Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 30. 2000 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2001)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Településtörténeti tanulmányok. A Fejér megyei Vál múltjából. p. 101–138.

1832. augusztus 14-én este a váli kocsmában a helybeli legények és a kvártélyon lévő katonaság között verekedés tört ki. A békésen „iddogálókra" - az utcán járó emberekre - a katonák karddal rátámadtak, a parasztudvarokra betörtek. Válón kilenc helybeli ember sebesült meg. A későbbiekben is további konfliktusok voltak a kvártélyozásra Válra rendelt katonák és a helybeli lakosság között. 1842-ben egy vármegyei deputáció megállapította, hogy a Váli-víz kiáradásának legfőbb oka a vízfolyás medrének elhanyagoltsága. A fő- és a kiszárító csatornákat fűzfák és nád nőtte be, a marhaitató helyeken teljesen letiport partok vannak. így a víz természetes útja nem a csatorna, hanem a széles völgy lett. Tagosítás és az uradalom A tagosításra és a legelő elkülönítésére az 1836. évi törvények végrehajtása során került sor. A jobbágyok többsége kérelmezte az elkülönítést. 1839-ben a földesúr úrbéri telkenként 8 hold legelőt ajánlott fel a jobbágyságnak, akik ezt kevésnek tartották, 12 holdat kértek. Vita volt a legelők kijelölésével kapcsolatban, így a békés egyezség a község és az uradalom között nem jött létre. 1844 májusában a helytartótanács 10 hold legelőt megajánlott a váliaknak. A per 1845. januárban lezárult: Válón ekkor 91 és fél telek volt a jobbágyok használatában, így 915 hold legelőt megkaptak. A közös legelő 1753 hold volt, a legelők 52 %-a jutott tehát a telkeseknek, a zselléreknek, a javadalmasoknak. A zsellérek a legelőt a Pogányvári földekben kapták meg. Vál határában a szőlők 1840-ben 1946 kapás nagyságot tettek ki. Nemcsak a telkesek, de a zsellérek is rendelkeztek szőlőkkel. A szőlőhegyi rendszabályokat az 1810-es évek körül alkották meg. Az utolsó dikális összeírás (1846-1847-ben) Válón 61 telkest, 89 telkes ivadékot, 6 telkes társat (akik tulajdonképpen a családfő testvérei), 119 zsellért, 12 lakót, 31 kézművest tüntet fel. A gazdák kezében 1265 hold szántó, 696 kaszás rét, 1797 kapás szőlő volt. A váli házak száma 326, amelyeket az adózás szempontjából a 3. osztályba soroltak. A telkes jobbágyok igásfogatait a lovak alkották: ebben az évben 216 igásló volt Válón. 1846-ban jobbágytelken is éltek nemesek: Balogh András egy úrbéri házhelyet és egy negyedtelket; Balogh Pálné is egy úrbéri házhelyet és két negyedtelket; Farkas Gábor egy úrbéri házhelyet; Cserna Mihály, Cserna István szintén egy-egy úrbéri házhelyet bírtak, de telkük nem volt. Az 1845. évi úrbéri ítélet nem hozott közelégedettséget, az úrbéri kérdést 1848 áprilisában Válón újra elővették.

6 6 Acta locorum 1806. Vál - FML. 1828. évi országos összeírás Vál. Nemesi kgy. jk. A. 1825. N. 653. - Fejér vm. lt. Iskolai gyűjtemény 1841-1273. sz. - Nemesi kgy. jk. A. 1832-2275. sz. - Fejér vm. lt. Megyei tiszti ügyész iratai. 1842-4168. sz.. - FML. Dicaösszeírás 1846-1847. Vál. Jobbágytelken élő nemesek. 1846. Vál. NEMZETI KÜZDELMEK (1848-49) Május hónapban a nemzetőrök összeírása során 135 főt vettek számba Válón. A népképviseleti választások egyik kerületi székhelyévé Alcsút községet jelölte ki a vármegyei bizottmány. A bicskeiek tiltakoztak: Bicskét tegyék meg a választói kerület székhelyének. A vitát azzal zárták le, hogy Vált jelölték ki kerületi székhelynek. Válón 1848-ban a népképviseleti választás során, július 14-én Madarász József, cecei közbirtokost és a reformkor kiemelkedő ellenzéki politikusát választották meg képviselőnek. Madarász Józsefet a sárkeresztúri kerületben is megválasztották (saját kerülete), és az utóbbit tartotta meg. A váli kerületben pótválasztásra került sor: 1848. július 23-án a képviselő Salamon Lajos lett. 1848 augusztusában a váli úrbéres lakosság körében a földesúr elleni gyűlölet nyilvánvalóvá vált. A közös legelőből várt jobbágyi illetőséget gyengébb termelékenységű helyen mérték ki számukra, továbbá az úrbéri illetőségeik közé soroltak olyan hasznavehetetlen szántókat is, amelyek soha nem voltak úrbéri telkek. Most is felvetették az évtizedes panaszt: az uradalom a kukorica- és a kenderföldeket kárpótlás nélkül vette el tőlük. 1848. október végén Ürményi Ferenc váli kastélyát a helységbeliek megrohanták, betörtek a kastélyba, a berendezés egy részét összezúzták. Az urasági tiszteket és a cselédséget, akik a rombolást igyekeztek visszatartani, a nép lerohanta és erőszakoskodott velük. 1848-1849-ben Válból 17 fő szolgált a magyar honvédségben. A mezővárosban felállították a nemzetőrséget, de nem tudunk arról, hogy részt vettek volna a csatákban. 1848. szeptember 18-án Válón állomásozott a magyar honvédsereg. Ezen a napon a tábort Lovasberénybe telepítették. A „vezérség" 100 kocsit és igáslovat igényelt a poggyász, a lőszer, a beteg katonák elszállítására. A kocsikat a mezőváros, a lovakat az uradalom állította ki. 1848 nyarán Válón az újoncok sorozása alkalmával verekedés tört ki. A verekedőket Székesfehérvárott a vármegye börtönébe zárták. A váliak 1849 elején is a székesfehérvári megyei börtönben voltak, akiket a bevonuló osztrák-horvát katonaság kiszabadított. A menlevelet a váliak számára báró Petrisevich Horváth János állította ki. Császári katonák 1849. augusztus 13-án a császári csapatok felvonulási útjába, Martonvásárra kellett volna Válnak kenyeret süttetni és elszállítani. A mezőváros bírája, Nagy András, az élelmezési tiszttel közölte, a lakosság kenyeret sütni nem tud, mert a házaknál még nincs liszt, a malom oly lassan őröl, hogy a kitűzött határidőre a kenyeret semmiképpen sem tudják elkészíteni. Augusztus 18-án a Nassau császári hadosztály vonult át a mezővároson. A csapatok Tétényből 17-én indultak, 19én már Lovasberényen át Székesfehérvárra vonultak. 115