Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 27. 1993-1997 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1998)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Agrárius társadalmi elit képviselői Fejér megyében a XX. század első felében. p. 221–236.
de a rend gazdasági ügyeit továbbra is ö vitte. A szerzetesrend megmaradt tőkéit különböző vállalkozásokba fektette, és részt vett azoknak a részvénytársaságoknak és igazgatóságoknak a munkájában, amelyek a felszabadulás után megmaradtak. A Bernardinum lakóit állami utasításra 1950. június 18án Pásztora szállították. A pesti rendház ezzel kiürült. Nem volt titok a rend vezetői előtt, hogy a kormányzat a szerzetesrendek feloszlatását elhatározta, s ezért kerül sor (a többi szerzetes rend házaival együtt) a Horánszky utcai ház kiürítésére is. 1950. augusztus 23-án Zircen a cisztercita szerzetesek rendi tanácsot tartottak. Itt Endrédi Vendel apát és Hagyó Kovács Gyula főjószágkormányzó tisztségükről lemondtak. Tettüket azzal indokolták, hogy - információik szerint - az államhatalom személyüket nem tűri tovább a rend élén. Úgy érzik, hogy távozásukkal sikerült a rendnek előnyöket szerezni, és korlátozott létszámban - a rendek feloszlatása után - a ciszterciták működésüket, mint tanító rend fenntartják. A lemondás azonban túl későn történt ahhoz, hogy a kormányzat a rend élén történt változást figyelembe vehette volna. A rendek feloszlatása pedig ekkor már csak napok kérdése volt. A Belügyminisztériumban Hagyó Kovács Gyula az államtitkártól megbízást kapott, hogy a magyarországi szerzetesrendek feloszlatása után azoknak a férfi és női rendtagoknak, akik betegek vagy idősek, és polgári foglalkozást nem tudnak űzni, otthonokat jelöljenek ki a rendházak közül. Az ekkor felvett statisztikából kiderült, hogy az országban az 53 női szerzetesrendnek 7500, a 22 férfi szerzetesrendnek pedig 2400 tagja volt. A közös elhelyezésre a tagság 20 %-a tartott igényt. A szerzetesrendeket feloszlató rendelet 1950. szeptember 7-én lépett érvénybe. A rendek e napon jogilag is megszűntek létezni. Gyakorlatilag - mint már érintettük a kérdést - néhány hete nem működtek. A pásztói rendházat, ahol a pesti rendtagok tartózkodtak, október 10-én, Zircet 17-én számolták fel. Hagyó Kovács Gyula ezidőben az országot járta. A többi között Pannonhalmát javasolta a Belügyminisztériumnak, hogy maradjon meg az idős szerzetesek szociális otthonának. Ezt a munkát október végére fejezte be. Ezután Budapestre jött, hisz Pásztót közben már szekularizálták. A fővárosban, a Puskin utca 19. számú házban, unokaöccsénél, Hagyó Kovács Lászlónál kapott lakást. Itt két szobát sikerült még bebútoroztatnia a felszámolás alatt lévő Bernardinumból. Itt tartóztatták le november 8-án. Ezután kevés megszakítással 1958 nyaráig volt börtönben. 1950. november 8-december 21 között az Andrássy út 60-ban, majd a Fő utcai Törvényszék épületében lévő börtönben tartották fogva. Itt találkozott Endrédi Vendel zirci apáttal is. 1952. január 24-től a Markó utcai fogházban készítették elő a törvényszéki tárgyalást. Erre június 22-28 között került sor. 28-án elítélték népellenes magatartás vádjával. 13 évi börtönt, hivatalvesztést és vagyonelkobzást szabtak ki rá. Még az ítélethirdetés napján a váci fegyházba szállították, ahonnan 1956. november l-jén kiszabadult. Vácról Budapestre, unokaöcccséhez érkezett, akit azonban már nem talált életben. Ekkor Hagyó Kovács Gyula 68 esztendős volt, és a fegyházban is sokat betegeskedett. Elmondása szerint két évnél is többet volt rabkórházban. Ugyancsak érdemes megemlíteni, hogy Hagyó Kováccsal szemben letartóztatásától a kiszabadulásáig kínzóval látást nem alkalmaztak. Kizárólag kihallgatásra került sor, amelyek során kényszerítő eszközhöz a kihallgatást végző közegek kevésbé folyamodtak. Az ötvenes évek közepén betegsége egyre jobban elhatalmasodott rajta. Kiszabadulása után is klinikai kezelésre szorult. Itt tartóztatták le újra, 1957. június 13-án. A klinikáról a Mosonyi úti rabkórházba került. Itt ismét találkozott Endrédi Vendel apáttal. (A Mosonyi úti kezelésről igen elismerően nyilatkozott.) Innen még ez év augusztus 17-én a kőbányai Gyűjtőfogházba vitték, ahol azonban csak egy hetet tartózkodott. 23-án a zirci apáttal együtt szabadult, immár véglegesen. Az apáttal együtt hagyták el a Gyűjtőfogházat, mindkettőjüknek a kezében volt az Elnöki Tanács kegyelmet gyakorló levele. Ugyancsak ketten indultak el Pannonhalmára, a bencések rendházába, amelyet Hagyó Kovács Gyula jelölt ki (hét esztendővel korábban) az idős szerzetesek otthonául. Pannonhalmán megírta visszaemlékezéseit, amelyet 1959. áprilisában fejezett be. (Hagyó Kovács 1919-1944) 1960. március 9én 72 éves korában halt meg Pannonhalmán. 235
