Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Bányai, Balázs: A Nádasdyak szerepe a nádasdladányi katolikus közösségben. – Die Rolle der Familie Nádasdy in der katolischen Gemeinde von Nádasdladány. XXXIII. p. 109–124. T. I–IV.

A következő évtizedekre vonatkozó adataink is az egyházlátogatási jegyzőkönyvek História Domusban ránk maradt kivonataiból származnak. Ezek szerint 1758-ban Ladánynak továbbra sem volt temploma, csupán a birtokos Schmidegg család kastélyában rendeztek be egy kis kápolnát, melyet forrásunk szerint a „Szeplőtelen Szűz tiszteletére... 1735-ben szentelt fel Barkóczy püspök" Úgy véljük, hogy ez utóbbi feljegyzés több ponton is hibás. Gróf Barkóczy Ferenc (17101765) egri kanonok 1734-1739 közt, egri plébános 1735-től, egri püspök 1744-től, esztergomi érsek 1761től. Láthatjuk tehát, hogy 1735-ben még nem volt püspök, de ládányi megjelenése is érthetetlennek tűnhet első látásra. Tudjuk azonban, hogy báró Schmidegg Frigyes Nógrád megyében, tehát bizonyára az egri püspökség alá tartozó területen zálogjogon bírt birtokot 1736-ban, továbbá, hogy a korábban az egri egyházmegye papjaként működő, 1754-től kanonok, majd őrkanonok báró Schmidegg Ferdinánddal közeli munkakapcsolatban állt Barkóczy püspök, ami érthetővé teszi a székhelyétől oly távoli megjelenésre való felkérést (Nagy 1863, X. 91.). Barkóczy sár-ladányi kápolnaszentelését tehát nem vonhatjuk kétségbe. A Nádasdladányra vonatkozó szakirodalom szerint azonban a település csak 1736-ban került a Schmidegg család birtokába, így a kápolna felszentelése valószínűtlennek tűnik 1735-ben (Kurucz 1994, 102.). Barkóczy ládányi látogatása dátumának meghatározása közelebb vihetne a Schmidegg-kastély építési idejének felfedéséhez is, hiszen a kápolna felszentelésére nyilván akkor kerülhetett sor, amikor az épület már nagyobbrészt készen állt. Erre sajnos várnunk kell további források felbukkanásáig. A fentiek alapján mégis kézen fekvő feltételezésnek tűnik, hogy a család beköltözése után kezdődött meg a kastély építése, illetve a Schmidegg-birtokok központjának itteni kialakítása. A birtokközpont ládányi voltát látszik erősíteni az a tény is, hogy a végül 1783-ban grófi rangra emelt család Sár-Ladányról vette előnevét is (Nagy 1863, 91.). Visszatérve a XVIII. század közepének katolikus közösségére, megállapítható, hogy a ládányi hívek száma folyamatosan növekedett. Míg 1764-ből 21 családról tudunk, addig 1774-ben 215, 1779-ben már 235 római katolikus élt Ladányban. Lelki szükségleteiket a Schmideggek által biztosított házi káplánok elégítették ki, akik móri kapucinusok és fehérvári ferences, illetve karmelita atyák voltak. Ők tartották a misét és a hitoktatást. Keresztelni, temetni és esketni viszont Ősi plébánosa tartozott, így ő csak stólapénzre volt jogosult Ladányban. Amikor a földbirtokos család nem alkalmazott házi lelkészt - 1780 és 1810 közt -, az ősi plébános melletti káplán látta el a ládányi katolikusokat. Az 1820-as évektől újra ferences atyák működtek Ladányban, akik közül egyedül az utolsót, Ferentzy Antonint ismerjük név szerint. Az anyakönyveket is vezető házi káplán aki 1833-tól haláláig, 1856-ig szolgálta a Schmidegg, majd a Nádasdy családot és a települést -jegyezte le és másolta át bizonyos „régi könyvekbőr a katolikus egyházra, Ladányra, illetve a kegyurakra vonatkozó ismereteit. Ferentzy atya halála már a Nádasdyak - 1851-től tartó - birtoklásának idejére esett. 1856 után az új birtokosok - a veszprémi püspök, Ranolder János kérése ellenére - nem hívtak új házi káplánt, sőt a kápolna felszerelését is eltávolíttatták a kastélyból, mivel a helyiséget „profán célra" kívánták hasznosítani. A következő két évtizedben Ősi plébánosa, Németh János egyedül látta el Ladányi és Jenőt is. „Istentiszteleti hely a házikáplánok korában a kastélykápolna volt. A kiűzetés idejében pedig az 1757-ben épült temetőkápolnát használták, amely a Szt. Kereszt felmagasztalására volt szentelve. " tudósít Pfeiffer János. Ehhez több megjegyzést is szükségesnek tartunk. Elsőként azt, hogy az 1846-os egyházlátogatási jegyzőkönyv

2 megemlít két haranglábat a magtár végénél. A kastélynak nem lévén harangtornya azt feltételezzük, hogy a harangok magtár mellé helyezésére az istentiszteletnek otthont adó kastélykápolna közelsége miatt kerülhetett sor. Ez egyben megerősíti a Pfeiffer által leírtakat, miszerint a falubeliek a házi kápolnába jártak a vasárnapi misére. A temetőkápolna építésének Pfeiffer által jelzett 1757-es dátumát forrásaink nem erősítik meg. Ellene szól az Ősiben őrzött anyakönyv is, mely szerint báró Schmidegg Ferdinánd, az Egri Káptalan kanonokja 1767. január 4-én, Ladányban halt meg, földi maradványait azonban csak májusban - az anyakönyv szerint elsőként - helyezték el a családi kriptában.

3 Feltételezhetjük tehát, hogy a báró halála és kriptába helyezése közti négy hónapos eltérés oka abban lelhető meg, hogy a kápolna 1767 januárjában még nem állt, és megépítéséhez hozzávetőleg négy-öt hónapra volt szükség. Az 1846-os püspöki látogatás jegyzőkönyve további információval szolgál a temetőkápolnát illetően: megtudjuk, hogy fa tornyában hatvan fontos harang van, továbbá, hogy kő oltár is található benne, így - szűkös volta ellenére - valóban alkalmas volt arra, hogy rendszeres istentisztelet helyéül szolgáljon. Németh János a közeli Hajmáskérről érkezett 1856 novemberében Ősibe, és amint a fentiekből kitűnik első benyomása nem lehetett a legjobb Nádasdy Lipótot (1802-1873) illetően, hiszen egy ilyen nagy múltú család tagjától a plébános - és mint láttuk a püspök is nevéhez méltó nagylelkűséget, és a hitélet támogatását várta el. 2 VÉL, VC 29. kötet. 22-29. 3 Vegyes anyakönyv I. kötet 1763-1877. Ősi, plébániai irattár. 110