézi Veress D.-Siklósi 116.). Csókakőt 1598-ban tulajdonosának, Nádasdy Ferencnek úgy sikerült visszafoglalnia a töröktől, hogy azelőtt még sohasem járt uradalmában (Hatházi 1999, 60.). Megtartani azonban nem tudta, és a környék ismét a hadaktól szenvedett. Székesfehérvár 1601. évi visszafoglalása jelentette Zámoly népességének a következő megpróbáltatást. Mercoeur herceg csapatai szeptember 9-én érkeztek Győr felől, s ismét az északi körzet volt a felvonulási terepük. Szeptember 12-étől zárták körül a várat, 19-én pedig már sikerült elfoglalni a belső várat is. Az ostromló hadak, most már Mátyás főherceggel az élen, a visszafoglalás után Csókakő és Fehérvárcsurgó térségébe húzódtak viszsza. A Szekszárd felől indított török felmentő sereg a vár visszavételét szerette volna elérni, azonban a Magyaralmás és Bodajk között kiépített sáncok mögé húzódott keresztény sereggel kellett megütköznie. A tizenhat napig tartó (1601. szeptember 9-24.), a török harcok történetében egyedülállóan hosszú csata a Vértes és a Bakony előterében, a győri út tengelyében folyt (Zámoly tehát a szárnyak felvonulási körzetébe esett) váltakozó sikerrel, végül a török hadak teljes vereségével végződött. Gyakran emlegetik csókakői, vagy sárréti csatának, de van, aki egyszerűen fehérvári csatának nevezi. A keresztény sereg a csata időtartama alatt a Sárrét mocsarain keresztül, titkos gázlókon mindvégig összeköttetésben állt a kezén levő várral. A csatát több hullámban vívták, a résztvevők között, a Mátyás főherceg vezette Csókakő felől érkező sereg tagjaként volt jelen a nagy tiszteletnek örvendő Brindisi Szent Lőrinc (1559-1619) (Hatházi 1999, 63-64.). A tudós kapucinus szerzetes és diplomata személyes bátorsága és példamutatása vidékünkön különös jelentőséget kapott. Kultusza itt, a későbbi Hochburg, majd Lamberg birtokokon 188l-es szentté avatása előtt is élő volt. Móron Hochburg János özvegye 1695-ben rendház és templom alapítására végrendelkezett a kapucinusok javára (Frey 6.). Ettől a hagyománytól teljesen független az, hogy Zámoly templomát Szent Lőrinc vértanú tiszteletére szentelték (emléknapja augusztus 10.), mely titulust a középkori templomtól vették át. Egy 1753-54-es plébánia-összeírás már említi, hogy katolikus templomának oltára nincs, de egy zsámolyon Szent Lőrinc képe van a hívek tiszteletére kitéve (Károly 1893, 246.; Farkas 1975,

1. 51-55.). A XVII. század elején, éppen e harcok miatt a falu lakossága megcsappanhatott, a harcok elültével, és tegyük hozzá a török visszafoglalása után, gondoskodni kellet megtelepítéséről. A tizenötéves háborút lezáró zsitvatoroki békekötés (1606. november 11.) rendelkezései között kifejezetten elő is írták, hogy legyen szabad török129