Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)
Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter, Zsófia: A zámolyi uradalom. XXXIII. p. 125–157. T. I–IV.
Alba Regia XXXIII, 2004 DEMETER ZSÓFIA A ZÁMOLYI URADALOM Zámoly falu és a zámolyi emberek sorsa története nagyobbik részében szorosan összefonódik annak az uradalomnak a történetével, amelyhez éppen tartozott. Birtokosai, az általuk megfogalmazott termelési célok, a vidék stratégiai helyzete, a környező várakkal - Székesfehérvárral, Csókakővel, Tatával stb. - kiépített kapcsolatai ezer szállal szőtték át a falu sorsát. Látni fogjuk azonban, hogy nem csupán az ebből a szempontból teljesen természetes jobbágy-földesúri viszonyt, hanem ezen túl nagyon sok más kérdést is. A Zámolyi-medence életlehetőségeket nehéz munka, az erdőirtás árán kínált, az itt folytatott árendás és uradalmi állattartás, az uradalmi gazdálkodás, a jó szőlők mégis időről időre vonzottak ide telepeseket, magyarokat és németeket egyaránt. A törzsökös magyar népesség tehát rendszeresen egészült ki németekkel. Az uradalom birtokosainak változásával újabb és újabb kapcsolatok alakultak ki: Csókakő, Mór, Csákberény felváltva játszott hangsúlyos szerepet a zámolyiak életében. A földesúri családok tagjai sorában szép számmal voltak olyanok, akik a magyar köztörténetben is jelentős szerepet játszottak, annak legkülönbözőbb színterein. Itt említendő meg rögtön az erdészet-vadászat és a vadvédelem szempontja. Ezzel az egykor érintetlen, a vértesi rengeteggel összefüggő erdővel a környék birtokosai, a Lamberg, majd a Merán család sokat törődött, vadászterületének központjaként - a XIX. és a XX. század közepén is Csákberényben - építette ki. A híres vadászatokat rendező családok hírneves vadászokat is neveltek, említsük itt meg Lamberg Imre vadászfestőt, illetve ifjabb Merán Fülöpöt, aki könyveiben méltó emléket állított elődeinek és az itt tevékenykedő embereknek. О említi 1996-ra keltezett könyvében, hogy 1838-ban Lamberg Rudolf ejtette el a Cseresnyés-völgyben a Csákberényben valaha „puskavégre került legerősebb szarvasbikát", majd a szabadságharc alatt és után a földbirtokos család a kipusztított nagyvadak újratelepítésében is döntő szerepet vállalt (Merán 1996, 42.). Emlékezései szerint a vidék vadgazdálkodásának sikerét a híres csákberényi vaddisznóvadászatok, a zámolyi nádasokban rendezett rókavadászatok, gróf Merán János zámolyi őztrófeái bizonyítják. Idősebb gróf Merán Fülöp, mint a móri járás vadászati felügyelője, birtokain a vadvédelem területén is élen járt. Már az 1930-as években - akkor tehát, amikor Európában még sehol sem létezett vadászati törvény - szigorú kilövési terv és vadgondozási szabályzat szerint gazdálkodott, különös éberséggel védte az ölyvek, a sólymok és a híres vértesi parlagi sas élőhelyeit (Merán i.m., 10., 13., 14., 16.). Az 1940-es években Forráspusztánál nyárfaerdőt, a Keresztútnál cser- és fenyőerdőt telepítettek (Szabó 1968, 7-8.). A falu mai élettere az erdőség irtásával teremtődött meg. Az irtásokkal létrehozott változásokat a község szülötte, Csanádi Imre versben is megfogalmazta: ,Jó egy százada még itt makk kopogott meleg őszön; porcogtatta csíkos vadmalac, erdei kan... Ma csak egy korcs bokor, egy vedlett kis akác, egy vézna fasor sincs, hol meghúzza magát fürj, fogoly, és delelő asszonyhad..." (Csanádi 1975, 571.) Zámolynak csak a szűkebb környék, az egykor hatalmas várbirtokon belül biztosított bizonyos szerepkört az, hogy utak metszéspontjában fekszik. Ugyanakkor szerepe volt a királyi központ, Székesfehérvár védelmi övezetében (Farkas 1975, 1. 51.). Egyfajta védettségben élt tehát a falu - bár ennek a hadakjárta történelem első pillantásra ellentmondani látszik - s valószínűleg jobban járt az országrészen belüli alárendeltebb szereppel. Talán ezzel magyarázható, hogy lényegében tartósan a török korszakban sem néptelenedett el: lakói többször megfutottak, egy részük azonban időről időre visszatért. Tagolt, változatos domborzata, a megyeközponthoz és a Velencei-tóhoz való közelsége, a hegyvidékek és a síkság találkozásánál való fekvése viszont kedvező fejlődési lehetőségeket kínált a településnek évszázadok óta. 125
