Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 29. 1998-1999 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2000)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Fejér vármegyei történeti archontológia. p. 137–157.

házi méltóságok által betöltött főispáni tisztségek megszüntetését. (Mályusz 1926, 272.) V. Ferdinánd és a kamarilla a főispánokat magyarországi megbízottjaiként kezelte. Mivel az 1832-36. évi országgyűlés után erősödött a vármegyei ellenállás, annak letörésére az udvari konferencia a vármegyék élén erélyes vezetést akart látni. Ennek eredményeként cserélték le a főispánok nagyobb részét, és ültették helyükbe (a magyar dikasztériális szervektől független) főispán-helyetteseket, akiket adminisztrátoroknak (vagy Kreishauptmannoknak) neveztek. Az intézkedés a modern pártpolitika kialakulásának egyik jele volt. Az adminisztrátor a kormánypárt vármegyei vezetője lett, akit (az eddigi sovány dotáció helyett) gazdagon jutalmaztak, évi 5 ezer forint fizetéssel. Ugyanekkor kinevezték mellé a főispáni titkárt is (1845). (Kancellária Lt. A. pr. A. 1845. Nr. 201.) A vármegyében az autonómia fölé állami hivatalt szervezett az udvar. Ekkor kaptak a főispánok feladataik ellátására újabb utasítást. Ebben a kancellária utalt az 1723. évi 56. tc-re, a Mária Terézia-kori főispánoknak adott instrukciókra, melyek alapul szolgálnak ekkor is. Ami nóvumnak számított, az a főispáni jelenlét volt. A főispán ugyanis felelősséggel tartozott a vármegyében folyó politikai folyamatokért, amelyeknek az udvar irányában toleránsnak kellett volna lenniök. Ahol a vármegyei ellenállás megnyilvánulhatott, a köz- és a kisgyülésen, a különböző bizottmányokban, ott az elnöki tisztet a főispánnak, mint a kormánypárt megbízottjának kellett betöltenie. Fejér vármegye főispánja, Cziráky Antal (országbíró is) a vármegye ügyeit a kancelláriai utasításoknak megfelelően nem volt képes ellátni. Ezért a kancellária jó néven vette volna lemondását. Udvarias levélben szólították fel (1845. február) ajánljon maga helyett más személyt a főispáni tisztre. (A. pr. A. 1845. Nr. 96.) Cziráky Antal kizárólag a konzervatív párt vármegyei embereiből tudott volna ajánlani, de konkrét nevet nem említett. Zichy Ödönt a kancellária ajánlására nevezte ki adminisztrátornak az uralkodó. (Ac. pr. A. 1845. N. 470.) 1848-ra országosan is kiépült, s az 56 vármegye közül 33-ban adminisztrátor működött. A liberális ellenzék az országgyűlésben az adminisztrátorok eltávolítására politikai akciót indított. Ennek a folyamatnak részévé vált Zichy Ödön, aki az ellenzék szemében - politikai rátermettsége révén is - szálka volt. Eltávolítására a diétán győzelemre jutott ellenzék intézkedett. Az új főispánt, Fejér vármegye élére már a Batthyány-kormány nevezte ki. (Pesti Hírlap 1848. ápr. 26.) Az 1848. évi 16. 17. törvénycikkek már a főispán feladatait jelölték ki a bizottmányi közgyűlésen és a vármegyei tisztviselők helyettesítése területén. * Esterházy Gábor 1688-1691 A török kiűzése évében, 1688-ban kinevezett Esterházy Gábor a tisztséget nem gyakorolhatta, mert a vármegye katonai kormányzás alatt állt. A vármegye újjászervezésére a főispán intézkedni nem tudott. (1691-ben Zala- és Somogy vármegyék főispánja lett.) Apja, Esterházy Pál herceg, nádor; anyja Esterházy Orsolya. A család negyedik gyermekeként született 1673ban, meghalt 1704-ben. (Pallas VI, 458.) Apja 1692. szeptember 13-án Fejér megyéhez küldött levelében azt írta, hogy az uralkodó a visszaszerzett városokban kizárólag katolikus hitű tisztségviselőket kíván alkalmazni. Ezt az „intést" őelőtte tette Lipót császár, amikor „ezen vármegyének föispánságát a mi Gábor fiunknak méltóztatott volt conferálnC\ (Lauschmann II, 1994, 28.) Esterházy Ferenc 1692-1747 Fejér vármegye első, tényleges főispánja volt a török kiűzése után, akit Lipót császár 1691. december 9-én nevezett ki. Nevéhez fűződik a vármegye újjászervezése. A restauráció 1692. július 10-én volt. A főispáni installáció is ekkor ment végbe. A vármegyei közgyűléseket ekkoriban rendszertelenül tartották. A vármegye nem biztonságos közállapotai miatt a főispán 1712-ig Csesznek várában lakott, s innen kormányozta Fejér vármegyét; az alispán, illetve a helyettes alispán is a leveleit Csesznekre küldte. A vármegye újjászervezése nehéz körülmények közepette ment végbe: a lakosságnak a ius armorummal kapcsolatos terhei, az újraszerzeményezési bizottság önkényeskedései a nyílt lázadás határára sodorták Fejér megyét. A Rákóczi felkelés idején a főispán császárhűségen maradt. (Nemesi kgy. jk. 1692; Kolossváry alisp. privát lev. 1699-1710.) Esterházy János gróf, cseszneki kapitány és Ocskay Magdolna fia. A család a cseszneki ágból származott. 1697-ben nádori donatio útján jutott Sárosd, Jakabszállás, Kispuszta, Szentmihály-sziget birtokokhoz. Utód nélkül halt el, birtokait az oldalág örökölte. (Pallas VI, 457; Károly III,. 1899,7.) Esterházy György 1732-1734 Esterházy Ferenc Fejér vármegyei kormányzásának 40. évében - 1732. május 26-án -, III. Károly király Laxenburgban Esterházy Györgyöt nevezte ki Fejér vármegye főispánjává. Installációjára 1733. március 2-án került sor. Esterházy Ferenc királyi biztosként volt jelen a közgyűlésen. Esterházy György a beiktatás során magyar 138