Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 29. 1998-1999 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2000)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Fejér vármegyei történeti archontológia. p. 137–157.

a Fejér megyei közgyűlésen támadás érte a kormányt, és ezért elsősorban a főispán a felelős. Nagy Pál helyzete 1926 nyarán már labilis, utódját keresték. Felmentésére 1926. december 13-án került sor. Nagy Pál 1874. január l-jén született Gyúrópusztán. Apja Nagy Gyula földbirtokos. Nagy Pál 1894-ben gépészmérnöki diplomát szerzett, majd gazdálkodott a sismándpusztai birtokon. Virilisként vett részt a megyei közéletben, az 1920. évi listán a 101. helyen volt. 1927. január 10-én a megyei közgyűlésen felsőházi taggá választották. (Farkas 1980, 70-80). Széchényi Viktor 1926-1939 Másodízben 1926-ban került a Fejér megyei és székesfehérvári főispáni tisztségbe. Kinevezését a miniszterelnöknek, Bethlen Istvánnak köszönhette, aki Széchényi Viktor politikai tevékenységét 1920-tól követhette, mivel az 1920. és az 1922. évi nemzetgyűlési választások során képviselőként szerepelt a parlamentben. Nagy Pál egyre halványuló közéleti szereplése Széchényi népszerűségét emelte a kormány előtt, és amikor 1926 nyarán a harcos legitimizmus Fejér megyei képviselőivel szemben a közgyűlésen alulmaradt, a miniszterelnök nem habozott, menesztette, és helyére Széchényit nevezte ki, aki egyébként már 1922 óta az Egységes Párt tagja volt. A kormány tapasztalt politikust tett a főispáni székbe, akinek feladata a harcos legitimizmus leszerelése, illetve a mozgalom csillapítása volt. Széchényi ezt megfelelő diplomáciai érzékkel végre is hajtotta, bár az a terve, hogy integrálja őket Horthy Miklós híveihez, soha nem sikerült. A birtokos osztálynak abból a csoportjából szerzett a kormány számára támogatókat, akik 1919 után vonzódtak a modern jobboldali politikához, de nem tartoztak Károlyi József vagy Zichy János híveihez. E csoportok hangadóit juttatta mandátumhoz az 1926. évi országgyűlési választások alkalmával, majd ezt megismételte 1931-ben is. A Gömbös-éra alatt politikai támadások sora érte, amelyek minden bizonnyal a pártközpontból eredtek, de végrehajtásukat a megyei közélet másod-, harmadvonalának embereire bízták. Széchényi azonban szilárdan tartotta magát: a megyei, városi önkormányzati kulcspozíciókban (bizonyos mértékig a decentralizált állami szervek vezetői között is) az ő emberei ültek. így a Gömbös-éra alatti politikai támadásokat a főispán (párthíveivel közösen) kivédte. Amikor kiderült, hogy a támadásokat a pártközpontból (Marton Béla köréből) irányítják, lemondását fontolgatta. A kormánypárti jobbszárny ugyanis a támadások özönét zúdította feléje, és konzervatív nézeteit „rozsdás, csáklyás főispán" megnevezéssel illették. Politikai kudarcok ezután is érték. A megerősödő nyilas mozgalommal Széchényi szinte semmit nem tudott kezdeni. A lovasberényi pótválasztás során a kormánypárti képviselőjelölt alulmaradt a nyilas jelölttel szemben. Amikor a választás után kiderült, hogy Hubay nyilas, a megye másik két országgyűlési képviselője is csatlakozott a nyilasokhoz, így a megye öt országgyűlési képviselője közül három nyilas lett. Szervezték a kormánypártot, Magyar Élet Pártja elnevezéssel. Széchényi ezt a feladatot nem vállalta, tisztségéről lemondott. Teleki Pál miniszterelnök belátta, hogy Széchényi helyzete tarthatatlan, a lemondást elfogadta. Széchényi Viktor a kommün bukása után a közéletbe a megyei törvényhatósági bizottság tevékenységével kapcsolódott, majd a móri kerület nemzetgyűlési képviselője lett, kisgazdapárti programmal. A mandátumot a Habsburg trónfosztás során visszaadta, mivel a párt a detronizációt lelkesedéssel megszavazta, és nem hangoztatták a képviselők, hogy azt csak kényszerűségből teszik. A móri pártvezérek azonban elérték, hogy Széchényi pártonkívüli politikusként megtartotta a mandátumot. Második főispánsága idején is puritán emberként élt. Sárpenteléről gyalog járt be hivatalába a Sárréten kitaposott ösvényen. (A főispáni szolgálati lakást a Megyeházában nem vette igénybe, illetve egyetlen szobát tartott fenn magának.) Felmentése után a politikai élettől visszavonult, néhány megyei közgyűlésen részt vett, de érdemi tevékenységet nem fejtett ki, az utódok nem is voltak tanácsaira kíváncsiak. Az 1944^-5. évi háborús eseményeket Budán, az Úri utcai palotában vészelte át. Innen hurcolták el szovjet katonák 1945. február 13 után. Félig megfagyottan talált rá ismerőse az Erzsébet-híd budai hídfőjénél. Kórházba vitték, de életét megmenteni nem tudták. A budai ferences kolostor kertjében temették el. (Farkas 1980. 41-258; Megyei és városi kgy, jk. 1926-1939). Csitáry Emil 1939-1943 1892. július 22-én született Székesfehérvárt. Apja, Csitáry-Gramanecz Emil; anyja, Lauschmann Lujza. Mindkét család idegennek számított a fehérvári őslakosság körében. Az apai ág csehországi, az anyai ausztriai származású. A Csitáryak Fehérvárra a Veszprém megyei Bozsokról jöttek, ahol kisebb nemesi birtokkal rendelkeztek, de az ősök dzsentri életvitele folytán a birtok elúszott. Fehérváron hivatalt vállaltak, éppúgy, mint a Lauschmann család tagjai. A Bach-rendszer idején Fehérváron szerencsét próbáló családok a patrícius polgárság helyére kerülve, azokat kiszorítva a gazdasági pozíciókból és a politikai hatalomból, kezdték meg érvényesülésüket, és még nem telt el egy nemzedéknyi idő, amikor e családok a városi középosztály közé kerültek, majd családi kapcsolatok révén egyesek a felső-középosztályi szintet is elérték. A családi viszonyok jól jelzik ezt a feltörekvést: Takácsy-Nagy, Tóth, Illés, Karl, Fanta, Felmayer, Feld, Raisz, Hehs családok a városi elithez tartoztak. Csitáry Emil gyermekként élte át a XIX-XX. századforduló eseménydús világát, a modernizáció több mozzanatát. Középiskolát az állami főreálban végezte, ide jártak akkoriban a liberális tőkés körök gyermekei, a gazdagpa151