Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 27. 1993-1997 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1998)
Szemle – Rundschau - Bánki Zsuzsanna: Lányi Vera (1939–1997). p. 314.
BÁNKI ZSUZSANNA LÁNYI VERA (1939-1997) Barátunk, kollégánk, Lányi Vera, 1997. október 16-án tragikus hirtelenséggel végleg távozott sorunkból. A budapesti Varga Katalin Gimnáziumban tett érettségi vizsgája után tanulmányait az ELTE latin-régészet szakán folytatta, amelyeket 1963-ban fejezett be. Szakdolgozata A pannóniai IV századi temetők néhány problémája volt. Már egyetemi éveiben bekapcsolódott a néhány évvel korábban indult gorsiumi ásatásokba, ahol a IV-V. századi margittelepi temető feltárásában vett részt. Még egyetemi hallgató korában Fitz Jenő rábízta a teljes egészében feltárt temető tudományos feldolgozását, amelyet éveken át nagy lelkesedéssel végzett. A temető szomszédságában fekvő //. épület egyidejűleg folytatott ásatása során előkerült érmek sokasága keltette fel érdeklődését a numizmatika iránt. A gorsiumi pénzek meghatározását és publikálását az Alba Regia köteteiben rendszeresen, élete végéig végezte. A diploma megszerzése után 1964-ben doktori disszertációjának témáját már a numizmatika témaköréből választotta (/. Valentinianus sisciai éremverése címmel). Muzeológiai pályafutása az esztergomi Balassi Bálint Múzeumban indult, ahol részt vett a várásatásokban, illetve mentőásatásokat végzett a tokodi későrómai telep és temető területén. Ez időszak alatt rendezte a múzeum régészeti- és érem-anyagát, ezek mellett - pusztán kedvtelésből - részt vett a Keresztény Múzeum textilgyüjteményében az úrihimzések rendezésében is. Bejáratos volt a Főegyházmegyei Könyvtárba, a Bibliothecába. A Babitsházban lakott, mint az irodalomban otthon lévő ember, élvezte a genius loci jelenlétét. Kandidátusi dolgozatát - Pannóniai IV. századi temetők - terepmunkáival készítette el és 1972-ben védte meg. 1975-ben docensként az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Tanszékére került, Mócsy András mellé, ahol numizmatika és provinciális régészet tárgykörben tartott előadásokat és - bár nem tartotta magát pedagógusnak -, tanítványainak lelkes oktatójának bizonyult. Rendszeresen részt vett a zalalövői tanszéki ásatásokon és a Mócsy András és Fitz Jenő által szerkesztett régészeti kézikönyv munkálataiban. Tudományos tevékenységének legjelentősebb vállalkozása a német, osztrák, szlovén, stb. kezdeményezést követve a Die Fundmünzen der römischen Zeit in Ungarn sorozat megindítása volt. A magyarországi római érmek összegyűjtésében és feldolgozásában - elsősorban a legnagyobb éremanyagot jelentő IV. század véreiéinek felvételében és .meghatározásában - hatalmas munkát végzett, egymaga egész sor vidéki múzeum éremanyagát írta le, numizmatikai gyűjteményét rendezte. Hirtelen bekövetkezett haláláig a sorozat két kötete jelent meg (Fejér- és Győr-Sopron megye), de előkészületben volt a harmadik kötet kiadása is. A negyedik kötet befejezetlenül maradt utána. Alkotóerejének teljében bekövetkezett halálával a magyar Pannónia-kutatás kitűnő és fáradhatatlan munkását veszítette el. Távozása pótolhatatlan vesztesség a provincia éremanyagának feldolgozásában, de vesztesség mindazoknak is, akik nem simulékony egyénisége ellenére hozzátartozójuknak tekintették. Fontosabb munkái: Die spätantiken Gräberfelder von Pannonién. AArchHung, XXIV, 1972, 53-213. Szempontok a régészeti analógiák felhasználásának módszeréhez. AErt, XCIX, 1972, 53-63 Zum spätantiken Geldverkehr innerhalb und außerhalb der Langwälle im donauländischen Barbaricum. AArchHung, XXVI, 1974, 261-267. The Coinage of Valentinian I in Siscia. Forschungen in Gorsium in den Jahren 1973-1992. Alba Regia, XIV-XXV. Fundmünzenbericht 1975-1985/86. AArchHung, XXXI-XLV, 1979-1993. Pannónia pénzforgalma az I. században. AErt, С VI, 1979, 187-198. 314
