Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 27. 1993-1997 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1998)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Agrárius társadalmi elit képviselői Fejér megyében a XX. század első felében. p. 221–236.
közgyűlésen napirendre tűzzék az egyik járás főszolgabírójának megválasztását. Károlyi e tényben az autonómia csorbítását látta. Ebben a kérdésben csatlakoztak hozzá a mágnások. Ez a csoport a kormányintézkedésekben látta a forradalmi veszélyt. Lényegében minden olyan elképzelés, ami eltér a dualizmus kori politikai és közgazgatási gyakorlattól, az a kommunizmust készíti elő - vallotta egyöntetűen a mágnás csoport, élén Károlyi Józseffel (Törvényhatósági Bizottság 1923). 1924-1926 között huzamosabb időn át tartózkodott Lequeitioban. Az 1926. évi országgyűlési választások alkalmával azonban újra a megyében volt, és ekkor a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt programjával lépett fel a városban, és az itt indulni kívánó Klebelsberg Kuno, - akinek fehérvári családi kapcsolatai is voltak - kénytelen volt visszalépni. Székesfehérváron egy képviselői beszámoló során beszélt a Magyar Férfiak Szent Korona Szövetségének céljairól, létrehozásáról. Ez 1926. június 6-án volt. Hamarosan meg is alakult a szövetség, amelynek elnöke Károlyi József lett. (Kardos 1981) Képviselői beszzámolójából kitűnik, hogy higgadt politikai elvei voltak a királykérdésben, és ezt kívánta terjeszteni a klubszerű tevékenységet folytató szövetségekben is. Leintette az agresszív legitimistákat, és arra tanította őket, hogy a magyar közéletet békés együttműködéssel kell a jogfolytonosság útjára elvezetni; a királykérdés ne ossza meg a nemzetet, mert a belviszály az ország ellenségeinek, köztük a kisantant államoknak a helyzetét erősíti. Valóban Károlyi fellépése a királykérdésben csillapította a harcos legitimizmus hazai vezéreit. Személyes példálja is vonzó lehetett a hasonló társadalmi állású és politikai elveket vallók számára. Egy 1918 előtti híradásban olvasható, hogy Károlyi József "nem aulikus ember, de nem is Petur bán. Bécs ellenében szókimondó, rendíthetetlen meggyőződésű, függetlenségi, de egyúttal királyhű." Ezt a jellemzést el lehet róla mondani 1920 után is. Károlyi ugyanis nem utazott Szombathelyre a király elé, puccs kezdetén nem volt Tatán, és nem volt ott Budaőrsön sem, de azonnal a király segítségére sietett, amikor tervei kudarcba fulladtak. Az 1920-as évek vége felé megyei közéleti tevékenysége kevesebb lett (Farkas 1974). Ez az 1929-től elhatalmasodó betegségével magyarázható. 1929-ben a megújított megyei törvényhatósági bizottságban még örökös tagnak választották meg, de ezután nem vett részt a közgyűléseken (Törvényhatósági Bizottság 1926-1929). A választóihoz sem közeledett, így a politikai hangulat ellene fordult. Az 1931. évi választásokon nem indult. A főispán (Széchenyi Viktor) ez év tavaszán a fővárosban felkereste, hogy politikai szándékát megtudakolja. Ekkor közlik a főispánnal, hogy Károlyi Gyulának adja át a fehérvári mandátumot, ő maga pedig Károlyi Gyula helyett a felsőházba kíván bekerülni. 1934-ben létrehoztak egy bizottságot Szent István király halálának 900. évfordulója megünneplésének előkészítésére. Ennek tagja lett Károlyi József is. A Szent Korona Szövetségen túl a Vörösmarty Körnek és a Fejér megyei Gazdasági Egyesületnek volt az elnöke; tagsága volt még az OMGÉ-ben, a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetében, a Nemzeti Kaszinóban, a Park Klubban, a Szent István Társulatban, a Magyar Történelmi Társulatban. 1934-ben Budapesten halt meg (Farkas 1980). * Széchenyi Viktor gróf Pozsonyban 1871-ben született. Apja Széchenyi Dénes, anyja Hoyos Marietta. A Széchenyi család birtokosként Fejér megyébe 1825ben került, amikor Széchenyi Lajos (Viktor nagyapja) megvásárolta a sárpentelei 2400 kat. hold terjedelmű gazdaságot a Farádi Vörös családtól. Ekkor azonban még nem telepedtek meg ezen a pusztán, erre 65 esztendő múlva került sor. Széchenyi Dénes, - aki a sárpentelei gazdaságot atyjától örökölte - 1890-ben Somogy várról ide tette át székhelyét. A másik Széchenyi család Kalózon tűnik fel. Széchenyi György feleségül vette Zichy Ágost leányát, Asztát, akinek a község határában 2760 kat.holdas gazdasága volt Bel-, Ágost- és Csiribmajor területén (Széchenyi 1923). Széchenyi Viktor (a magyar arisztokrácia fiainak pályakezdő útján) a morvaországi Fehértemplomban járt hadapródiskolába. Katonai szolgálatát 1890-ben, 19 évesen kezdte a Vilmos császárról elnevezett 7. számú huszárezredben. Rövidesen a bécsi lovastestőrséghez vezényelték, majd Ottó főherceg kamarásaként tevékenykedett. A bécsi udvari szolgálatban eltöltött évek az egyébként fogékony és kiváló képességekkel rendelkező férfiút a politikai élet számos tapasztalatával felvértezték. Házassága révén az' Osztrák-Magyar Monarchia legmagasabb kormányköreibe is bejutott: 1897-ben Bécsben feleségül vette az osztrák földmüvelésügyi miniszter lányát, gróf Ledebur Wicheln Karolinát. (Almanach 1931) (Rokonságba került Czernin külügyminiszterrel). Házasságából négy gyermek született: Irma (az ismert úr lovas), Márta (egy cseh arisztokrata felesége lett, és Csehországban élt), Zsigmond (az ismert vadász), és Sára, aki Esterházy László sárosdi nagybirtokoshoz ment feleségül. 31 esztendős, amikor felhagyott a katonai élettel, és 1902-ben Sárpentelére vonult. Eletét a gazdaságnak kívánta szentelni; apja ekkor már nem élt. A vármegyei és az országos politikai élet élvonalába került. 1904-ben a Szabadelvű Párt programjával a bodajki országgyűlési választói kerület képviselője lett (Törvényhatósági Bizottság 1904). Hamarosan szakított a kormánypárttal, ellenzéki politikai tevékenysége az Andrássy Gyula által vezetett Alkotmány-párthoz vetette. Az 1905-1906. évi nemzeti mozgalmak egyik megyei mozgatója. 1906-ban a koalíciós pártok kormányzásának kezdetén a nemzeti ellenállásban eléggé kompromittált Fiáth Pál főispán leváltására került sor, s helyébe a kormány belügyminiszter224
