Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 30. 2000 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2001)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Településtörténeti tanulmányok. A Fejér megyei Vál múltjából. p. 101–138.

1908. szeptember 6-án leplezték le Vajda János szob­rát. (A Nagynémet utcát 1927-ben nevezték el Vajda János utcának.) A szobor országos gyűjtés eredményeként született. 1912-ben járvány kórház, vízfogójégverem létesült." A választói joghoz való jutás egyik kritériuma - az újabb jogszabályok szerint - az írás-olvasás tudása volt. A váli főszolgabírói hivatal bonyolította le az írásvizsgákat, amely politikai kérdéssé vált. A földmunkások, az ipari munkások egész megyében nagy kedvvel vettek részt az írás és olvasás tanfolyamokon, amelyeket a helybeli taní­tók tartottak. A váli főszolgabírói hivatal viszont nem szorgalmazta a tanfolyamokat, sőt az is megtörtént, hogy az írásvizsgák időpontját egyáltalán nem, vagy egy-két nappal előbb hozták csak a tanfolyamon résztvevők tudo­mására. Mányban mindössze négy óráig tartott a vizsga, Bicskén a 30 éven felülieket engedték vizsgára. 1916 januárjában a váli országgyűlési mandátum meg­szerzésére pótválasztást tartottak. Képviselő a független­ségi- és 48-as párti Mattá Árpád lett, aki az 1920-as évek­ben is szerepelt a közéletben. 12 AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ÉVEI ÉS A FORRADALMAK (1914-1919) Bevonulók A mozgósítási parancs Válba, a főszolgabíróhoz 1914. július 25-én éjfél után, fél egykor érkezett. A falut a ható­ság nyomban fellármázta. Még e nap délutánján elvonul­tak a hadkötelesek. (25-e vasárnap volt.) A mozgósítás során 287 váli lakos vonult be. Tényleges katonai szolgá­latot 27 fő teljesített, akik 1891., 1892., 1893. évfolyam­béliek voltak (16 fő a császári és királyi 69. közös gyalog­ezredhez, 11 fő a 17. honvéd gyalogezredhez). A mozgó­sítás során bevonult férfiak hangulata lelkes volt, mintha hadgyakorlatra vonultak volna. A háborús évek során további bevonulások történtek: az otthon maradottakat, az 1865 és 1899 között születetteket később hadtáp szolgá­latra rendelték. Ezek számát (10 év múlva) 110 főre be­csülték, ezt a sorozást „bemutató szemlének" nevezték. A Helytörténeti adattár, Vál: az 1909. évi 4. te. végrehajtása. - Horváth Kálmán: Vál története c. kézirat. - História Domus, Vál. 12 FML. Népösszeírások 1850. Fejér megye. - Magyarországot illető Országos Kormánylap 1956. II. rész. - FML. Abszolutizmuskori mutató- és oktatókönyvek. 1854-8486. sz. - FML. Megyei bizottmá­nyi kgy. jk. 1861-12. sz. - Pénzes Ferenc: Fejér megye gazdasági statisztikája (Szfvár, 1972.) passzim. - Bizottmányi kgy. jk. 1867­55. sz. Levéltári adataink szerint a mezővárosi irattár 1872-ben már nem volt feltalálható. Az 1873-1930 közötti községi iratanyagot is a községháza padlásán rendezetlen állapotban helyezték el, és egy szemtanú szerint néhány éven belül teljesen feldúlt állapotba került. „Az 1930-as évek közepén a padláson tárolt iratokban már nem volt érdemes kutatni." bevonulók harmadik csoportja a hadimunkások voltak. Évente a községi elöljáróság kijelölése alapján történt a hadimunkások igénybevétele: 1915-ben 6, 1916-ban 11, 1917-ben 12, 1918-ban 8 fő vonult be, összesen 37-en. A váli férfiak tehát a következőképpen vettek részt a világ­háborúban: tényleges szolgálatban 27, tartalékosként 108, póttartalékosként 203, népfelkelőként 110, hadimunkás­ként 37, azaz összesen 485 fő. Hadimunkára 1914-ben Válból 12 lófogatot vettek igénybe. Ezek a háború alatt Budapesten voltak. A hábo­rús években mintegy 20 lovat soroztak be. Háborús évek A háborús években Válón két katonakórház működött, az egyiket (24 ágyas) Dreher Jenő tartotta fenn, a másikat a község 20 ággyal. A fémgyűjtés keretében leszerelték a harangokat: a katolikus templomból hármat, a református templomból egyet. Rekvirálás a háború utolsó éveiben már nehezebben történt, de karhatalomra ekkor sem volt szükség. Az elrekvirált termények mennyiségét felbecsülni iratok hiányában nem lehet, annyi viszont tudott, hogy 14 szarvasmarhát kellett mindössze beszolgáltatni. A beszol­gáltatandó mennyiség egyharmad részét az uradalom adta. A hősi halottak száma 167. Az 1920-as évek végén még 27 hadiözvegy és 90 hadiárva volt. A hősi halottak emlé­kének 1928-ban állítottak szobrot. A kitüntetettek száma 56 fő (arany vitézségi érem 1, nagy ezüst vitézségi érem 10, kisezüst vitézségi érem 19, bronz vitézségi érem 26 fő). Eltűnt 17, hadifogságba ke­rült 76, a háborús évek alatt felmentve 16 fő volt. A község katonai temetőjében négy fő nyugszik: ezek között egy váli illetőségű, Horváth János, aki 45 évesen halt meg a Dreher-féle hadikórházban. Horváth János a 17. honvéd gyalogezred népfelkelő katonája volt. Ide temették Cvjetic Nikola póttartalékost, aki 1915. január 6-án halt meg. Husino községből (Bosznia) szár­mazott. Polgári demokratikus forradalom Váli szemtanú 1918. október 30-án délután 4 óra körül a székesfehérvári vasútállomáson Budapest felől érkező katonavonat érkezését látta, amelyről lövöldözve részeg katonák ugráltak le. A katonák az állomáson lévő tömegbe vegyültek, amelyben előzőleg is a háború végéről, a pesti forradalomról zavaros hírek keringtek. A városból, vagy a közben beérkező vonatokról egyre több fegyveres katona érkezett a vasútállomásra. A katonák elhagyták alakulatai­kat, de felszerelésüket, ruhájukat megtartották. A sapkaró­zsák helyére nemzeti színű szalagot tettek, a tisztek rang­jelzéseit levették vagy letépték. Székesfehérvárott teljes volt a káosz: „a társadalom-politikai rendszer felbomlása megkezdődött". 122

Next

/
Oldalképek
Tartalom