Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 30. 2000 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2001)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Fejér vármegyei történeti archontológia II. p. 77–99.
1700-ban arról értesülünk, hogy a dunapentelei elöljáróságtól felvett 100 forintról nekik nem adott számot. (Nemesi kgy. 1692-1700.) 1693. november 13-án tartott Fejér vármegyei tisztújító közgyűlésen szolgabíróvá választották, ebben az évben mint ideiglenes másodalispán is szerepelt. 1696-ban a pesti pálos rend követeléseivel szemben (az ácsai nemesek védelmében) szolgabíróként lépett fel Eölbey Péter esküdttel együtt {Actapol. 1692-1822.) Kolosváry Mihály 1693-1694 Helyettes alispánként ráhárult a vármegye kormányzata. Nehéz időkben, a vármegye újjászervezése idején, majd a Rákóczi-felkelés alatt kellett helytállnia. Fehérvárt az első lakosok között volt, és a házak kiosztása során neki is jutott. A kiosztási íven a 71. sorszám alatt tüntették fel mint veszprémi kapitányt. Kolosváry a török ellenes felszabadító háború aktív részeseként, jelen volt Fehérvár, Kanizsa, Buda, Palota visszavételénél. 1692. szeptember 20-i közgyűlésen sármelléki járási szolgabíró lett, a következő évben helyettes alispán. Ugyanekkor különböző tisztségeket viselt. 1696-ban tizedszedő. Birtoka Bogárdon volt, nemes cimereslevelét 1696-ban kapta Lipót császártól a maga és családja számára. (Felesége, Karácson Erzsébet: fia, Kolosváry Mihály: lánya, Kolosváry Magdolna) Nemességet Fejér vármegye közgyűlésén 1696. július 3-án hirdették ki. A vármegye népének sanyarú helyzetét látva, több felterjesztést tett a fő- és alispán elé. Ezeknek kevés foganatjuk lett, bár Esterházy főispán Csesznekről ebben az ügyben (az újraszerzeményi bizottság eljárása miatt) panaszt tett az uralkodónál, és a népi felkelés lehetőségeire célzott. Az ellentét a magyar és a német lakosság között Székesfehérvárt egyre élesedett, a magyar tanácsosok a németeket kutyáknak titulálták, emiatt viszály keletkezett a városban is. Kolosváry a magyar érdekek mellett állt ki. Amikor a kuruc felkelés hullámai átcsaptak a Dunántúlra és Fehérvár meghódolása is napirendre került, a szenátorok küldöttséget szerveztek Pozsonyba, Savoyai Jenő herceghez, hogy véleményét kérjék a város behódolásáról. A küldöttség vezetőjének eredetileg Kolosváry Mihályt jelölték. Végül nem ő vezette a delegációt. A kuruc bevonulás napján (1704. január 16-án) hűséget fogadott Rákóczinak, de tisztsége megmaradt a labanc uralom alatt is. A szabadságharc idején az átvonuló hadak újra sok gondot okoztak a vármegyei vezetésnek. 1705 májusában a főispánnak írt levelében „a vármegyében, a városban mutatkozó sok galibát" említette, hozzá téve: legszívesebben ott hagyná tisztségeit. Erre nem került sor, és 1707. február 8-án Bicskén tartózkodott, a Rabutin-hadtestet kísérte a megyén keresztül. (Forrás: Litterae diversae - Kolosváry M. ir. 1699-1710.) Meghalt 1714-ben. Helyét Nagy János hadbiztossal töltötték be. (Nemesi kgy. jk. 1692-1714.) Eölbey Péter 1694-1704 1693-ban vármegyei esküdt, a következő évben vicegerens (helyettes alispán). 1694-ben útbiztos. A Miskey rokonságba tartozó Eölbey már a XVII. században Fejér megye hódoltsági vidékein birtokos. A földek egy része házasság révén került a Miskey családhoz. A birtokszerző ősök végvári katonák voltak, köztük Eölbey Márton tatai alkapitány (1663) A család Vas megyei eredetű, nevük kisölbői Horváth (Nemesi kgy. jk. 1693-1696: Alba Regia XXVII. 215-219.) Grueber Mihály 1704 Vicesgerensként 1704-ben tűnt fel a nemesi Fejér vármegye adminisztrációjában. A tisztséget Eölbey Pétertől vette át. Gányi Bálint 1710 A vármegyei tisztikarban 1710 előtt Gányi nevét nem találjuk. Ez évben Kolosváry Mihály visszakapta a főszolgabírói tisztséget, helyébe helyettes-alispánként ültették Gányit. (Nemesi kgy. jk. 1710.) Lipthay Ferenc 1724-1743 1712-ben alhadbiztos Fejér vármegyében, 1714-ben alszolgabíróvá választották. Tisztségét 1718-ig töltötte be. Ebben az évben Lángh Menyhért lépett helyébe, amikor Lipthay Ferenc hadbiztos lett. 1724-ben adószedővé nevezték ki, 1725-ben a főadószedői tisztséget nyerte el, amellett főhadbiztos is volt. E tisztség a vármegyei hadbiztosi (comissariusi) hivatal vezetését jelentette, az alhadbiztosok (vicecomissarii) a járásokban működtek. 1727-ben a főadószedői hivatal mellett másodalispán (substitutus vicecomes) is volt. 1732-ben a főhadbiztosi teendőket látta el, és az elsőalispánt helyettesítette, ha az munkáját valamilyen oknál fogva nem tudta végezni. 1735-től 1743-ig a másodalispáni tisztséget töltötte be. 1742 tavaszán a megyei nemesi felkelőkkel (244 fő), azok parancsnokaként (alezredes), a poroszok ellen harcolt. Ismeretes, a felkelők Holies mellett vereséget szenvedtek, de a Lipthay által vezetett egységek az összecsapásban nem vettek részt, sőt április elején Straznitzból a porosz csapatok üldözésére indultak. Kiszorították a poroszokat Kremsier, Hraditz városokból, Olmütznél támadásra indultak egy nagyobb csapat ellen, amelyet kivertek a városból. Lipthay hamarosan Kremsier katonai parancsnoka lett. A porosz háborúban megsebesült, gyógyítani nem sikerült. Hamarosan belehalt a sérülésbe. Sárkeresztúri birtoka egykor a Vásárhelyi Nagy családé volt. Felesége, Posgay Erzsébet. A Lipthay család nemességet 1726-ban kapott 82
