Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)

Tanulmányok – Abhandlungen - Lukács László: A falukapu a Dunántúlon, Erdélyben és Moldvában. p. 35–45.

csordák jártak ki. Györgyfalván (Szolnok-Doboka m.) Kós Károly leírása szerint: „A falu Felső utcájának felső sora mögötti részen, a hegy felé nyúló kertek végein kívül még látható a régi falut egykor körbevevő gyepűárok, amit itt a legutóbbi időkig fenntartottak a zivatarok és olvadások falu felé ömlő vizének elvezetésére. Ugyanakkor az Alsó utca nyugat felé megnyúló hosszú szakasza már a régi falugyepün kívül keletkezett. Ott, ahol gyepűárok volt, ezen belül a telkek végeit lezáró, karók közé rakott töviskerítések folytatólagosak voltak, csak az utcák szakították ezt meg, ahol viszont egykor porgolátnak nevezett sövény utcakapuk voltak. A telkek végét lezáró kerítésekbe rendszerint még annyi fűzfát is ültettek, hogy abból állandóan újíthassák a szomszédoktól elválasztó közkertek kevésbé erős, kert felőli szakaszát." (1989, 65, 76.) Széken (Szolnok-Doboka m.) a falubeli marhák bitangolása és idegeneknek szekérrel vagy lóháton a községbe jövetele megakadályozására a három fő utca végén sorompószerű falukapu (porgolád) a község tulajdona volt, de felügyeletét az utcaközösség látta el. A széki falukapuk karbantartása az utcában lakó mesteremberek feladatai közé tartozott (Kós 1979, 459-461). Az erdélyi Lápos-völgy magyar és román településein az 1940-es években Gunda Béla bukkant a falukapuk nyomára. A magyar lakosságú Domokoson (SzolnokDoboka m.) az első világháború előtt három falukapu is volt: a Magyarláposra, Alsószőcsre és Rogozra vezető utaknál. Amikor az emberek munkába mentek, becsukták maguk mögött a falukaput, hogy be ne szökjön a legelőről a jószág, vagy a bentlévő ki ne menjen a határba. Csütörtöki napokon a környékbeli román falvak lakói Domokoson keresztül a magyarláposi hetivásárra igyekeztek. Ilyenkor a legközelebb lakó gazda gyerekei korán reggel kimentek a falukapuhoz, s nyitogatták a románok szekerei előtt. Szívességükért egy-egy krajcárt kaptak. A nyájaikkal Domokoson, Alsószőcsön áthaladó román vándorpásztorok is 100 juh után 10-20 krajcár kapupénzt fizettek a bírónak Jövet és menet is a falukapunál megálltak, a bíró előtt igazolták, hogy juhaik járványos betegségben nem szenvednek, csak így hajthatták keresztül a falun a nyájat. Ősszel a kapupénzt sajttal, túróval is megválthatták, ami a bíróé és a falukaput gondozó gazdáé lett. A Lápos völgyében Alsószőcsön, Felsőszőcsön, Ciblesfalván is voltak falukapuk. Alsószőcsön 1910 táján megszűnt használatuk, de az idősebb román gazdák tanácsára az 1930-as évek elején újból megkísérelték felállításukat. Ekkor a járási hatóságok már tilalmazták létesítésüket, mert akadályozták az éjszakai közlekedést, a fát fuvarozó teherautók forgalmát. Gunda Béla megfigyelései szerint a falukapuk Erdélyben a Lápos hegység egész területén, a Mezőség nyugati részén (Bethlentől és Marosludastól nyugatra) egészen a Szamos vonaláig, valamint Kolozsvártól délre az Aranyos völgyéig előfordultak. Ugyanígy a fogarasi román falvakban, Csík, Udvarhely, Háromszék és Brassó megyék székely településein, a Szeben megyei, magyar-román vegyes lakosságú Szakadáton, a kalotaszegi magyaroknál, a hunyadi románoknál, a Fekete-Körös völgyi magyar és román falvakban is (Gunda 1961, 274-275; 1966, 367-368). Györffy István a most elmúlt század elején DélBiharban, a Fekete-Körös-völgyi magyar településeken találta meg az akkor még használt mezőkapukat. Magyarremetén „a fő utcán kívül több utca nincs, csak sikátorok vannak, melyek a mezőre visznek, s részben ma is kinyitható vagy áthágható mezőkapukkal vannak elrekesztve" írta Györffy István (1942, 322, 337). DélВ ihar falvai és építkezése című tanulmányából megismerjük az itteni mezőkapuk funkcióját, szerkezetét, működését: „A délbihari falvak... erdélyi típusúak. A községnek van egy főutcája, mely többnyire közlekedési út. Ebből esetleg több mellékutca vagy sikátor ágazik ki. Az utcákat és sikátorokat a falu végén éppúgy mint Erdélyben porgolátkapu zárja be, melyet a magyar nép itt mezőkapunak nevez. A mezőkapu zárja el éjszaka, sőt a mellékutcákon és sikátorokon nappal is a falu belső területét a külsőtől. Legfontosabb szerepe ma az, hogy az utcára kitévedt jószágot nem engedi a vetésekre barangolni. A kaput a hozzá legközelebb lakó gazda kezeli. Újabban, mióta a telkek az utca felől is jól fel vannak kerítve, s a jószág nem csatangolhat el, a mezőkaput pusztulásnak engedik, sok helyen csak emléke él már. A magyar falvakban ezelőtt még egy évtizeddel is minden utca végén kapu volt, ma már csak a mellékutcákon van, így pl. Remetén. Tárkány forgalmas főutcája végén ma is ott van a sövénykerítés egyik szárnya, s az egykori mezőkapu tölgybálványának csonka maradványai. E kaput éjjel mindig bezárták, s kocsival nem lehetett bejönni. A kapu és a szélső ház között tölgyfakerítés volt, melynek vápája most is meglátszik a kapufélen. Másik felől sövénykerítés volt, előtte pedig mély sánc. Ezt kaput az alispán csak 1907-ben hányatta szét, mert a közlekedést éjjel teljesen megakadályozta. A falu másik végén levő kapu már előbb elpusztult, mert a község tovább épült. Kisnyégerfalva utcájának egyik végén azonban még ma is ott van a bezárható mezőkapu. Ahol a sikátorokon nem jár szekér vagy jószág, ott hácskó helyettesíti. Gyantán is megvolt, de ott már régebben elpusztult, csak egykori neve: Porkolat maradt meg mint utcanév. Belényes város utcái végén is megvoltak a kapuk, a XVIII. századbeli írások megemlékeznek róluk." (Györffy 1942, 407-408.) Ugyancsak a Fekete-Körös völgyének régimódi, láncudvarú telkeiről írta 1948-ban végzett helyszíni kutatásai alapján Kós Károly: „E régi telek végét sövényből font erős és magas gyepű zárja le a mező felé; a gyepű a szomszédos telkek külső gyepüjével összefüggő kerítést alkot a falu körül. Ezt csupán az utcák (illetve régen ezek végén felállított sövény falu- vagy mezőkapuk) szakították meg. Hogy a mezőn dolgozni akarók az utcán való kerülgetés nélkül is kijuthassanak, Vársonkolyoson minden telek gyepüjén ajtónyi kiskapu van, éspedig két-két szomszédnak telkeik egymás felé eső sarkában. E kiskapuk állandó használata folytán afalugyepűjét kívülről még jól kitapo39