Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: A Fejér megyei Velence múltjából. p. 85–94.
Lichtenbergné (szül.) Vörös Magdolna. Nemesi szárma- társaság) beleegyezett, hogy a Velencei-tó vizét a „sárréti zású a református prédikátor, Hollósy Fülöp Ádám. nagy kanálisba" vezessék. Társadalmi szerkezet A felsoroltak jelzik, hogy a privilegizált nemesi réteg, amely a közteherviselésből kivonta magát, tekintélyes számú volt a faluban. 1828-ban 298 adózó élt Velencén, 68 jobbágygazda, 62 zsellérrendű, 29 házzal nem rendelkező zsellér. Kézműves 17. A faluban 129 ház volt. A jobbágyok 826 pozsonyi mérő nagyságú szántóföldet müveitek, 370 kaszás rétjük volt, a szőlők 50 kapás nagyságot tettek ki. A kézművesek megoszlása 1828-ban: 2 cipész, 9 takács, egy-egy molnár, csizmadia, kovács, szíjgyártó, kerékgyártó, szabó. A velencei-tórendezés A modern gazdasági elvek a XIX. század harmincas éveitől terjedtek el a földbirtokosság körében. A birtokosok keresték a gazdasági elmaradottságból a kivezető utat. A tó-környéki birtokosok földjeik rendezését, a csatornázást, a pangó vizek elvezetését tartották elsőrendű feladatnak, amely a modern gazdálkodás kibontakozásának alapját adhatná. Mindenekelőtt a Velencei-tóból lefolyó víz szabályozásával foglalkoztak. 1833-ban vármegyei küldöttség járta végig a tavat, megszemlélve a Nádas-tó egyes részeit is. Seregélyesről, a Zichy-uradalomból érkezett panasz: a bárándi határban létesített birkaúsztató, felfogva a Velencei-tóból érkező vizet, áradást idéz elő a seregélyesi földeken. Áradást okozhatott a szerecsenyi részen, Bottlik János részjószágában, a nádlásban emelt, szekérútnak használt töltés. A lovasberényi uradalom képviselője, - aki Börgöndről érkezett a szemlére - megerősítette, a a töltés a vizet megfogja, az szétterül a réteken, a legelőkön. A küldöttség a szerecsenyi határon túl, Seregélyes felé még 4 töltést talált, amelyeket a mocsaras részen keresztül közutnak használtak. A vizek a töltések között elterültek, a gazdáknak áradásokat, károkat okoztak. Egy-egy esős évben a nádas bozót a művelt területekre is kiterjedt. A birtokosok meg akarták akadályozni a víz további terjedését. A víz- levezetés egyetlen módjának a sárkeresztúri csatornától, vagy az abai malomtól, a Velencei-tóig vezető csatorna ásását tartották. A vármegyei közgyűlés felszólította az érdekelt birtokosokat, szervezkedjenek a Nádas-tó lecsapolására. A birtokosok képviselői: Meszlény Lajos Velencéről; a gárdonyi közbirtokosság; Kurrovich János a börgöndi gazdaság részéről; Simonyi Pál a fehérvári káptalan részéről; Ürményi Miksa Agárdról - a lecsapoláshoz anyagi hozzájárulást vállaltak. A „Középponti Sárréti Kiküldöttség" (a Sárvizet szabályozó Iskoláztatás A reformkor éveiben a népoktatás kérdése is előtérbe került. A katolikus népiskolának 1840-ben 91 tanulója, egy tanítója volt. A tankötelezettek egy része - mintegy 30-an - ruhátlansága miatt nem látogatta az iskolát. A katolikus szülők egyharmada igen szegény sorban élt. Az iskolaépület fenntartása az egyházközség feladata, de megvalósításához földesúri segítségre volt szükség. A tanító számtant, írást, olvasást és vallástant tanított. Az írást és olvasást magyar nyelven tanította, de a szülők kívánságára német nyelvi csoportot is alakított. Az iskolát a helybeli plébános felügyelte, ő nevezte ki a tanítót. A református iskola épülete az 1840-es években elhanyagolt állapotban volt. A 83 tanköteles nagyobb része télen látogatta az iskolát, nyáron számuk 4-5-re csökkent. A tanító a pápai református kollégiumban végzett; írást, olvasást, számtant, éneket, természeti tudományokat, polgári alkotmánytant, földleírást, vallástörténetet, erkölcstant és hittant tanított. Az iskolát a református egyház tartotta fenn, a tanulók szülei gyermekenként évente némi pénzt és terményt adtak. 1A nemzeti függetlenségi küzdelem községi eseményei 1848-49 1848-ban a társadalmi kérdések megoldása radikálisan vetődött fel Velencén. A jobbágyság és az uraság között évtizedes vita dúlt a legelőkről, feszítő kérdés lett az úrbéri földállomány, valamint a zsellérek helyzete. Amikor nemzeti sorskérdések kerültek napirendre, a haza védelmének ügye mellé kellett volna Velence népének is felsorakoznia, akkor a lakosságot helyi társadalmi konfliktusok kötötték le. Ez annál inkább megjegyzendő, mivel Velence 1848. szeptember végén, október elején a szabadságharccá nőtt nemzeti mozgalom élvonalába került. A jobbágyság és a zsellérség méltán látta az 1848. évi áprilisi törvényekben felszabadulásának kiinduló pontját. Hamar csalódtak, a társadalmi kérdéseket nem oldotta meg a politikai jog kiterjesztése a jobbágyságra. Velencéről a megyei bizottmányba az úri osztály képviselői kerültek: Eötvös Diénes, Driguet Péter, Meszlény Károly földbirtokosok, a falu jegyzője és a bíró. A politikai jog kiterjesztésekor a velenceiek sérelmeik orvoslására számíthattak. A jobbágyok visszakérték azt a 8 telket, amelyet a majorsági és a földesúri földek elkülönítésekor az uraság elvett tőlük. Nobilitaria, Nemesi összeírások gyűjteménye, 1828. 0 Regnikoláris összeírások. Nemesi vármegye iratai sorozatban, 1828. " Nemesi közgyűlések irattára. A nemesi vármegye közgyűlése által kiküldött delegáció jelentése. (Központi Sárréti Küldöttség), 1833. 12 Nemesi közgyűlések irattára. A nemesi vármegye által kiküldött delegáció az iskolák invesztigációjára 1840-1848., 1840 után.
