Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 29. 1998-1999 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2000)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Fejér vármegyei történeti archontológia. p. 137–157.
Alba Regia, XXIX, 2000 FARKAS GÁBOR FEJÉR VÁRMEGYEI TÖRTÉNETI ARCHONTOLÓGIA A. FŐISPÁNOK A NEMESI VÁRMEGYÉBEN 1688-1848 Fejér vármegye a török hódítás áldozatául esett. Dunántúlnak ez a tája 145 éven át (1543-1688) hódoltsági terület volt. A török kivonulása után „elpusztított föld"ként emlegették a kortársak: a Székesfehérvár, Buda, Palota, Simontornya, az Ozora környéki és a Duna által határolt területeket. A vármegye újjászervezése, újjáépítése jórészt idegen népekkel való telepítése sajátos kérdéseket vetett fel, amelyek megoldását az uralkodó által kinevezett megbízottak, a főispánok végezték. Az egyéb társadalmi folyamatok is irányítást és megfelelő kezelést igényeltek: az úrbéri kérdés, a törvénykezés, a jobbágymozgalmak, a szociális, kulturális, adózási, katonai, egyházi ügyek és a gazdaság fejlesztése. Nem volt lakossági kontinuitás, amely Fejér vármegye újkori lakosságát a középkori népességhez kötötte volna, így a közigazgatásban, - különösen az első évtizedekben - sok volt a bizonytalanság. Elveszett a vármegye levéltára - bizonyító iratok hiányában - a szomszédos törvényhatóságokkal, Pest-, Veszprém-, Tolna vármegye alispánjaival hosszabb viták folytak a megyehatárok kérdésében. A főispánok a vármegye mágnás családjaiból kerültek ki. Esterházy Ferenc birtokát Sárosd központtal szervezte meg, de háza is volt Székesfehérvárt. A főispánok a tisztséget jutalomként, más állami főtisztviselői állás (vagy állások) mellett töltötték be és azt szinte életük végéig viselték. Nádasdy Ferencnek kuriális háza volt Székesfehérvárt. Ezt 1750-ben kapta a királynőtől, a város tiltakozása ellenére. Nádasdy Ferencet az örökösödési és a hétéves háború idején testvére helyettesítette, de ugyancsak helyettesítésre szorult a főispáni tisztség, amikor Nádasdy horvát bán volt. A nemesi vármegye megerősödésével a főispánok hatalma némileg csökkent. A közigazgatást az alispán és a tisztikar tartotta kezében, a főispán fellépését a nemesi közgyűlés igyekezett semlegesíteni. Végül a főispán a megyei közélet általános vonatkozásaival foglalkozott, és nem folyt bele a részkérdések megoldásába. Annak ellenére, hogy jogszabályok előírták a főispánnak a vármegyében való tartózkodását, sőt azt is, hogy állandó lakást a vármegye székhelyén köteles fenntartani, mégis huzamosabb időn át volt kénytelen távol lenni hivatalától. (Például a főispán hivatalból tagja volt a diétának, amely nem egyszer több hónapon át tartott.) A XVIII. században a magyarországi főispánságok legnagyobb része az örökletes ispánok kezében volt. Fejér vármegyében azonban nem volt örökös főispánság, bár a XVIII. században az intézmény kialakulására jelek utaltak. A XVIII. század egészében, pontosabban: 1688-1802 között a tisztséget az Esterházy és a Nádasdy család töltötte be. A három Esterházy nem szorosan vett családi, hanem csak rokoni viszonyban volt egymással, viszont a három Nádasdy családon belül oldotta meg a kérdést. A XIX. század elejei főispánok - Ürményi, Cziráky - a változott viszonyok folytán már nem törekedtek az utódlást a főispáni tisztségben családon belül megoldani, megelégedtek azzal, hogy a fiaikat a vármegyei adminisztrációban helyezték el, amely ugródeszka volt részükre az állami tisztségek eléréséhez. Ürményi Miksa Fejér vármegye alispánja volt; Ürményi József szintén alispán lett, majd alnádor. Valamennyien a konzervatív párt elkötelezettjei voltak. A nemesi vármegye főispánjai nagy feudális kényelemmel végezték a rájuk bízott vármegye felügyeletét, irányítását, amely a közigazgatásra, az igazságszolgáltatásra terjed ki. 1723-ig a főispáni feladatokat törvény nem szabályozza, kizárólag a szokásjog érvényesült. Ezt a szokásjogot foglalták írásba az országgyűlésen (1723. évi 56. te). Az említett törvénycikk a többi között előírta a három évenként tartandó restaurációt, az alispánok és a megyei tisztviselők választását. A rendek az 1790-91. évi országgyűlésben felvetették, hogy az örökös főispáni tisztségeket az uralkodó szüntesse meg, és ne osztogassák a főispáni állást más állami érdemek elismeréséért. Sándor Lipót nádor kérte az egy137
