Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A Sümeg vidéki falvak múltjából. (Sümegcsehi, Bazsi, Sümegprága) A veszprémi püspöki uradalom történetéhez. XXXIII. p. 61–108.

Katonák Csehiből 1810-1879 A község szociológiai jellemzői A katonaállítás 1868 előtt önkéntes alapon, verbuválással történt. 1868-ban a magyar orzággyűlés a XL-XL1I. törvénycikekkel rendezte a magyar véderőügyet, és bevezette a személyes hadkötelezettséget. Néhány példát hozunk fel a katonáskodásra. Az 1868 előtti években a katonák a zsellérek közül kerültek ki. Ez a szolgálat hosszú évekig tartott. 1810-ből származó adat szerint Szentes Pál 22 évig szolgált, és a katonaságnál halt meg. Szentes kevés vagyonú ember volt, aki 2 hold szántófölddel és 1 kapás szőlővel rendelkezett. Katonai szolgálata alatt a vagyont felesége kezelte. Az 1822. évi adatokból kiderül, hogy a Csehiből származó katonák jórészt zsellérek voltak: Habi János, Kovács Ferenc, Oswald János, Hentzy János. Hentzyről tudjuk, 1832-ben is katona. Kovács Ferencnek mindössze 2 kapás szőlőjét felesége kezelte. Kovács Ferenc nem tért haza a katonaságból, 1835-ben a 48. számú báró Gollner gyalogezredben megbetegedett és elhunyt. Csehiben temették el. 1830-32-ben Gyalogh Mihály, 1836-ban Nagy József, 1839-1846 között Symon Pál szolgálatáról vannak adataink. Symon Pál 1846-ban obsitot kapott. 1842-1846 között Csombó bálint Pál, az 1848-at követő időkben Csombó bálint János, Somogyi Mihály katonáskodtak. 1848. december 3-án Bazsiban újonc katonák mulatoztak, civakodás keletkezett közöttük, Mózner Ferencet agyonszúrták. 1868. július végén érkezett hír szerint Kulcsár partos József katonai szolgálata alatt hunyt el. 1879. március 15-én Gelencsér József, a 48. gyalogezred katonája, 20 éves korában öngyilkos lett. Ugyanekkor szolgált a 48. gyalogezredben Szántó Ignác, aki 25 éves korában leszerelt, idehaza megnősült. Felesége a 19 éves Józsa Viktória lett (SCSP AK, 1810-1879.; ZML CD, A, 1810-1846, CS.). Természeti csapás (1823) (ZML CD, CS, A, 1823.) 1823-ban Csehiben 10 lakóház gazdasági épületekkel együtt elégett. A gazdákat ebben az évben az adózás alól felmentették. A kárt szenvedett gazdák: ázs eám Tulajdonos 78 Gyalogh Ferenc 79 Mustos Ferenc 80 Csombó Pál (120 holdas gazda) 81 Kulcsár József özv. (6 holdas gazda) 82 Ferenczy Márton (6 holdas gazda) 83 Varga Ferenc id. 84 Varga Mihály 85 Kulcsár János 86 Oswald János 87 Gyalogh József özv. 1828-ban a csehi lakosság vagyoni helyzetét az alábbi adatok jelzik: jobbágygazda 61, zsellér 33, lakó 5 (akiknek nem volt saját házuk, a zsellérek közé soroltak), munkaképes fiú, akik családban éltek 14, munkaképes leány 8, és volt még egy férfitestvér, aki a gazdaságban dolgozott. A házak száma 69, a lakosság 578 fő. A házakban egy család élt 49-ben, 20 házban azonban két-két család lakott. Adózó személyek száma 173. A falu állatállománya: 128 igásökör, 43 fejőstehén, 5 növendékmarha, 2 ló és 60 sertés. A falu jogállása, urbárialis (földesúri hatalom alatt álló, úrbéri szolgáltatásokkal terhelt). A jobbágyok tizedadót fizettek, amit a veszprémi püspök szedetett be. Termelési rendszerük a háromnyomásos gazdálkodás volt (a gabonavetést és a kapásnövényeket évenként váltogatták). Az első nyomásban ősszel búzát, rozst vetettek, a második nyomásban tavaszi gabona, kapásnövény került. A harmadik nyomást ugarolták, amit mezőnek neveztek, és legeltettek. Az első és a második nyomás 569 pozsonyi mérő gabonát fogadott be. A vetésekből eredő tiszta jövedelem évente 680 forintot tett ki. 191 kaszás volt (egy kaszás rét = 800 négyszögöl). A kaszálók minőségét megfelelőnek mondották. Évente egy alkalommal készítettek szénát, a második kaszálásra nem került sor, a széna betakarítása után a réteken legeltettek. A széna átlagban évente 191 szekérrel termett. Aszályos években a fű kevés. A kaszálókból származó éves jövedelem átlagban 292 forint. A szőlők területe 305 kapás (1 kapás szőlő = 200 négyszögöl), amit a kiküldött bizottság 76 és egynegyed pozsonyi mérőben számolt (egy pozsonyi mérőt 4 kapás szőlőterületbe mértek). A bortermés évente átlag 600 urna volt. A szőlőhegyből a gazdáknak évi tiszta haszna 569 forint. Tejtermelésből jövedelmük nem volt, a családok saját szükségletükre használták fel. A termőterület közepes minőségű, egy része köves, másik része homoktalaj. E kettő a falu határának mintegy 50%-t tette ki. A nyári záporok, a hóolvadás a szántóföldekben károkat okozott, a termőtalajt a dombos oldalakról a völgyekbe sodorta a lezúduló víz. A gazdák a szántóföldekre kétévenként trágyát vittek (ZML RC, A, 1828, CS.). Az 1845. évi időjárás kedvezőtlen volt, bár az 1830-as években is voltak rossz termésű évek, természeti csapások (jégverés, tavaszi fagy, hóviharok, marhavész és kolerajárvány). Az 1845. évi termés kevés volt. A kikelet későn jött, a tél március végéig tartott. Mivel országszerte kevés gabona termett, az élelmiszerárak felszöktek. A csehi lakosságnak is gabonát kellett vásárolni. Ebben az évben importgabonából élt az ország lakossága. A drágaság évekig tartott. 1847-ben egy pozsonyi mérő rozs ára 3 forintról 5 forint 30 krajcárra emelkedett. 1848-tól a gabona ára tovább emelkedett, és Európában a mezőgazdasági termékek konjunktúrája következett be. 1845-ben a bor is kevesebb lett. Általános gazdasági leromlás jellemezte a lakosságot. Évtizedeken keresztül Csehiben, de az 103