Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)
Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter Zsófia: „Ország lappangott itt, mikor nem vala ország” – A református és a római katolikus felekezet Zámolyon. p. 47–83. t. I–VII.
zaklatott, hanem mert megalázottnak érezte magát: „minden legkisebb gyermeknek már tsufja vagyok, mivel új Mestert vár Tiszt. Plébános Úr azon megromlot néppel" 163 . A megvádolt plébános Korizmics Antal kanonok felszólítására igen sok tanulsággal szolgáló levelet írt. Az első fontos adat az, hogy 1831-32-ben a községben „oskolaház nem volt és méltóságos gróf Lamberg Ferencz úrtól tsak egy szobát sem nyerhettem oskolának, saját szobámat tettem oskolává, s többnyire magam tanítottam, kivált a számvetést.'''' Következik ezekből a szavakból az is, hogy az 1827-ben elhatározott iskolaépítés elhúzódhatott, s csak Kőrössy idejében, az 1830-as évek közepén fejeződött be. A levélből kiderül, hogy a pap pedagógusi tevékenységéről, konkrétan egy alig több mint egy éves leányka önálló neveléséről a Divatlap 1845. évi őszutói számában Vahot Imre is beszámolt. Kőrössy szerint tehát igaztalanok azok a vádak, melyek őt iskola-ellenesként tüntetik fel. így fogalmazott: „akár buzgóságra, akár tudományra nézve vélem mérkőzhető nevelője az ellenem zendülőknek nintsen. Ha tehát itt Zámolyon olly mester volna, ki az én tetszésem szerint örömest tenné szolgálatját, talán oskola sem volna, melly a Zámolyit meg előzné. " A levél másik tanulságos adata az, hogy Ádám József tanítói alkalmatlanságára már 1841-ben ő maga, valamint Vajda Antal segédtanító is felhívta a figyelmet. A pap vádjai között a nyakasság és az engedetlenség mellett főként a rendetlenség szerepelt. Igen szemléletesen írta le az iskola rendetlenségét, s ezzel magyarázta azt is, hogy a gyerekek többsége nem jár iskolába. „De minő volt a zámolyi oskola a múlt tavasznyarakon, midőn még némellyek iskolába jártak. Pókhálósabb mint egy lóistálló, a Kálha reá terített kapczákkal, fazekakkal és rongyokkal fel ékesítve, fertelmes csizmák az asztal alatt, mosó teknyőben ázott a szennyes a padokon, krumpli le töltve a földön, törött cserépdarabok az ablakba aggatva, tik ganéj az első padokon, éppen ott, hol én állani szoktam és szómra sem akarta a mester letörültetni." къ előzőekben az esperes által is megfogalmazott vádakat a plébános is megismételte: a mesternek „nincs religiója" és „botránkoztatóan énekel", „a kántori hivatal leg utolsó gondja" . Ugyanezen a napon írt levelet a zámolyi „keresztény németség" a püspökhöz, melyből kiderül, hogy az előző napon az ügyet kivizsgáló Korizmics kanonok a helyszínen volt „a Zámolyi Keresztények Fölhalgatásárd\ A katolikus németek mesterük mellett akartak kiállni, „hanem halgatás volt a dolgunk, hogy Mesterünk melet voltunk". Igazolódni látszik tehát a gyanú, hogy valóban német anyanyelvű tanítóról lehetett szó, hiszen mellette a németek álltak, s szerintük az inas megverése, tehát a tulajdonképpeni vád csak ürügy volt a magyarok részéről, a templomatya kezdeményezte a tanító ellenes kampányt. A németek a tanító ígéretében bíztak: „a mesterünkéi megvagyunk ölégedvel és csak tanítást tarcson, mivelhogy SzfvPL. No.: 4579. sch.. 1845. december 16. SzfvPL. No.: 4579. sch.. 1845. december 29. mindig tartót tsak most ezen ősszelnemvót." ' Valószínűleg a katolikus németek mentették meg a tanítót, hiszen haláláig helyén maradt. A békétlenség azonban nem ült el, a zámolyi katolikusok nevében 54 aláíró - az igazság kedvéért jegyezzük meg: németek is - 1846-ban egy újabb helyszíni vizsgálatról tudósított. Az ellenőrző Mentler János „a mesternek csak azt a hibáját találta, hogy gyönge a szava", így nyíltan megmondta, hogy a mester marad Zámolyon. A püspök az újabban felhozott érvek miatt sem változtatta meg a döntést, pedig tulajdonképpen okosan próbáltak érvelni a tanító-ellenes táborban. Először azt fejtegették, hogy „az Református Atya fiak is még Tsufulnak mikor nem tud Énekünyi". Másodszor többszöri csalódásukat írták le arra, hogy a mester köteles „ollan Tanítót fodadnyi, hogy mind a Szentegyházban, mind az iskolában Tökélletes fog lénnyi". Harmadszor egy valóban szomorú esetet írtak le. „Most ami a történt az Parókia háznál az Udvarban akit talán nem is hallottunk ollan dolgot hogy egy erő szakos szolgáért egy egész kösség és katolikusság azon Udvarban Wdikén amidőn a Tekéntetes Direktor úr is jelen volt Verekedésre keltek ami még Zámolyon soha nem történt Ennyi hány új lakos Németekkel akik még jóh Formán nemis ösmérik az Környül Állásokat azok Rontsikulják az Régi Tőke magyarokat azok keztek verekednyi és egész erővel az magyarokon Boszut Allonyi még mi történhetik későben majd mikor kint az Közös munkám az Egész Község ki lészen szállítval még Ember halál is Történhetik". Negyedszerre ismét az egyházi szertartások szegényességével érveltek: „nem hallunk abbul a sok drágo új és újab Énekekbül akit tsak könyv nélkül tud, azt mond." Végülis új mestert kértek tehát az egész közösség érdekében: „mink tudattalanok maradunk azért most egy szívvel egy lélekkel akik átoláttuk hogy nagy hátro maradást szenvedünk mind magunkra mind gyermekeinkre nézvel." Ádám József 1870-ben halt meg, többször kellett segédtanítót fogadnia ,7 , utolsó három évében pedig már fia helyettesítette 168 . A hivatalosan meghirdetett állásra a négy pályázó közül a fiút, Ádám Károly, zámolyi születésű, tanítóképzőt végzett tanítót 169 választották mesterkántornak™ Az ekkor iskolatanácsnak nevezett testület élén Tóth Antal plébános, iskolaigazgató állt, a világi vezető funkciókat az uradalom helyi vezetői látták el: Werner György elnök és Báró Jenő alelnök. Az iskolatanács tagjai: Róka Vince, Szűk Antal, Pintér József, Jenéi SzfvPL. No.: 4579. sch.. 1845. december 29. A zámolyi keretény katolikus németség könyörgése a püspökhöz, folyamodók: Hitner József, Paur József. Jásper György, ifj. Jasper György, Vászpak József, Sudapek József, Hofman Lörincz, Smuk János, és két gótbetüs aláírás. SzfvPL. No.: 4579. sch.. 1846. február 10. SzfvPL. No.: 4579. sch.. 1864. február 16., március 8.; 1870. augusztus 8. SzfvPL. No.: 4579. sch.. 1870. október 2. SzfvPL. No.: 4579. sch.. 1870. augusztus 30. SzfvPL. No.: 4579. sch.. 1870. október 2. 69
