Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 29. 1998-1999 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2000)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Fejér vármegyei történeti archontológia. p. 137–157.

megyei és városi közgyűléseken méltatlan támadások érték. A kuruc vármegyének ismert ellenzéki vezérei több alkalommal heves politikai szócsatákat provokáltak. Az első világháború kitörésekor bevonult alakulatához, és mint huszárfőhadnagy küzdött a szerb, az orosz harctéren. 1915. május 3-án már idehaza volt. (Helyettesítését a Veszprém megyei főispánra bízta a kormányzat.) Felmentése 1917. július 7-én történt. A kormány is távozott hivatalából. (Az Esterházy-kormány nem akart együttműködni az előző főispánokkal.) Széchényi Viktor 1871-ben Pozsonyban született. Apja, Széchényi Dénes; anyja, Hoyos Marietta; nagyapja, Széchényi Lajos gróf; a dédapa, Széchényi Ferenc {Széchényi István apja). A Széchényi család Fejér megyében nem volt ősi birtokos. Sárpentelét Viktor nagyapja, Lajos gróf vásárolta 1825-ben a Farádi Vörös családtól. (2400 kataszteri hold) Sárpentelére a család 1890-ben költözött Somogyvárról (Széchényi Dénes). Széchényi Viktor katonai pályára lépett. A hadapródiskolát Fehértemplomban végezte. Szolgálatát 1890-ben kezdte a Vilmos huszárezrednél. Innen a bécsi lovastestőrséghez került. 1897-ben vette feleségül Ledebur Wichelm Karolinát, az osztrák földmüvelésügyi miniszter leányát. Házassága révén a Monarchia legmagasabb köreibe is bejutott. (Rokonságba került pl. Czernin külügyminiszterrel is.) A katonai élettel 1902-ben szakított. Apja ekkor nem élt, így a pentelei birtok gazdálkodási ügyei rámaradtak. Mint törvényhatósági bizottsági tag a megyei közélettel kapcsolatban volt. 1904-ben kormánypárti politikai programmal a bodajki országgyűlési kerület képviselője, hamarosan azonban az Andrássy Gyula vezette Alkotmánypártban találjuk. Ez a pálfordulás vezette őt a főispáni tisztséghez. 1917. július 12 után Sárpentelén élt. Itt érte a kommün is. 1919 áprilisáig a szocializált birtok vezetője, de méltatlan támadások érték, így a birtok kertészetében dolgozott a rezsim bukásáig. (Megyei és városi közgy. jk. 1907-1917; Lauschmann IV, 239-240, 254-255). Károlyi József 1917-1918 Főispáni kinevezését az Esterházy-kormánytól 1917. július 8-án kapta. Bár Károlyi nem tartozott a miniszterelnök politikai pártjához (Alkotmánypárt), de hasonló elveket vallott: hűség a dinasztiához, a Monarchiához, az 1867. évi közjogi alapok fenntartásához, az uralkodó társadalmi rezsimhez. Beiktatására megyei közgyűlésen, július 21-én került sor. Ekkor elődjét burkoltan bírálta, aki „liberális felfogásával zavart okozott az úri társadalomban, a megyei közéletben". Tevékenysége szorosan igazodott a kormánypolitikához; megrázkódtatás nélkül kijutni a háborúból, azaz a fennálló rendszer sérelme nélkül átvészelni a háborús éveket. Károlyit átvette a Wekerle-kormány is. Az 1917-es év második fele, a következő év egésze a háború befejezését, mégpedig az elkerülhetetlen bukás jeleit hordozta. Károlyi Fejér megyében (éppúgy, mint a kormány a fővárosban) az események foglya volt. Az állami élet bukásának érzékelhető jelenségei: egyre süllyedő szociális színvonal, a pacifizmus felerősödése, katonai engedetlenség, politikai szervezkedés a fennálló rend ellen, éhséglázadások a pusztákon, a majorokban, a falvakban. Károlyi e jelenségekkel szemben nem tudott alternatívát, ragaszkodott konzervatív nézeteihez, a hamis népmítoszhoz. 1918. október 31-én kényszer hatására csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz. (FMTÉ I, 1968, 6-100). Budapesten 1884-ben született. Apja, Károlyi Gyula gróf; anyja, Pálffy Géraldine. Apja második házasságából született. Jogi tanulmányait Münchenben, Budapesten végezte, 1909-ben államtudományi doktor. 1910-ben pártonkívüli politikai programmal a nagykárolyi országgyűlési kerület képviselője lett. Ekkor kezdett politizálni; szerepe volt abban, hogy a fehérvári országgyűlési kerület mandátumától elütötték Zichy János kultuszminisztert, és a sárkeresztúri kerületben Madarász József a kormánypárt ellenében megszerezte a mandátumot. 1912-től függetlenségi elveket hangoztatott. (Nem tagja a pártnak.) Szerinte társadalmi reformokra volt szükség, hogy a forradalmi megmozdulásokat az ország elkerülje. A nagy háború eseményeiből az a következtetése, hogy a Monarchia a háborút elveszíti, amely a bukást is magával hozza. Törekvése, hogy a történelmi osztályok vezető szerepét megmentse. Az őszirózsás forradalom alatt a népmozgalomtól megrettent, érthetetlenül állt az események előtt. Mivel életére tört egy anarchista csoport, elmenekült a városból. November 13-án a belügyminiszter tisztségében meg akarta erősíteni, de ezt féltestvére, Károlyi Mihály megakadályozta. A főispáni hivatalt november 22-én adta át Kövess Emilnek. A Károlyi-féle átalakulást bizalmatlanul szemlélte. Kierőszakolta Fejér megyénél, hogy február 3-án megyei közgyűlést hívjanak össze. Itt bizalmatlansági indítványt terjesztett a közgyűlés elé, amelyet a tagság megszavazott. Ezzel Fejér megye a kormányt nem létezőnek nyilvánította. A politikai baloldal radikalizálódására Károlyi ismét menekült: Pozsony, Bécs, majd az Abaúj vármegyei birtokán tartózkodott. (Farkas 1980, 31178) Kövess Emil 1918-1919 Károlyi József leváltása után a polgári demokratikus szervek választása Kövess Emilre esett. 1875-ben született Felsőörsön. Jogi doktorátust szerzett, bírói vizsgát tett. Székesfehérvárt a királyi ügyészség vezetője, majd a Károlyi forradalom idején, 1918. november 18-tól 1919. február 6-ig Fejér vármegye és Székesfehérvár thj. város főispán-kormánybiztosa volt. Tisztségétől a székesfehérvári Munkástanács fosztotta meg. 1924-től a székesfehérvári királyi Törvényszék elnöke. (N. Tanács jk. 19181919). 148