Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 27. 1993-1997 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1998)

Tanulmányok – Abhandlungen - Türr István: Luxemburgi Zsigmond, Magyarország királya. p. 205–213.

felől, ahol ozmán irreguláris csapatok dúltak, egyes főurakat arra a gondolatra vitte, hogy talán a közben felnőtt Nápolyi László mégiscsak jobb király lehetne. Zsigmond azonban még idejében hazaérkezett és leghűbb hívei segítségével - Kanizsai, Stibor, Garai - sikerült a mozgalom esetleges vezetőit, a Lackfi családot kiirtani. Legfontosabb tanácsadója Kanizsai és Stibor maradt, aki már évek óta Zsigmond bizalmas barátja volt. Ezekhez társultak még Czillei Hermann és Eberhard zágrábi püspök. Zsigmond célja a következő években lábát Csehországban és a Birodalomban megvetni. A magyar problémák kevésbé érdekelték. Erre mutatnak egyre gyakoribb távollétei, hogy Csehországban a luxemburgi család viszályaiban résztvehessen. Kanizsai és barátainak nem okozott gondot a király gyakori távolléte, meg voltak győződve, hogy az országot nélküle is el tudják kormányozni. Kanizsainak azonban észre kellett vennie, hogy ha Zsigmond helyzete külföldön megerősödik, azáltal a magyarországi helyzete is sokkal erősebb lesz. Ezt megelőzendő az egyetlen támasza és tanácsadója akart maradni. Tervéhez megnyerte a többi főúr segítségét is. Általuk követelte két konkurrense, Stibor és Eberhard püspök eltávolítását a hivatalukból. Óriási meglepetésünkre a király ellenkezett és inkább hagyta magát foglyul ejteni és Visegrádon őrizetbe venni. A főuraknak azonban nem sikerült egy másik királyt találni, tulajdonképpen meg voltak elégedve Zsigmonddal, csak legyen engedelmes és hagyja magát tőlük vezetni. A megoldást a Garai fivérek a korábbi nádor fiai találták meg. Kötelezték magukat a király őrizetére Siklós várában. Itt a király szabadon tárgyalhatott bizalmasaival, akik engedékenységet ajánlottak, és ahhoz maguk is készen álltak hivatalukat feláldozni. így megtörtént a kibékülés a király és lázongó főurai között és Kanizsai győztesnek látszott. De a királynak sikerült új családi összeköttetésekkel újabb szövetségeseket találni. Czillei Herman egyik leányát, Borbálát jegyezte el, a másik leány, Anna már Garai Miklóssal volt jegyben. Ezáltal a jövőben a királlyal még szorosabb kapcsolatba kerültek. Garai már 1402-ben nádor lett és ezt a hivatalt haláláig megtartotta. így megerősödve a király újra megpróbálta uralmát a főuraktól függetleníteni, amivel egy újabb krízist produkált. Ismét Kanizsai az elégedetlenkedők spiritus rectora, most azonban találtak egy új trónkövetelőt is a közben nagykorúvá vált Nápolyi Lászlót. Mialatt párthívei Szlavóniában László érkezésére vártak, Stibornak és Garainak sikerült csapatokat felállítani és az ország középső részét megszállni. Csak ezután érkezett meg László Dalmáciába, de emlékezve apja sorsára, nem merészkedett az országba beljebb hatolni, hanem Zárában maradt, ahol Kanizsai prímás megkoronázta, hogy trónkövetelésének nagyobb súlyt adjon. De ezáltal, hogy nem vállalta a kockázatot, párthívei elvesztették a játszmát. Fegyveres harcra nem is került sor, mert Garai belátta, hogy a feltétel nélküli megadás elérhetetlen. Ezért Zsigmond a jelszóval "Béke és egyetértés", amnesztiát hirdetett. Személyre és vagyonra terjedőleg, de nem politikai befolyásra kiterjesztve. így pl. Kanizsai is elvesztette a kancellári hivatalát. Nem értünk egyet azzal a megállapítással, hogy Zsigmond 1403-ban döntő győzelmet aratott (Engel 1987, 119). Kiegyezés történt kéz kezet mos alapon. A főurakat nem érdekelte a király külpolitikája, a király a belpolitikát, ami őt nem érdekelte különösebben új rokonai és egy kis, jól kiválasztott csoport kezében hagyta, akik ezt a feladatot haláláig közös megelégedéssel teljesítették. Zsigmond legmegbízhatóbb munkatársai között különösen az ún. ötösfogat volt fontos (Engel 1977, 509. Garai mellett, akinek Zsigmond köszönhette, hogy trónját megtartotta, és aki sógora és legbelsőbb munkatársa lett, Czillei Herman, életmentője, aki apósa lett, Stibor, ifjúsága óta legmegbízhatóbb tanácsadója, Philippo Scolari, gazdasági szakembere, hadvezére és diplomatája és végül Eberhard püspök kancellárja, a kegyvesztett Kanizsai püspök utódja. Az 1408-ban alapított Sárkány-rend is a király bizalmasait és a hatalom birtokosainak kiválasztottjait foglalta magába. A 24 főnyi társaság a király egyetlen leányának az örökösödési jogát, további uralkodásának zavartalanságát és további világpolitikai céljainak a sikerét volt hivatva biztosítani (Hóman 1942, 375). Király és királynő a többi taggal egynerangúnak számítottak. A főurak arra számíthattak, hogy a hatalom megosztása köztük és a király között végérvényesen eldőlt és ezért uralkodását haláláig nem bolygatták. Uralmának szilárdságát mutatja, hogy a király éveken keresztül gondtalanul országától távol tartózkodhatott. Uralkodásának utolsó 25 évében csak egyszer (1422-30) tartózkodott huzamosabban Magyarországon (Engel 1977, 649). Zavartalanul tudta külországi ambícióit kitombolni, amelyek az ország érdekeivel édeskeveset törődtek. Magyarország feladata a biztos hátország volt, amely távolbalátó terveihez a politikai és anyagi hátteret és biztosítékot nyújtotta (Engel 1990, 325; Fahlbusch 1983,6). Első külországi célját már 1410-ben elérte, ha nem is zavartalanul, római királlyá választották és messzeható feladatokat kapott, amelyeket detronizált bátyja, Vencel nem tudott megvalósítani. A legfontosabb a Konstanzi zsinat megvalósítása volt, amelynek egyik célja a nagy nyugati egyházszakadás befejezése volt, amit sikerült is elérnie. A zsinat másik célja, a huszita kérdés megoldása, megoldatlan maradt. Zsigmond könnyelműen és meggondolatlanul menlevelet állított ki Húsz Jánosnak, aki mint védence mehetett a zsinat elé, hogy vallási tételeit előadhassa. Miután a zsinat Húsz tételeit elvetette és őt mint eretneket halálra ítélte, megszűnt a királyi védelem. Húsz máglyahalála okozta a huszita háborúkat, amelyek 1419ben törtek ki, amikor Zsigmond bátyja, Vencel halála után Csehországot is hatalmába akarta keríteni. Ezt a következő évben prágai koronázásával akarta elérni, sikertelenül, mert Prágát nem tudta bevenni és az országot bandériumaival együtt menekülésszerüen kellett elhagynia. A következő kereszteshadjárat is, a husziták ellen, teljes kudarccal végződött. Ezt Ozorai pipo vezette magyar csapatokkal. A következő három kereszteshadjáratban magyar csapatok 210