Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 32. 2002 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2003)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: A Fejér vármegyei történeti archontológia III. p. 61–101.
1843: Nagy Ignác főadószedő Petráss Károly járási aladószedő Vancsay Ferenc járási aladószedő Sulyovszky Lajos járási aladószedő 1845: Szüts József járási aladószedő 1850: Boros Imre megyei főadószedő 1857: Batta Mihály megyei főadószedő Michelisz Kornél járási aladószedő, adófelügyelő Jenisch Ádám alfelügyelő Batta Mihály járási adószedő Herczegfy Ignác (Székesfehérvár) járási adószedő Gáspár János járási adószedő Gaiger József járási adószedő Linke József (Bicske) járási adószedő Suppanzig József adószedő Lasztovszky István (Sárbogárd) járulnok Szuppan Manó adószedő Lakner Mihály (Mór) járulnok 1860: Szüts József (Csákvár) adószedő Szőllősy István (Bicske) járulnok 1861: Salamon Alajos (Sármellék) járási adószedő Szüts József (Csákvár) járási adószedő Szőllősy József (Bicske) járási adószedő 11. BIZTOSOK (1692-1867) A biztos (commissarius) feladata az átvonuló katonaság elszállásolása, a katonai terhek behajtása a lakosságtól, a katonaság ellátása és rendészeti tevékenység volt. A XVII-XVIII. század fordulóján az itt állomásozó katonaság nagy terhet rótt a lakosságra, de nem volt más a helyzet a XVIII. század első két évtizedében sem. A vármegyei nemesi közgyűlés a katonai biztosok mellett különleges és egyedi feladatok megoldására is nevezett ki biztost. így 1696-ban útbiztosról (commissarius viarum) tudunk; 1710-ben fuvarozási biztos az átvonuló katonaság fogat szükségletéről gondoskodott és a máshonnan is ismert commissarius transennalis szerepét töltötte be. 1721-ben és 1775-ben külön biztos intézkedett a Duna-menti falvakban, különösen Pentelén. 1775-ben Cecén és környékén is biztos működött. A XVII. század végén és a XVIII. század elején két katonai biztos ról tudunk. A század közepén három fő töltötte be ezt a tisztséget. 1781-ben viszont négy biztos volt a kerületekre osztott vármegyében: Móron, Fehérvárott, Bicskén és a Duna mellékén. 1794-ben jelent meg a katonai főbiztosi tisztség (superior commissarius). Ezzel egyidőben a kerületi biztos (districtus commissarius) elnevezés vált általánossá. 1828-tól minden járásnak külön katonai biztosa volt. 1828-tól említették a mezei gyalog- és lovaskerülők biztosát, a pandúrbiztost, a csendbiztost, a tábori biztost. 1692-ből egy esküszöveg áll rendelkezésünkre, amelyet a megyei commissarius tett le a nyári közgyűlésen. Az eskü szövegéből arra következtethetünk, hogy a biztosnak széleskörű feladatai voltak a vármegyében. Az esküszöveg a következő: "Én, Töttössy László, esküszöm az élő Istennek és a boldogságos Szűz Máriának, Istennek minden szentjeinek, hogy én mindenféle előttem lévő pörlekedőknek mindennemű dolgukban — az melyek az én tisztemhez tartozandók lesznek -, nem tekéntvén gazdagnak vagy szegénynek személyét, félretevén az emberi tekéntetet, ajándékot, kedvezést, gyülöltséget Isten és az igazság szerint igaznak ismerni fogok, igazságot szolgálok, és ezenkívül tiszti és az mi commissariusságunk béli dolgokat illeti, abban híven és igazán eljárok tehetségem szerint. Isten engem úgy segéljen és Istennek minden szentjei." (Nemesiközgyűlés, 1692. július 10.) Az 1881. évi 3. te. a csendőrséget hozta létre, amely az abszolutizmus idején már működött magyar falvakban. Zsandároknak nevezték őket. Az 1881. évi alapítás során az abszolutizmus kori mintát másolták. Ezzel egyidejűleg megszűnt a vármegyei karhatalom, amelyet 1867-ben támasztottak fel újra. Ez volt a pandúrszervezet. Katonai biztosok 1692: Töttössy László katonai biztos Besnyák Sándor katonai biztos • Vfí 1695: é Karner György katonai biztos 1696: Eölbey Péter útbiztos 1698: Vukovits Mihály katonai biztos Szeiter Ferenc katonai biztos 1704: Kementzey Péter katonai biztos 77