Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 30. 2000 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2001)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Településtörténeti tanulmányok. A Fejér megyei Vál múltjából. p. 101–138.
A nyolcvanas években Vál gazdaságilag egyre hanyatlott. A vármegyei Közigazgatási Bizottság 1885-ben küldöttséget nevezett ki a váliak anyagi romlásának vizsgálatára. A küldöttség szerint a szegénység az elviselhetetlenül magas szőlődézsma-váltság miatt állt elő. A váltságot a volt nagybirtokosnak, az Ürményi családnak fizették, egyesek 700-800 forintot. A szőlők egy részét árverésen értékesítették, a tulajdonosok és a helybeliek nem is akarták megvásárolni a szőlőket, holott rendkívül olcsón jutottak volna hozzájuk. Az országos vásárok rendezési joga az uradalomé volt. Ezt azonban a község 1883-ban kétségbe vonta, és magának akarta azt megszerezni. A belügyminiszter azonban a vásártartási jogot az uradalom kezében hagyta. A napszámbérek 1886-ban: férfinak 60, nőnek 50, gyermeknek 30 krajcár volt. Cselédség 1882. február 28-i számában a Székesfehérvár és Vidéke c. újság beszámolt a váli uradalmi cselédség nyomasztó helyzetéről. A cikk szerint az uradalom tiszttartósága vasárnaponként is dolgoztatja a cselédeket, nemcsak az állatok gondozására alkalmazza őket, hanem szántóföldi és fuvarmunkákra. Közeli vasárnap is a vértszentgyörgyi bányából hordták a követ, jeget a jégverembe, és az újonnan fogadott cselédek holmiját hozták más községekből. Az elmúlt ősszel vasárnap is szántottak, boronáltak, hengereltek; a nyáron szénát, sarjút hordtak az uradalmi pajtákba. A tiszttartóság természetesen tagadta a cikk állításait, mire az újságíró további visszaélésekről számolt be. Eszerint a sok munka ellenére a cselédbér nem emelkedett, s azokat a cselédeket, akik a többletmunka miatt felszólaltak, az uradalmi tisztek (családjaik előtt) felpofozták. A marhatartást ezekben az években szüntették meg a váli uradalomban. Többen a konvenció kimérése előtt sérelmek miatt - elhagyták az uradalmi szolgálatot. 1882. február 14-én a Székesfehérvár és Vidéke с lapban a váli uradalmi tiszttartóság valótlannak állította a cselédek vasárnapi foglalkoztatását és farizeusnak minősítette a korábbi cikkek íróját, aki nem fedte fel nevét. 1882 elején panasz érkezett Válból a vármegyére, hogy a bor nem kell a kereskedőknek. Szüretkor hektoliterjét 10 forintért felvásárolták, februárban viszont 7 forintért sem veszik meg. Szőlők A Dreher-uradalom 55 holdas szőlővel rendelkezett. Bortermelése nyereséges volt, a termést a fővárosban adták el, illetve mérték ki; „váli rizling" márkával. Egyes fajtákat a XX. század elején palackozták: ilyen volt a váli bitter, a váli aperitív. Gyürüspuszta Zuber József vármegyei tisztviselő birtoka volt. Kitűnő vörös bort termeltek. Kenessey Kálmán szerint a váli bor az ország egyik legelegánsabb asztali bora. 1869-ben Zuber Józsefnek 17 holdas szőlöbirtoka volt Gyürüspusztán. A váli bort azonban nem lehetett szállítani, megtörött. Ez gátolta, hogy kereskedelmi forgalomba kerüljön. (Jó termés esetén a váli hegyekben 15 ezer akó bor is teremhetett.) 1861-1869 között a kedvezőtlen időjárás miatt ennél jóval kevesebb termett; fagy, aszály, jég tett kárt az ültetvényekben. Ezekben az években mégis több száz akó mustot vittek el Válból, akkor még azt szállítani lehetett. Akónként a gazdák 5-6 forintot kaptak érte, nem 20-25 forintot. Kenessey Kálmán a következőkben dicsérte a váli bort: "Az Ürményiek törekvései máris szép világba helyezték a váli bort: nem tartom én azt világkereskedelmi cikknek, mert arra elég erővel nem bír, de tartom a legkedvesebb asztali borok... egyikének, amely csak létezhetik, sőt ennél többnek: valami jeles médiumnak az asztali és a pecsenyeborok között... akarom hinni, hogy jövője van Németország azon köreiben is, ahol az erős borok nem kedveltéinek,... a váli bor igen alkalmas a kedélyes poharazásra, amit a német kedvel, mert fejét nem oly könnyen zavarja meg, mint a badacsonyi, a somlói, az érmelléki, a szomorodni... bármily jelesnek tartsam is a váli fehér bort, ennek kvalitásai a váli vöröshöz képest hátrányban vannak,... én Ürményi Pál úr vörös váliját ízleltem,... amely... vetekedik a francia vörös borokkal..." Vál adózói 1891-ben állami egyenes adót 16.306 forintot fizettek. Ebből földadó 11.385, házadó 1.369, kereseti adó 3.553 forint volt. Természeti katasztrófa 1898. június végén pusztító erejű vihar: zivatar, jégeső tette tönkre a termést a Váli-völgyben, a Velencei-tó környékén. Kápolnásnyéken június 27-én délután 3-5 között teljesen elverte a jég a gabonát, amely éppen megérett, de az aratást még nem kezdték meg. Válón 27-én és 29-én volt jégeső, amely az uradalom gabonatábláiban is nagy kárt tett. Szüts Jenő főszolgabíró szerint az aratómunkások ebben az évben ínség elé néztek. A Váli-víz rendezése A váli vízfolyás területébe eső birtokosokat 1903-ban vízrendező társulatba tömörítették. Feladata a vízfolyás tisztogatása, rendbetartása volt. Vál községen kívül a társulatba tömörítették Alcsút, Vértesdoboz, Tabajd, Kajászószentpéter, Baracska, Ercsi községbeli érdekelteket is. Az érdekeltségi terület 516 katasztrális holdra terjedt ki. 1904-ben a csatornát rendbe hozták. (A társulat alakítását a nagy tömegű víz elvezetése indokolta, amire a csatorna csekély esése miatt - különösen hóolvadás idején - nem volt képes). 9 Alisp. 1881. XVI. Vál. - Uo. VII. 1885. Vál. - Székesfehérvár és Vidéke, 1882. febr. 14. - Főisp. ir. 1898. 55 res. és 300 res. sz. Alisp. monográfia, Vál. 119
