Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 27. 1993-1997 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1998)
Tanulmányok – Abhandlungen - Siklósi Gyula: Mérműves ablakaink és kronológiai rendszerük. p. 123–204.
A kőrácsok két alapvető összetevője ismert: a primer és a szekunder vonal (esetlegesen tercier stb. is előfordulhat). A leggyakrabban megjelenő primer formák a következők: kör, ívháromszög, ívnégyszög, halhólyag, szív és a kör elcsúcsosodó változatai. Előfordulhat, hogy maga az ablakkeret a primer vonal, ebben láthatók a szekunder vonal által adott mustrák. Természetesen a máskor szekunder szerepet játszó motívumok is elláthatnak primer feladatokat és fordítva. Állhatnak önnállóan is. Előfordulhat egymáson belül több primer vonal is. A szekunder vonal általában orrtagok segítségével alakítja ki motívumkincsét. A korai rózsaablakokban kialakított karéjokat küllők támasztották a középső magra. A karéjok elhelyezéséből, számából sokan messzemenő következte-téseket vonnak le, több számszimbolikai tanulmány készült (Ferguson 1961; Molsdorf 1968). Kétségtelen, hogy az orrtagok elhelyezése és száma csaknem alamennyi esetben azonosítható valamilyen bibliai számkapcsolattal, az sem elképzelhetetlen a koraц еП vallásos közszellem alapján, hogy a templomok falát áttörő ablakok mérműveinek jelentése volt, azonban erre közvetlen bizonyítékunk nincs. A levelek száma az ívháromszög és az ívnégyszög primerben adott. A kör primerben kettőtől tizenkettő karéjig valamennyi számvariáció előfordul. A karéjok kereszt, X, Y, fordított Y alakban állnak. Legtöbb esetben formailag köthetők a Krisztus monogram, vagy egyéb Krisztus-jelkép alakjához. Jellegzetes motívum a halhólyag (ez újkori elnevezés!). Orrtagos és orrtag nélküli formája egyaránt elterjedt. Európában Csemegi véleménye szerint a lángoló ("flamboyant") stílust a XV. sz. folyamán váltják fel a halhólyagok (Csemegi 1958, 15.). Az ún. flamboyant stílus azonban Magyarországon nem gyökeredzett meg. A halhólyagok elhelyezése változatos. Egyik jellegzetes formája az ún. "homokóra" típus. Fontos megemlítenünk az "orrtagos"-stílus ablakait. Ezek esetében az ablakokban kőrács helyett orrtagokkal kialakított díszítményt találunk. Általában a XV. sz. végén, kör primerben jelennek meg a kereszt és Y formátumú kőrácsok. Hasonlóan kései középkori kőrácsok a "lineáris" stílus termékei. Itt a csúcsíven belül futó és egymást keresztező egyenes vonalakat csak ritkán váltják fel ívesek. Itt értük el a szó legszorosabb értelmében a kőrács fogalmát. Előfordul, hogy a kőrács egyedüli alkotóeleme a meghoszszabbított osztósudár. Az ablakok kőrácsainak szerkesztése tehát jobbára körzővel történt, de megtaláljuk a vonalzó használatának nyomait is. A formák, azok elhelyezése mint említettük és látni fogjuk, bibliai formákat, gondolatokat ébresztenek. Megjelenési formáik készítési korukra jellemzőek, alkalmasak arra, hogy töredékeikben is kormeghatározóak legyenek. Mivel formailag - apró részleteiket is figyelembe véve - igen sokrétűek, alkalmasak műhelykapcsolatok megvizsgálására. Éppen ennek megkönnyítésére az ablaktípusok melletti helységnév felsorolás, a templomok megnevezése mellett készítési idejüket is feltüntettem. A mérmüminták típusait, azok változatainak gyakoriságát 1978-ban megjelent munkámban elemeztem (Siklósi 1978, 112-117). Kőrácsos ablakaink időrendi fejlődése A román korszak kicsiny résablakai, oszlopokkal két, illetve három részre osztott, nagyobb méretű ablakai helyére az új építészeti stílus új ablaktípust teremtett. Ezek az ablakok nagyméretűek, több fényt képesek az épületbe engedni. Funkciójuk, nélkülözhetetlenségük egyértelmű (Ruskin 1896, 211; Siklósi 1978, 5.). Az ablakok üvegezése a korai középkorban szinte megoldhatatlan volt, de a későbbiek folyamán is komoly anyagi áldozatokat követelt egy-egy ablak beüvegezése (Könyöki 1905, 2-3). Az üvegfestészet, üvegvágás és ónkeretelés módját Theophilus Presbyter (Rogerus) írta le a X. sz. végén (Marosi 1969, 100-1 18). Annak ellenére, hogy az ablakok felülete nagy mértékben megnőtt, részint funkciója is változáson ment át, mint Sedlmayr megállapítja, az új stílusú templom a románkori templomokhoz hasonló, zárt világ marad. Ugyanis a nagy felületű ablakok nem eresztenek be sok fényt, a sötét színekkel festett üvegablakok az "üvegfal" szerepét veszik fel, a falak világítanak. (Sedlmayr 1950, 53-55). Éppen ebben láthatjuk az ablak új funkcióját. A bejövő fényt és az árnyhatást felhasználva egy olyan falfelületet kapunk, amelyen színek, történetek, fogalmak sokasága jelenik meg a középkor embere előtt. Az első gótikus formák természetesen a román kor formavilágából nőnek ki. A XIII. sz. legelején készülnek azok a küllős rózsaablakok, amelyek a mérműves ablakok megjelenésének közvetlen előfutárai. Ezeket az ablakokat két koncentrikus kör segítségével készítették. A belsőben kereszt alakban elhelyezett négy karéj van. A külső kör belső oldalán a 12 karéjt 12 oszlopocska köti össze a belső körrel. Az oszlopocskák lábazata és fejezete díszített Ilyen ablak lehetett a később, 1291-ben készített gyulafehérvári rózsaablak is (Entz 1958, 12). Ezek az ablakok többnyire a 2512-es pozíciót foglalták el: Esztergom (1200 körül), Aracs (XIII. sz. eleje) (1/1) (Borovszky 1896,, Torontál vármegye, 20., Gál 1929, 122, Szőnyi 1933, 180-181). Hasonló típusú ajaki 1200-56 között faragott 2513-as ablak (1/2), amelynek osztásszáma azonban csupán hat. A középső körben nincsenek karéjok (Bogyay 1943, 8-41, Dercsényi 1957,5-12.) Egyedi díszítésű Magyargyerőmonostor rózsaablaka, amely már a század közepének terméke (1/3) (Bunyitay 1883, 359; Drägut 1976, 200; Kováts 1942, 197.) A század közepén jelennek meg a többnyire a templomok padlástereit megvilágító kereszt alakú nyílások (1/4). Ezeket egészen a század végéig készítik. Ilyenek voltak Felsődörgicsén (2512-es) (Marosi 1975, 130), Gyulafehérvárott (1291-ből) (Entz, 1958, 12), Kakaslomnicon 129
