Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Településtörténeti tanulmányok Sáregres múltjából. p. 95–104.
Cece község volt. Cecén lakott a körorvos, a körállatorvos, itt volt gyógyszertár, postahivatal, csendőrőrs, a római katolikus anyaegyház, amelyhez Sáregres filiaként tartozott. Itt vették fel kölcsöneiket a gazdák a Népbanknál, vásárait látogatták: (fekete vasárnap, Lőrinc és Miklós nap utáni hétfői napokon). A cecei nagybirtokos, Szluha Pál a községben vadászterületet bérelt. Meleg nyári napokon a sáregresi szódavízüzem kocsija járt Cecén, szállítmányát a vegyes kereskedésben, a vendéglősöknél rakta le. Pusztaegressel a körjegyzőség kapcsolta egybe Sáregrest. A politikai igazgatási viszonyon túl azonban erősebbek a gazdasági kapcsolat szálai. A gazdasági erő Pusztaegresen volt, Sáregresnek ezt kellett a maga számára kiaknáznia. Sáregresen nem volt nagybirtok, a földbirtokpolitikát nem tudták volna megoldani. A közelben lévő Pusztaegresen viszont két hatalmas uradalom tevékenykedett. Több száz Sáregresi földigényét itt elégítették ki. A község földmunkásai a fáncsi béruradalomban találtak állandó munkát; a kisbirtokosok az Örsi, a fáncsi uradalomból szerezték be a nemesített vetőmagot, itt bérelt 20 sáregresi kisbirtokos egyenként 5-5 kat. hold földet a tiszti vitézségi telekből. Simontornyát - bár idegen törvényhatósághoz tartozott - helyzeti energiája arra ösztönözte, hogy Sáregrest magához vonzza. Simontornya heti piacát, országos vásárait (évente 5 alkalommal) látogatták a sáregresi lakosok, a hitelszövetkezetben kölcsönöket vettek fel, gabonájukat az ottani Futurában adták el. 8 A sáregresi képviselő-testület 1921-ben a megyei törvényhatósági bizottsághoz benyújtott kérvényben kérte, hogy Pusztaegressel nagyközséget alkothasson. Pusztaegres tiltakozott az egyesítés ellen, ennek alapján a törvényhatósági bizottság a kérvényt elvetette. 1924-ben községháza és jegyzői ház felépítését határozták el. A jegyzői házat azonban nem sikerült megépíteniük. 1927-ben újabb képviselő-testületi határozat született - Pusztaegresen és Sáregresen - , hogy Bögyös István házát e célra megvásárolják. 1927-ben még arra is jutott pénz, hogy megkezdjék az örspusztai iskola építését, majd a hősök emlékmüve felállításáról határoztak. Néphagyomány és a községhatár 1925-ben a község területe 1356 kat. hold volt, 970 hold szántó, 120 hold rét, 12 hold szőlő, 10 hold nádas, 86 hold terméketlen terület. 1925-ben 1001 -en éltek a faluban: ebből 728 református, 273 katolikus volt. A 251 lakóházban 497 volt a helyiségek száma. A néphagyomány a dűlőkkel kapcsolatban értékes adatokat őrzött meg. Az 1920-as évek végén még úgy tudták, hogy a Borjú-mező, a Gyöpi-dűlő, a Sós-, a Parrag 1S Fejér megyei Levéltár. Fejér vármegye levéltára, Alispáni irattár, Községi közigazgatási iratok, Sár-Egres. - Monográfia. 19 Fejér megyei Levéltár. Feltáró lapok, Sáregres. és a Forgó-dűlők a pálfai határig legelők voltak, ahol a községi ridegmarhákat tartották, és éjszaka karámban pihentették őket. A Sós-legelő a széksós foltjairól kapta nevét, a Forgó a dombot jelölte, ahonnan a nyájat vagy a csordát visszafordították, nehogy a pálfai vagy a simontornyai határba tévedjen. A Belátó a határ legmagasabb pontján feküdt, ahonnan a községbe (amely völgyben volt) „be lehet látni". A Nagy-völgy-dűlő a közvetlenül mellette fekvő pusztaegresi Nagy-völgytől kapta nevét. (Ilyen nevű dűlők vannak a szomszédos Igar határában is: Nagy-völgy, Belátó, Parlag, Sós). A Kétdézsmásdűlőről úgy tudták, hogy egykor az urasági tiszt két alkalommal vetette ki az adót a földek után. Az Aranyvízxől az a hagyomány, hogy a nádas részben a napsütötte víz sárgás színben játszik. A Sárvíz lecsapolása előtt a terület egésze állóvíz volt. Az Állás-dűlőben (a tarlólegeltetés során) a csordát deleltették. A terület kissé mélyebben fekszik, és ennél fogva is védettebb volt a széljárás és a vihar ellen. A Zsellér-lóherésben csak a zselléreknek voltak telkeik. A Selestyei-dűlő elnevezésnek nincs nyoma a hagyományban, a kutatás sem tudott eddig megfelelő választ találni a név eredetére. 20 Földbirtokpolitika az 1920-as években Az úrbéri egynegytelkek száma 136 volt. Egy negyedtelek 7 kat. hold földből állt. A negyedtelkek egy része az elmúlt 50 év alatt feldarabolódott, de 1927-ben még mintegy 100 egészben volt belőlük. A földbirtokrendezési eljárás 1920-1926 között zajlott. 1921-ben 162 parcellában házhelyeket kapott a sáregresi lakosság. Egyegy házhely 600-600 négyszögöl nagyságú volt, azaz házhelykialakításra 66 kat. hold földet vettek igénybe. A házhelyjuttatás a községi elöljáróság és a nagybirtokos, Zichy Aladár békés tárgyalásainak eredménye volt. Zichy Aladár ezzel a sáregresi népnek háláját fejezte ki, mivel az 1918 őszén (az állami rend felbomlása idején) mértéktartóan viselkedett, nem nyúlt az uradalmi vagyonhoz. A vagyonváltsági földeket a pusztaegresi határból kapták, 1926. március 30-ig összesen 470 kat. holdat. A vagyonváltsági földek közvetlenül Sáregres határához kapcsolódnak, így szinte egy gazdasági egységet jelentettek. A földjuttatás során 100 kat. hold tiszti vitézi telket kapott Vida Elemér (székesfehérvári rendőrkapitány, Vida Lajos körjegyző fia), a gazdasági ismétlőiskola 1 kat hold gyakorlókertet, a római katolikus és a református egyház 5-5, a községi közlegelő kiegészítésére 95, kisiparosok 17, törpe- és kisbirtokosok 76, földmunkások 134, hadirokkantak 16, hadiözvegyek és hadiárvák 20 kat. holdat kaptak. A vagyonváltsági földek kiadása előtt a sáregresi földmunkásoknak és törpebirtokosoknak (1921-1926 között) 128 kat. hold földet kishaszonbérletben adott át az uradalom. A kishaszonbérleteket 1926. március 30-ig használták a sáregresi lakosok. A vagyonváltsági földekFöldrajzi nevek gyűjteménye, Sáregres. 101
