Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 27. 1993-1997 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1998)

Tanulmányok – Abhandlungen - Türr István: Luxemburgi Zsigmond, Magyarország királya. p. 205–213.

rályválasztáson. Egy hónapos budai uralkodását az újabb történetírás is pozitívan értékeli (Fügedi 1986, 102). Zsigmond már 1385-ben megpróbált rokonainál pénzt szerezni, hogy jogait Magyarországon érvényre juttathassa. A család készen is állt pénzt kölcsönözni, de nem ellenszolgáltatások nélkül. így örökségét, a brandenburgi örgrófságot kellett elzálogosítania. Már két hónappal Károly meggyilkolása után ott álltak Zsigmond és bátyja, Vencel király a seregükkel Altenburgnál, a magyar határ mellett. Erzsébet katonailag készületlen volt, ezért előnyösebbnek látszott a vitát Vencel király döntőbíráskodása alá vetni. Ennek nyomán a két fél között békének kellett lennie. Zsigmond jogait, mint a királynő férjéét, ellátását, több nagybirtokot biztosítani, hadikiadásait megtéríteni, a tőle Jodoknak elzálogosított területeket kiváltani kellett. Ezzel Zsigmond céljához, a koronázáshoz egy lépéssel tovább jutott, de azt még mindig nem érte el. Erzsébet királvné >"'szont, bár tekintélye megcsorbult, még mindig kezében tartotta a hatalmat. Éppen ezt az elszenvedett kudarcot kiegyenlíteni, és felbátorodva a meggyilkolt .»rály párthíveinek ellenállás nélküli visszavonulásán, elhatározta személyesen békét teremteni a Délvidéken. Ez az utazás nagyobb fegyveres kíséret nélkül rendkívül meggondolatlan volt. Délen nem elégedetlenkedők várták a királynőket, hanem bosszúszomjas felkelők, akik rajtaütöttek a királynő kíséretén, a védekezőket lekaszabolták és a királynőket fogságba hurcolták. Maga Horváti püspök vitte Garai és Forgács, a királygyilkosok fejeit Nápolyba és kért segítséget Margharita királynőtől, hogy a magyar trónt a kis László számára megszerezhessék. A politikai helyzet azonban Nápolyban igen feszült volt, a királynő nem tudott segítséget nyújtani, de László trónigényét fenntartotta. Horváti László király helytartója lett és ezzel a lázadás legalizálódott, a lázadókból László király párthívei lettek. A királynő fogságba jutásával az ország uralkodó nélkül maradt. Ezért egy közelebbről ismert csoport képződött "az országlakók tanácsa", amely a kormányzást ideiglenesen átvette. Ezek az uraságok igyekeztek az interregnumot minél hamarabb befejezni, ezért támogatták Zsigmondnak, a királynő férjének jogait és igényeit. Zsigmond minden áldozatra kész volt, csakhogy elérje a koronázást, ami a tárgyalásokat rendkívül megkönnyítette (Bak 1973, 279. Ez az első választáskor tett Ígéret a magyar történelemben rendkívül megerősítette a főurak helyzetét Zsigmonddal szemben. Az új király és a főúri liga tagjai egyenrangú partnerek lettek. A liga vezetői, akik az ország és a főurak érdekeit a királlyal szemben érvényre juttatták, az új nádor, Lackfi István és Kanizsai János egri püspök voltak. Mindketten már Lajos király közeli munkatársai közé tartoztak és talán már akkor jó benyomást szereztek az ott felnövekvő Zsigmondról, akinek most támogatói és tanácsadói lettek, amit az új király gazdag birtokadományokkal viszonzott. A hadjárat, amelynek célja a királynő kiszabadítása és a felkelés leverése volt, váltakozó sikerrel folyt és azt eredményezte, hogy a királynőket a dalmát partra, Novigrádba vitték, esetleges továbbszállításra Nápolyba. Erzsébet királynő még itt sem adta fel a reményt a szabadulásra és titkos összeköttetéseket akart kiépíteni, ami kiderült és a halálát jelentette. Mályusz véleménye szerint Erzsébetet határozatlanság és uralkodói képességek hiánya jellemezte (Mályusz 1984, 11). Hóman szerint (Hóman 1942, 322) "egy kiváló képességekkel megáldott anyós lenyűgöző tekintélyének nyomása, nehezen elviselt gyámkodása, gyűlölt befolyása alól hirtelen felszabadult könnyelmű királyi asszony féktelen szenvedélye és csekély politikai tehetséggel párosult mértéktelen hatalomvágya nyitott utat..." Ha a királynő életrajzát gondosan megvizsgáljuk, akkor ez az elutasító ítélet javításra szorul. Tulajdonképpen nem akart mást, mint a szerepet tovább vinni, amit anyósa Lajos király egész uralkodása alatt vezetett — és kétséges, hogy milyen eredménnyel. Erzsébet ezt a szerepet akarta leánya uralkodása alatt továbbfolytatni és a hatalmat senkivel sem megosztani, vagy attól visszalépni. Ha nem becsüli le a veszélyt, ami Délen fenyegetett és nem hívja ki a végzetet, akkor Zsigmond még sokáig várhatott volna a koronázásra. A velencei Szignoria egyéni érdekből Zsigmond pártjára állott a nápolyi trónkövetelővel szemben, hajóival blokád alá vette Novigrádot és elérte, hogy 1387 júniusában Mária királynőt szabadon bocsátották. Az új király gazdag adományai elősegítették, hogy a nápolyi ellenpárt egyre jelentéktelenebb lett. Kanizsai János esztergomi érsek, a király és a királynő kancellárja lett. Neki köszönhette Zsigmond, hogy Mária az uralkodásból csendben és diszkréten a háttérbe szorult és ő a társuralkodó egyeduralkodóvá vált (Mályusz 1984, 289). Zsigmond első feladata, amivel uralkodói képességeit próbára tehette, a török háború volt. Bajezid szultán már elfoglalta Bulgáriát és uralma alá vetette az oláh vajdát, aki a magyar király vazallusa volt. Előállt a kecsegtető feladat az ozmánokat egy kereszteshadjárattal legyőzni és Európából kiűzni. Zsigmondnak sikerült is egy fényes lovagsereget az egész Kereszténységből összetoborozni és azt vezetése alatt az Aldunáig vezetni. Itt Nikápolynál mutatkozott a király hiányzó vezetőképessége. Minden jobb tanács ellenére sem tudta elérni, hogy ne az ozmán taktikát nem ismerő nyugati lovagok vonuljanak az első csatasorban, mint odahaza szokták, hanem hagyják a helyzetet jobban ismerő könnyű lovasságot előre menni. így azután a katasztrófa tökéletes volt. A lovagok elvéreztek a janicsárok sorai előtt, mielőtt még a második csatasor segítségükre érhetett volna, mert egy kritikus pillanatban a tartalékban lévő szerb páncélos lovasok oldalba kapták és menekülésre kényszerítették őket, élükön Zsigmoddal, akinek sikerült egy pár hívével, közöttük Czillei Hermannal egy kis hajóra menekülni, anélkül, hogy a szétvert hadsereg romjaival törődött volna és Konstantinápolyba hajózni, ahová nagy diadallal érkezett meg és csak egy fél év múlva látta viszont Magyarországot (Jorga 1908. I. 294). Zsigmond gyávasága, ahogy elmenekült a csatatérről, gondtalansága, érdektelensége az ország sorsa 209