Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 27. 1993-1997 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1998)

Tanulmányok – Abhandlungen - Türr István: Luxemburgi Zsigmond, Magyarország királya. p. 205–213.

77 táján került sor arra a reformra, amely szerint a nagy kettős pecsét egyik lapját az anyakirályné, a másikat a kancellár őrizte, használatuk pedig a főpapokból és főurakból álló tanács beleegyezésétől függött (Kubinyi 1982, 32). Hol maradt a király személye? A felelet csak az lehet, hogy betegsége miatt már egészen kiszorult az ország vezetéséből. A helyzettel, amit a király halála után az új régensnő teremtett, csak Kis Károly hívei nem lehettek megelégedve, de erősebb ellenállásra nem voltak még képesek. Csak Délen támadt nyugtalanság, ahol Tvartkó bosnyák király, Erzsébet közeli rokona használta ki a kedvező alkalmat, hogy Dalmáciában teret nyerjen. Ehhez szövetségesül nyerte a vránai Johanniták perjelét is. A felkelést sikerült könnyűszerrel elnyomni és azután a két királynő, anya és leánya a Délvidékre vonultak Dalmáciáig, és fogadták a meghódolt területek lakosságának hódolatát. A régensnő következő lépése Zsigmond teljes félreállítása volt, aki még mindig Lengyelországban tartózkodott, ahol a királynő érdekeit igyekezett védeni. Erzsébet azonban Mária és Zsigmond helyett fiatalabb lányát, Hedviget szándékozta lengyel "király"-já tenni. Oppelni Lászlóval, aki még mindig kitartott Mária és Zsigmond koronázása mellett - hiszen mindkettővel rokon volt - Garai nádor tárgyalásba bocsátkozott, aminek eredményeképpen békét és barátságot kötöttek. Ez a megegyezés a magyar-lengyel personalunió végét jelentette, amit 1384 októberében el is ért. Zsigmondért senki sem lépett közbe, így egyedül hagyottan nem maradt más számára, mint hazamenni. Helyette egy, vagy tíz éves házassági tervet melegítettek fel Budán. Mária VI. Károly francia király öccséhez, Orleansi Lajoshoz menjen férjhez. A tárgyalások szépen haladtak előre, és 1385 áprilisában a házasságot per procuram meg is kötötték. A főurak többségét sikerült Garainak, aki már a francia koronatanács tagja lett, ehhez a házassághoz megnyerni. Egyedül Horváti Pál zágrábi püspök és köre ellenezte a dolgot (Silberschmidt 1923, 17. skk.; Cutolo 1969, 46). az ő tervük más volt: a nápolyi ' király, Durazzói Károly fia, a nyolcéves László legyen Mária férje. Ennek érdekében Horváti püspök 1385 nyarán Nápolyba utazott és az egész ország nevében kérte Károlyt, hogy jöjjön Magyarországra fiával együtt és házasság útján biztosítsa fia számára a magyar trónt. A szegény Mária ugyan Zsigmond jegyese volt, Orleansi Lajossal per procuram házas, de a házasság még nem lett foganatosítva. A közeli harmadfokú vérrokonság nem látszott akadálynak. Azt pápai dispenzával el lehetett kerülni. Hosszú tépelődések után - Margherita királynő az utazást nagyon veszélyesnek találta és elérte, hogy a kis László Nápolyban maradt - Károly elhatározta magát, hogy az ajánlatot elfogadja. Pozíciója Nápolyban éppen akkor konszolidálódott. Évek óta kellett királyságát Anjou Lajos ellen, akit az avignoni ellenpápa nápolyi királlyá tett, védenie. A francia sereg ellen csak magyar segítséggel tudta magát tartani. 1384-ben Anjou Lajos meghalt, serege felbomlott, fia kiskorú volt, így erről az oldalról nem fenyegetett egy ideig veszély. Ha most azonban Budán és Párizsban ugyanannak a Valois családnak tagjai uralkodnak, akkor nem segítséget, hanem kétoldali támadást várhat, ami trónja elvesztését jelenthette. 1385 szeptember elsején behajózott Manfrédon iában és pár nap múlva Zengbe érkezett, ahol korábbi alattvalói kitörő örömmel üdvözölték és diadalmenetben Zágrábba kísérték, ahová október végén érkezett. Kíséretében kevés személy volt, ez is békés jövetelét kellett mutassa (Marocco 1967, 233). Partraszállásának híre hamar Budára érkezett, ahol a királyi udvarban nagy megdöbbenést okozott. Ennek következtében a régensnő hirtelen engedélyezte Mária és Zsigmond házasságát. Egyesek véleménye szerint (Bak 1973, 94) már ekkor sikerült a LackfiKanizsai által vezetett csoportnak az akaratát érvényre juttatni, akik magukat hűen a meghalt király akaratához tartották. Valószínűbbnek látszik, hogy a régensnőnek biztosabbnak látszott a délről közeledő veszélyt Zsigmond és luxemburgi rokonai segítségével leküzdeni. Zsigmond a kisebb rossznak látszott mint Károly, aki éveken át az elfogadott trónörökös volt. így sikerült a szerencsésebb Zsigmondnak közelebb a célhoz jutni, mint a Valois vagy Durazzói családnak. Az esküvő után, ami november elején történt, Zsigmond a "királyság védelmezője" címet kapta. Már november közepén Csehországba sietett segítséget hozni Károly ellen, hogy ez a sietség menekülés volt, mint Aschbach gondolja (Aschbach 1888/1964, 25), maradjon válasz nélkül. Károly még Zágrábban tudja meg, hogy Mária végleg férjnél van és ezáltal utazásának célja megsemmisült. Ezért abban a hiedelemben, hogy az egész ország őt várja, elhatározta az utazást folytatni és a trónt a maga számára megszerezni. Békésen megy tovább Budára, ahol a két királynő udvariasan fogadja. Károly hangsúlyozza, hogy csak segíteni jött, de miután Mária rövidesen lemond a javára, királlyá koronáztatja magát. A lemondás azonban csak arra szolgált, hogy Erzsébet királynő időt nyerjen a visszacsapásra és ahhoz egy alkalmas pillanatot találjon. így az egész január békésen telt el, teljes egyetértésben a király és a két királynő között. A királyi udvar és a főurak is belenyugodni látszottak az új helyzetbe. 1386 febr. 7-én a semmit sem sejtő királyt a királynők meghívták a lakosztályukba, hogy ott vele valami fontosat megbeszéljenek. A megbeszélés alatt váratlanul Erzsébet főpohárnoka halálosan megsebesítette Károlyt. Az ezután keletkezett tumultusban Garainak sikerült, aki az egész összeesküvést példásan megszervezte, a várat és az egész várost hatalmába keríteni. A haldokló király követői, akiket a rajtaütés meglepett, nem tudtak ellenállni, hanem délre menekültek, ahol kitört a felkelés. Károlyt, a szerencsétlen vesztest, a történetírás meglehetősen negatívan ítéli meg. Ha azonban életrajzát jobban megfigyeljük, más eredményre juthatunk. Esetleges uralkodásáról csak találgatni lehet, de a tény, hogy mint jogszerinti trónörökös került volna trónra, helyzete a főurakkal szemben biztosabb és erősebb lett volna, mint ami később történt a ki208