Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Településtörténeti tanulmányok Sáregres múltjából. p. 95–104.

Felegres a török hódoltság alatt kettős adózás alatt állt. Palotavár magyar katonái elfoglalták a falut, és, a törökhöz hasonlóan, az adókat behajtották a felegresi jobbágyoktól. A hódoltság első évtizedeiben 5 portát írtak össze Felegresen, később telepítés folytán gyarapodott a lakosság: 1570-ben 7 portát tartottak számon, de a dikátor 1 zsellért, 2 elhagyott telket, és egy telepes családot is talált. A falu közel esett a török kézen levő Simontornyához, a magyar végvári katonák több ízben rajta ütöttek a jórészt török szolgálatban álló lakosságon. A török hódoltság idején, 1546-1590 között hat összeírást végeztek a törökök. Egrest Fel-Egrösnek nevezték és a simontornyai nahije egyik falva volt. 1546-ban a következő 50 (lakott házban éltek) családot írtak össze: Bakos Lukács, Nagy Gergely, Kis Tamás, Bogárdi Benedek, Kis Lukács, Tót Kelemen, Bogasi Benedek, Somogyi Simon, Somogyi Ferenc, Bakos István, Hatvani Pál, Deres István, Farkas János, Pátkai Antal, Pátkai Miklós, Kis Péter, Bakos Benedek, Szálai István, Szálai Mihály, Orbán pap, Ferenc diák, Bakos Bonc, Ürögi Péter, Sári Benedek, Súgó János, Varga János, Dezső Kelemen, Timár István, Bakócz Mihály, Bakócz Simon, Bakócz Borbás, Vitéz Gergely, Császa Berta, Vitéz Sebők, Kasza Ferenc, Domonkos János, Kis Benedek, Szálai Dámján, Deres István, Szabó Mihály, Szabó István, Kaszás György, Szabó Mihály, Kis Berta, Bodor Kálmán, Fodor János, Bakos Mátyás. A fiak és testvérek száma 23. Az 1552. évi összeírásban szinte ugyanannyi házban éltek a felegresi lakosok. Új családok is feltűntek: az Ország, a Zedregi, a Fejér famíliák. A többi család a vizsgált 6 évtizedben ugyanaz volt. Az 1564. évi Veszprém megyei adóösszeírás szerint a falu Palotához 5 porta után adózott. További három zsellércsalád szegénysége miatt nem adóztak a palotai várnak. 1570-ben 7 porta után fizettek adót Palotára. Ebben az évben egy telepes család, 7 zsellérház és 2 elhagyott telek volt a faluban. 1578-ban a palotai várhoz telkes adózók neveit is feljegyezték. Úgy tűnik, a nevekben sok volt a változás, de egyező családnevekre is bukkanunk. Telkesek a következők: Kis György, Bakos Dénes, Simon Barabás özvegye, Keresztes Mátyás, Hatvani Mátyás, Pátkay György, Vitéz János, Kis János, Bene Barnabás. Sáregresen ekkor 6 és fél telket műveltek. Kitűnik az összeírásból, hogy további hat telek pusztán állt. Elpusztultak a telkek házhelyei. Az adózók évente 10 forintot fizettek, Szent György ünnepe körül 5, továbbá Szent Mihály ünnepe körül ugyancsak 5 forintot. Kilencedet szolgáltattak a szántóföldi termények után. Ebben az évben búzát és zabot, de a palotaiaknak egy hízott sertést, egy vágómarhát is adtak, továbbá juhokat és egy rókabőrt. A falu lakói megjegyezték, semmi panaszuk sincs a palotai kapitány ellen, a szolgáltatásokat nem emelte, és megvédelmezte őket a haramiáktól. A falu 4 Országos Levéltár, Veszprém megyei adóösszeírás 1570-1647. népes helynek számított a XVI. század második felében is, bár a jobbágytelkek fele elhagyott volt. 1590-ben a Vitéz, a Bene, a Somogyi, a Fodor, az Ihász, Pátkafi, Szolga, Bakonyi, Hatvani, Bakos, Keresztes, Tót, Kis, Varga, Borbás nevűeket találjuk FelEgresen. A családnevek sokszor elárulják a család származási helyét, arra a helységre utalnak, ahonnan a család elköltözött: a hét évtized alatt ilyen helységnevű családok a következők: Hatvani, Pátkai, Hardi, Ürögi, Zedregi, Szálai, Somogyi, Bogárdi: A falu a 15 éves háború idején - sok Fejér megyei faluval együtt - elpusztult. Újratelepítését a XVII. század első harmada végén megkísérelték. 1647-ben a palotai várhoz írták össze a falu jövedelmét. Ekkor a jobbágyok egy telket műveltek, de a falu lakott volt. A betelepítés magyar lakosokkal történt. De a magyarok nem maradtak meg, a cecei rácok sokan voltak, a környéki magyar lakosságot elűzték, illetve lehetetlenné tették számukra a gazdálkodást. A rácok pásztorkodó nép, falu és birtokhatárt nem ismertek, a csordákkal bejárták az egész Sárrétet, a szántóföldeket legeltették. A rácok a magyar lakosság helyébe költöztek Sáregresre. A Zichy-család birtoka Az egresi birtok 1650-ben a Zz'c7íy-családé lett. 1702ben Zichy Imre kezében volt. Ebben az évben a jobbágyok 15 féltelket műveltek 1726-ban Meszlény János a „Sárrétje" folyón átvezető átjáró vámjövedelmet magánál tartotta. Zichy János és Zichy Imre szerint az átkelő helyen szedett pénz fele őket illette. A Zichyek mint Felegres birtokosai tartottak jogot a Jelegresi átjáróra", amely egyébként a Meszlény és a Zichy birtok között feküdt. A jobbágyok mellett a helységben 1738-ban 1 mészáros, 1 kovács, 1 takács tevékenykedett. 1754-ben hat armális nemes élt Egresen. Ezek a következők: Farkas Ferenc, László, István, Szabó Márton, Lóránth István, Vinovics Gergely uradalmi számvevő. Nyarai Ferenc uradalmi hajdú. 1766-ban az egresi uradalomból Márkus Salamon kereskedő búzát, gyapjút, juhokat vásárolt és szállította Ausztriába. Telepes családok A sáregresi családok egy része a XVIII. század közepén zsellérként települt le, akik a nagybirtokostól engedélyt kaptak házuk felépítésére, és némi földterületet juttattak nekik. A földek használati jogáért a nagybirtokosnak robot- és dézsma szolgálattal tartoztak. Ezek a házak a lakók tulajdonába kerültek, de az ingatlan urasági 5 Dávid 1982, 148. 6 Országos Levéltár. Veszprém megyei adóösszeírás 1570-1647. 96