Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)

Tanulmányok – Abhandlungen - Lukács László: A falukapu a Dunántúlon, Erdélyben és Moldvában. p. 35–45.

merre, ő kellett tuggya. Hogy tuggya meg, ki ménen lopni. Vaj mentem Románváraszba, keltem fiel joregvel, nyárba. Kellet tugyja meg ő, nyitta ki a kaput. Ok voultak a zörzők, a zitárak. A vaszút felé vult Páncér Jánasz, Románvárasz felé vult Burján Anton. Keldjeszt felé vult Griszti Martin Józsi, Gyirist felé egy balazi, nem tudat madjarul... a Temetőnél vult Borka Péter. Ezek a zörzőkapuk." „Zitárkapuknál, hol jövünk be feluba, vultak keresztek, ma isz megvannak. Hol vuolt ziterija, ot vult kereszt isz. Szabófalán hitte jóisztenbe." (1997, 1415, 18.) Szabó T. Attila Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárának falukapu címszava szerint: „A falu belső területét a határtól falukerítés választotta el; a ki- és bejárás a kapukon át történt." (1982, III, 672.) Mezőkapu címszava két székelyföldi adatot idéz: „1779-be huszár Lörintz István paripáját a maga mezőkapuján kilopták." (Árkos, Háromszék); „ki mentem a mező kapun és a Falut távol kerülve, kételenittettem Az magunk Házunkhoz Kísértetni magamot Sipos Mihállyal." (Udvarhelyszék, 1833 körül) (1997, IX, 198). Porgolátkapu (falu/vetéskapu) címszavának legkorábbi adatát 1589-ből, Udvarhelyszékből közli: „ez fellywl meg Jrt al peresek az hoíía énnekem Marhamotth zabád njomasra kelletth wolna wznem Almas fala fele az melj porgolatt kapu wagyon Az Nagy András hazánál, azon az kapun felesegem wzj volt az en keúes barmomath az zabád Nyomásra." (Szabó T. 2000, 826.) Árkos 1771-ben alkotott falutörvénye a mező- vagy tanorokkapukról így rendelkezett: „Amely tanorokkapuk rossznak találtatnak, tehát azon tizednek tizedese, vagyis elöljárói büntettessék ad den. 24." (Imreh 1983, 400.) Sepsiszentiván és Laborfalva (Háromszék) 1717-ben hozott falutörvénye kimondta: „A csordapásztor... az idő megengedvén, tartozik pásztorolni, míg az idő elreked, személyválogatás nélkül falunkban lakóktól eleiben adandó marhákat. És annak idejében hazaindítván, hídon által s tanorokon behajtani." (Imreh 1983, 325.) Szabó T. Attila erdélyi történeti helynévgyűjtésének háromszéki kötetében Albistól Zalánig szinte minden településről bőségesen találunk adatokat a tanorokról, tanorokkapuról. Laborfalváról 1622-ből: „az Rakottjas lábba, also tanorok kapun ki iaro úth", Sepsiszentivánról 1750-ből „A Tanorok kapunál" helynevekről értesülünk a levéltári forrásokból (2001b, 175, 177). Uzonból a XVII. század közepéről: „Az tanorok farkon; Az tanor kapun kül", 1721-bői „az Alsó tanorok kapunál", 1728-ból „a tanorok kert fojása" helymegjelölések maradtak ránk (2001b, 188, 191). Zaboláról a XVIII. század végéről: „A' Cseremező nevezetű helyben a Tanorok végin", Zágonból 1722-ből ,,a' Tanor Kert foljása" helyneveket ismerjük (2001b, 195, 198). Zágonban az utóbbit „Porgolát kert"ként is említik (2001, 199). A gyergyószéki Alfaluból 1710-ből „a Csorgai Vetés Kapun alól", 1773-ból „A Falu mellett a Vetés kapun küllyel", Ditróból „A Falu vetés kertin fellyül", „A Vetés kert Hosszában", Gyergyószentmiklósról „a Szárhegyi Kapunál", „Az Alfalvi Kapunál", „A Határ Kertre jövőben", Szárhegyről a „Szabó Mihály vetés Kapujánál való Láb", Tekerőpatakról „Az udvarház Tanorokja oldalában" helyneveket ismerjük 1773-ból (Szabó T. 1940, 16-17, 31, 38-39, 52). AlsóFehér megye történeti helynevei között is gyakran előfordul a porgolát és a tanorok szó. Abrudbányáról 1700-ban „az Város vegin fellyül az Porgoláth kapu mellett levő Malmott" említik. Csekelakán 1740-ben „Az Templom alat vagyon egy Darab Tanorok." Marosszentkirályon 1700 körül a „Marhák Tanorokjá"-t jegyezték fel. Magyarlapádról 1794-ből „Tanorok kert"-et, Magyarszentbenedekről 1782/98-ból „A To helly nevezetű felső Tanorok"-ot említik. Marosnagylakról 1621-ből „az regi Porgolatonn kivül", Oláhcsesztvéről 1699-ből „az Bornyu Tanorok", Sorostélyból a XIX. század elejéről „Az Udvar mellett lévő Tanorok" és „A Falun allol lévő Kaszállo Tanorok" helyneveket ismerjük (Szabó T. 2001a, 9, 41, 55, 118, 126, 132, 150, 171). Báró altorjai Apor Péter XVIII. századi művében (Metamorphosis Transylvaniae) azt olvassuk, hogy a Székelyföldön az oláh pakulár „az tanorokban rekesztette az juhokat." (1978, 142.) Apor Péter leírásában a tanorok „nagy szénacsináló", ebben tartotta juhait a székelyföldi főúr. A szénatermő, füves kertben a juhok számára elkerített helyről, karámról, akolról lehet szó. Altorjáról Apor Péter korából, 1707-ből „az Falu közöt való tanorokban", Felsőtorjáról 1807-ből „A' Benkő szegi Tanorokban" helymegjelölést ismerjük (2001, 184, 186). Wesselényi Miklós erdélyi főúr 1833-ban megjelent Balítéletekről című könyvében két helyen is használta a tanorok szót, lovak számára elkerített hely értelmében (1974, 75). Petőfi Sándort 1849. július 31-én, a segesvári csata közben, Lengyel József székelykeresztúri seborvos a fehéregyházi vetéskapunál látta. 1874-ben megjelent visszaemlékezésében olvashatjuk: „Alig fél óra múlva nem messze tőlem, láttam Petőfit a régebben leégett falu házai egyikének sütőkemencéjén ülni, honnan a csata változatait látszott figyelni... Később, hol a vetéskapufélfához dőlve, hol másfelé láttam álldogálni..." A fehéregyházi vetéskapu a Sárpatak jobb partján elzárta a vetéseket a faluból a tilosba törekvő állatok elől. Lengyel József kétszer is említi a tonorok, tanárok szót, faluszéli kertek értelemben: „A kisbuni út az országútjában szögellek, a szögeilés táján az országút egy dombra emelkedik, mely emelkedés mindenkinek tudomása szerént sokkal magasabb, mint a tanorok mellett elvonuló országút többi része. Ezen dombról tekintettem én vissza, s látni véltem még egyszer s utoljára Petőfit, az országút egy kanyarulata iránt. Nem hiszem, hogy csalódtam volna: mert még én lóháton a falun át, s majdnem 2/8 mérföld hosszúságú tanorok melletti úton idáig jutottam, addig ő azon posztot, hol látni véltem, sebesen futva elérhette." (Dienes 1958, 308-309, 540-541.) Egy másik szemtanú, Sipos Sándor székel y keresztúri közhonvéd 1904-ben emlékezett vissza erre a helyszínre: „Másnap július 31-én még láttam Petőfi urat, úgy délután amint a fejéregyházi Haller-féle tanorok 37