Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 30. 2000 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2001)

Szemle – Rundschau - Fitz Jenő: A harmadik katasztrófa. Szent István székesfehérvári bazilikájának legújabb megpróbáltatása. p. 145–148.

Alba Regia, XXX, 2001 FITZ JENŐ A HARMADIK KATASZTRÓFA Szent István székesfehérvári bazilikájának legújabb megpróbáltatása Székesfehérvár város nagyvonalú kezdeményezéssel elbontotta a Romkert mellett vezető utcát, áthelyezte a közműveket és ezzel lehetővé tette, hogy a királyi bazilika romjai a teljes déli hajóval kiegészüljenek. A nagyméretű és eredményeiben jelentős feltárás szükségessé tette a romterület új, teljesebb bemutatását. A kiegészítés egy­szerűnek tűnt, az előkerült falak szokásos védelmét, a terep rendezését jelentette. Ez lehetett a kellő pillanat a 70-es években elkövetett hibák kijavítására (többek közt a Mátyás sírkápolna rendezetlenségének megszűntetésére). Ezek után szemünk láttára irreális, merőben idegen, sem a helyhez, sem a történeti múlthoz, sem a feltárt romokhoz nem illeszkedő alkotás jött létre. A „műemléki helyreállítás", attól kezdve, hogy külön­böző beton építmények és vas szerkezetek tűntek fel a Romkert területén, a város lakosságának fokozódó ellen­kezésével találkozott. Tiltakozó gyűlések követték egy­mást és az oda nem illő szerkezetek lebontására szavazat­gyűjtés indult. Hivatalos helyekről nyilatkozatok hang­zottak el, általában a következő megfogalmazásban: A lakosság számára idegenszerű megoldásról van szó, amely azonban éppen úgy megszokás kérdése, mint az Eiffel-torony, vagy a Louvre udvarán elhelyezett üvegpi­ramis esetében volt, ahol a heves ellenállást megszokás, majd teljes elismerés követte. Ez a szöveg azok számára készült, akiknek fogalmuk sem volt mindarról, ami a Romkert területén végbement, azt a látszatot keltve, hogy átmeneti idegenkedésről van szó egy jó konstrukcióval kapcsolatban. Az Eiffel-torony valóban korának nagysze­rű, merész alkotása volt és minősége, kivitele tekintetében az üveg gúla sem kifogásolható. A romkerti építkezés ezekkel nem hasonlítható össze. Itt ugyanis nemcsak arról van szó, hogy egy merész vas és beton szerkezet nincs összhangban a műemléki városközponttal. Azzal a városközponttal, amely a közép­kor kezdetétől a királyi város központja volt, keleti olda­lán a hatalmas királyi bazilikával. A bazilika elpusztult, de Szent István halálának 900. évfordulóján, 1938-ban, mesteri szinten kialakított romkerttel sikerült maximális összhangot teremteni a történeti-műemléki tér és a nagy múlt maradványai között. A hely történeti és műemléki fontosságára való tekintettel elvárható lett volna, hogy a bazilika maradványainak új bemutatása is szervesen il­leszkedjék a történeti környezethez. Ez az alapvető igény egy műemlékekkel foglalkozó építésszel szemben nem­csak jogos, de magától értetődő is. Az indokolt tiltakozás­ra sem a tervező, sem a pályázat kiírói, sem a tervek jóvá­hagyói a helyszínen nem kíséreltek meg érdemleges vá­laszt adni. Ilyen válasz nem is adható: a történeti városkép nemzet értékeink sorába tartozik, kötelesek vagyunk sér­tetlenül megőrizni. A vas és beton szerkezet azonban nemcsak a műemléki környezet tekintetében, de minden részletében elhibázott. A „védőtető" nem az egész műemléképületet fedi, csupán egy részét. Nem alkalmazkodik a bazilika háromhajós beosztásához, a „védőtető" az északi hajó közepén ér földet. A védelemből kimaradt a szentély a hozzá kap­csolódó tornyokkal, továbbá a Mátyás király kori bővítés. Az úgynevezett „védőtető" védés helyett elpusztította a déli hajó egyik pillérét, falainak jelentős részét hozzáfér­hetetlenné tette és betonba fojtotta az újonnan kiásott tornyot. A városkép megrontása, a bazilika maradványai­nak figyelmen kívül hagyása és az okozott károk mellett a „védőtető" az áttekintő bemutatást is szinte tönkre tette: áttekinthetetlenné vált a háromhajós templom, beton le­látó alá temette a bazilika nyugati és déli oldalát. Sikerült az új ásatások révén jelentősen bővült templomból lénye­gesen kevesebbet bemutatni, mint 1938-ban. A konstruk­ció egyetlen vonatkozásban sem szolgálja Szent István király bazilikájának a déli hajóval kibővült bemutatását, holott kizárólag ezért vált szükségessé a romterület újjá­rendezése. A jelen megoldásnak nincs egyetlen részlete, amely megtartásra érdemes lenne. A megtartás mellett egyetlen érv szólhat: a lehelyezett hatalmas betontömbök 145

Next

/
Oldalképek
Tartalom