Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 30. 2000 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2001)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Településtörténeti tanulmányok. A Fejér megyei Vál múltjából. p. 101–138.
részesítette ingatlanban. Ezután következtek a 2-3 holdas szegényparasztok, akik 4-6 katasztrális holdat kaptak. A földnélküliek általában 8-12 katasztrális hold földjuttatásban részesültek. A szántóföldekhez minden újgazda kapott Уг, vagy 1 katasztrális hold rétet, továbbá l Á katasztrális hold, vagy Уг katasztrális hold szőlőt is. A földek nagyobb részének felosztását májusban bonyolították le. A községi Földigénylő Bizottság május 1jén kelt jelentése szerint a felosztható terület 1600 katasztrális hold volt, amelyre 447 földigénylő tartott igényt. Május l-ig 53 családnak 300 holdat osztottak ki. Egy hónappal későbbi jelentés szerint 353 család kapott földet. Ebből 130 azoknak a családoknak a száma, akik teljesen földnélküliek voltak. 94 igénylőnek nem ismerték el igényjogosultságát. Igénybevételre 2678 katasztrális hold került, az igénylőknek 1833 katasztrális holdat osztottak ki. Dreher Jenő 845 katasztrális hold erdeje állami tulajdon lett. Házhelyeknek és a később hazatérő katonák számára 127 holdat tartalékoltak. 1945 tavaszán a földalapba a Földigénylő Bizottság Dreher Jenő 2263, Bányai Tivadar 88, vitéz Bodajki Lajos 20, Láng Lajosné 16 holdas ingatlanjait sorolta be. A Dreher-uradalmat megváltással vették igénybe, a többiek elkobzás útján kerültek kiosztásra. Érintetlenül hagyták Kolossváry Miklós 99 holdas gazdaságát, holott Vál Nagybudapest körzetébe tartozott, ahol a felosztandó nagybirtok felső határát nem 100, hanem 50 holdban állapították meg. Amikor a Földigénylő Bizottságnak a Kolossváry-féle ingatlan felosztását felülről tudomására hozták, azzal védekezett, hogy a terület nagyságát korábban nem tudták. Amikor 1946. április 26-án a váli községházán előkerültek a háborús események során eltűntnek vélt birtokívek, akkor jöttek rá, hogy ezt az ingatlant is fel kell osztaniuk. A földhöz juttatottak igaerővel és gazdasági felszereléssel nem rendelkeztek. A Dreher-uradalom cselédei joggal panaszkodtak, hogy a földreform során nem az ő érdekeiket képviselte a Földigénylő Bizottság. Miklósy Ferenc, Horváth József, Petró Ferenc, Tóth István és még kilenc volt gazdasági cseléd elsősorban azt sérelmezte, hogy a földeket nem a közeli dűlőkben, hanem 3-5 km távolságnyira kapták. Ezek a földek silányabbak és éppen távolságuk miatt értéktelenebbek a faluhoz közeleső földeknél. A cselédség a Dreher-uradalom 4 ezer négyszögöl területű gyümölcsösét is igényelte. Kezdetben arra is ráálltak volna, hogy azt szövetkezeti alapon kezeljék. Kiosztották a cselédházakhoz tartozó konyhakerteket is, de helyette a cselédeknek nem juttattak más területeket. Panaszukat a községi Parasztpárt titkára fogalmazta meg, és azt Veres Péternek, a párt országos elnökének megküldték. Nehézségek a háború után Az első években a gazdálkodással az újgazdák küszködtek sokat. A mezőgazdasági munkákat ők kedvelték, de igaerő és felszerelés hiányában igen keveset haladtak a felemelkedés útján. 1945 nyarán az aratási és cséplési munkálatokat még közösen (kalákában) végezték el. Az igaerőt 1945 nyarán gépi erővel pótolták. A községben lévő 6 traktorból 1945. május elején 3 üzemképes volt. Ha üzemanyagot kaptak, az újgazdák földje volt az első, amelyet felszántottak. Egyébként az egész faluban csak 46 kettes igaerő volt, ebbe nem számították a 198 leromlott állapotban lévő tehenet. A váli nagyüzemi szőlőkultúrát nem mentették meg. Vál és vidékén a nagyüzemi szőlőket kiosztották, a juttatottak a szőlőket kivágták, helyükön szántóföldi kultúrát honosítottak meg. Pedig a váli szőlőterület napsütéses része igen alkalmas hely a szőlőültetvényeknek. Az Újhegy kaolinos talajában kitűnő rizling bor termett, és a volt Dreher-pince is magja lehetett volna egy váli nagyüzemi szőlőkultúrának. 1945-ben az újgazdák egy része megalakította a földműves szövetkezetet. Ez vette tulajdonába az uradalom két traktorját is. A szövetkezet a helyi hitelszövetkezettel együttműködve gondoskodott mezőgazdasági kisgépek beszerzéséről, kezelésbe vette a pár hónapig magánkézben lévő olaj ütő-üzemet. (Ez jelentős szerepet játszott az étolaj ellátásban.) Elemi iskolák 1945. május elején megkezdték a tanítást (5 tanteremben). Két tanterem helyreállítása évekig késett. Nevelőhiány miatt nem működött a mariannapusztai iskola. A mariannapusztai iskolát 1946. január 10-én kelt egyházközségi határozattal vette át a katolikus egyház. A tanítói javadalom 10 %-át 1950. december 31-ig a kultuszkormányzat vállalta. 1948. március 6-án a minisztérium a 2. számú tanítói állás megszervezéséhez hozzájárult, és számára államsegélyt állapított meg. Koalíciós párti politika A községi Nemzeti Bizottság Fónagy István elnök vezetésével az első időktől kezdve erőfeszítéseket tett az élet megindítása és a demokratikus átalakulás területén. A bizottság alelnöke - később elnöke - Magyar György (helyi szíjgyártó kisiparos) a Szociáldemokrata Párt küldötte volt. A szociáldemokraták küldték a bizottságba Mikus Istvánt, Tóth Sándort és Szeltner Ödönt; a kommunisták Akli Andrást, Nagy Imrét; a Parasztpárt Pásztor Sándort, Tóth Károlyt és Váradi Istvánt delegálta. A bizottság személyi összetételében a későbbiekben keveset változott, 1947-ben Honfi Lőrinc és Déri János került a bizottságba. A vezetés csak 1948 végén változott meg. 136
