Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 32. 2002 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2003)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: A Fejér vármegyei történeti archontológia III. p. 61–101.
Mayer Lajos móri főjegyző Varsányi Géza váli főjegyző Fekete Lajos adonyi főjegyző 38 1949: 39 Mayer Lajos móri járási főjegyző Móder József székesfehérvári járási főjegyző Balikó János móri járási főjegyző Hernádi Emil adonyi járási főjegyző Németh László sárbogárdi járási főjegyző 40 Perl Ferenc bicskei járási főjegyző 41 . Herczeg Pálné 42 1950: Móder József székesfehérvári járási főjegyző Perl Ferenc bicskei járási főjegyző Szabó Elemérné enyingi járási főjegyző BEFEJEZÉS A Fejér vármegyei történeti archontológiában az 1692. évi restaurációtól 1950-ig tekintjük át a végrehajtó hatalmat megtestesítő személyek sorait. Ez a tárgykör három és fél évszázadot ölel fel. A XI. század közepétől szórványos adataink vannak a királyi megye ispánjairól. A középkori Fejér vármegyéről az alábbi rövid összefoglalást adjuk: Akirályi Fejér megyéről első adatunk 1002ből származik. A megye élén álló ispán joghatósága alá nem tartoztak a köznemesek. Ez a szabad réteg a XIII. század közepéig létrehozta saját önkormányzati szervezetét, a nemesi vármegyét. A főispán ekkor országos méltósággá nőtt, hatalma kiterjedt a nemesi vármegyére, de a vármegye élén az alispánt állt, aki az önkormányzatot a nemesség által választott szolgabírákkal igazgatta. A nemesi vármegye igazságszolgáltatást végzett, és közigazgatási tevékenységet fejtett ki. A megyei törvényszéken az egyik alispán, a szolgabíró és néhány megyebeli nemes, később táblabírák és esküdtek segítségével ítélkezett. A közigazgatásban a vármegyének kiemelkedő szerepe volt: a megyegyűléseken kihirdette a törvényeket, a rendeleteket, behajtotta a kamarai jövedelmeket, adókat; részt vett a katonai igazgatásban, a törÁprilis 30-án nyugdíjazták. Február 12-én érkezett a megyéhez Dömötör Géza móri főszolgabíró halálhíre. Szeptember 27-én elhunyt. A váli járási székhelyet Bicskére helyezték. A főjegyzői tisztikarban szerepel státus megjelölése nélkül június 30-án. Ő a BM által küldött bizalmi egyén. (V.o. jk. 192. old.) vényhozásban. Az országgyűlésre követet vagy követeket küldött, aki/akik ott a vármegyei nemesség érdekét képviselték. A nemesi vármegye a magyar középkor századaiban jóval nagyobb territóriumot foglalt el, mint az újkori (az 1692-ben újjászervezett) vármegye. A terület a Duna mindkét oldalára kiterjedt, beleértve a Csepel-sziget nagyobb részét is. Az 1543-ig fennálló régi vármegye határai gyakran változtak: több helységet hosszabb időn át más vármegye kormányzott. (Pl. Mezőszentgyörgy évtizedekig Veszprém megyéhez tartozott, de Fejér megye is kormányozta egy időben; Egrest továbbá Dád falut Tolna megyében, Sárkányt Veszprém megyében, a Felcsúttól északra fekvő falvakat Esztergom megyében; az északkeleti vidéken lévő településeket, köztük Diósd, Sóskút, Zámor, Kuldó, Tárnok, Tordas falvakat Pest megyében találjuk. A Duna baloldalán elterülő Fejér megyei helységek közül jelentősebb szerepet Kunszentmiklós, Izsák, Solt, Hajós, Fájsz, Dusnok, Kalocsa, Pataj játszott. A régi vármegye területi igazgatását az egyes székekből irányították. Ilyen szék működött Fehérvárt, Solton, Hantoson, Fajszon, a Sárközben. A Hantos szék a vármegye területébe ékelt kiváltságos kun terület volt, amely magába foglalta Kajtortól Karácsonyszállásig a kun szállásokat. A Hantos szék élén székkapitány állt. A Solt szék élén külön alispán állt, akinek hatalma a széken túl is kiterjedt. Az alispánok néha a Solt széken túli kun területeken is intézkedtek. A sárközi székben kalocsai érseki nemesek, afajszi székben pedig a szekszárdi apátság nemesi lakói éltek. A XIV. századig a Sárvíz mindkét oldalán lévő településeken - külön ispán kormányzata alatt besenyők laktak. A besenyő ispánság az említett században megszűnt, lakói a magyar társadalomba tagozódtak. Külön ispán állt a csepeli részek élén. Vár és erősség a régi Fejér megyében kevés volt: Csókakő, Gerencsér, Vitány, Gesztes és Palota. Az utóbbi négy azonban csak rövidebb ideig tartozott Fejér megyéhez. Jelentősebb városok: Székesfehérvár, Kalocsa, Marton vásár, Velence, Kéve (Rác), Adony, Pataj, Jakabszállás. A birtokok nagyobb része 1543-ig a köznemesség és az egyház kezében volt. Az oligarchák és részben a köznemesek között az Újlaki, a Rozgonyi, a Szentgyörgyi, a Kinizsi, a Magyar, a Laczkfi, a Kolos, a Kápolnai, a Töttös, a Várdai, a Hartai, a Tetétleni, a Csalai, az Alapi, az Ozorai, a Kanizsai, a Vörös, a Csóri, az Amadé, a Bánfi, a Ciliéi, a Garai, a Hédervári, a Korniss, az Ország, a Zápolya, a Bakócz, a Korvin, a Batthyány, a Pesthyeny, a Bakity családoknak volt kiemelkedő szerepe. Az egyházi szervek között Fejér megyében a székesfehérvári prépostság, a fehérvári keresztes lovagok, a veszprémi püspökség, a veszprémi káptalan, a veszprém-völgyi apácák, a csatkai pálosok rendelkeztek nagyobb földbir107
