Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 26. 1989-1992 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1997)

Évi jelentés 1989–1992 – Jahresbericht 1989–1992 - Fülöp Gyula: Régészeti kutatások. – Archologische Forschungen. p. 188–200.

Székesfehérvár-Királyi bazilika A középkori magyar királyi bazilika déli oldalhajójának mintegy 65%-os kiterjedésű feltárása az alábbi eredményekkel járt: Hitelesíteni lehetett a részben 1862-ben, valamint az 1936-ban már feltárt objektumok helyét, rétegtani adatait. Megállapítottuk, hogy a déli oldalhajó, valamint annak ekeleti végén leévő helyiség egyazon építési periódusból származik, nagyméretű kváderköveiket egymás falsíkjába kötötték és ugynazon szintre alapozták. A déli oldalhajó déli zárófalának kb. 1.7 m széles alapozása az egész feltárási szakaszon jól nyomon követhető, sőt a romkerti I. és II. pillérek közé eső sávban a kb. 1 m széles felmenő fal visyszabontott maradványai is megfigyelhetők. Az I. pillér vonalában a déli zárófalhoz déli irányból egy 2.1 m széles alapozási fal csatlakozik, amelynek záródása (esetleges befordulása) ma még ismeretlen. Ugyanezen a szakaszon a déli zárófal északi síkja melletts egy, a fal visszabiontott koronaszintjére vezető, kiszedett lépcsősor törtököves maradványait figyeltük meg, míg a túlsó, déli oldalán az alapozásnak ugyenezen magasságig történő, kb. 65 cm széles köpenyezése látható. E tények utalhatnak a templom valamely periódusában itt kialakított, korai déli kapu helyére éppúgy, mint egy esetleges térbővületre. Megfigelhettük a bazilika zárófalához délről cstlakozó, 3 észak-déli irányú falcsonkot is, amelyek visszabontása feltehetően a bazilika építésekor (de semmiképpen sem később, mint a pillérmagokkal datált szerkezeti átépítések) már megtörtént. A biztos keltezést a zárófal északi síkja mellett közvetelenül húzódó, K-NY-i irányú, XVIII. sz-i csastorna nehezíti, amely a falátvágások összes lehetséges nyomát eltüntette. Az I. támpillér (?) valamint a tőle K-re fekvő, 1936ban feltárt I. számú sírképolna közti területen a Mátyássírkápolnához minden tekintetben hasonló, törtköves alapozást találtunk, amelynek keleti zárósíkját pedig az 1989-es ásatás rögzítette. Meállapítottuk, hogy a Henszklmann által a Szent István és családja temetkezési helyének tekintett részt délről határoló ún. híd nem önálló térhatároló elem, hanem része egy olyan, többperiódusú, K-Ny-i irányú falvonulatnak, amely a déli oldalhajó keleti zárósíkjától kb. a III. pillér vonaláig terjed. E falvonulat részei a következők: - Szűz talajra fektetett két alsó kvádersor nagy méretű hasábkövekből áll, kváderkövei a fal hossztengelyével enyhe szöget zárnak be. - Kb. a II. pillér vonalában - részben ezen hasábkövek fölött - egy téglából, illetve római kori tegulából agyagba rakott fal kb. 3 m hosszú, déli síkja vált ismertté. - A fenti falszakasz egyértelműen korábbi, mint a bazilika, s a falazatok anyaga, valamint építési technikája miatt nem zárható ki a római korra való keltezésük sem. - Az előbbi két fal fölött húzódó törtköves alapozás már a XIII-XIV. századi bazilika járószintjéhez igazodik, és méreténél fopgva alkalmas arra, hogy a déli oldalhajót az I-III. pillérek közén e korban kettéosztó térelválasztás alapozásának tekintsük. A fenti alapozástól délre, illetve északra, sőt magán az alapozáson is különböző kiterjedésű gótikus (vörös mészkő) járószintek váltak ismertté. A feltárás során több román kori terazzo illetve fehér mészkő járószint is rögzítésre került. A megfigyelhető legalsó terazzós járószint jóval mélyebben található, mint a bazilika legkorábbi periódusához csatolható járószintérték. Ehhez a bazilika építése előtti járószinthez kapcsolható az a két profilait, terazós (?) objektum, amelyet már Henszlmann megfigyelt III. Béla sírhelyétől Dny-ra. A sírok vonatkozásában megállapítottuk, hogy az 1848-as ásatás során nemcsak III. Béla és Antiochiai Anna sírládáit, hanem a C, D, illetve E jelű sírokat is kiemelték. A déli oldalhajót kettéosztó alapozás funkcionális értelmezésével módosíthatttuk Henszlmann azon nézetét, miszerint a II. pillér déli feléhez igazodó pódiumtól keletre fekvő térrész Nagy Lajos és családja temetkezési helye lenne. Feltárhattuk továbbá a II. pillértől D-re fekvő, és Henszlmann által nár 1862-ben megtalált gótikus téglasír további pusztulásáról tanúskodó maradványait is. A bazilikán kívül, annak déli falához csatlakozva feltártunk egy XII. sz-i, bolygatatlan, kő sírládát, valamint egy nagyméretű, boltozott téglasírt, alsó harmadában több egyed másodlagosan behelyezett, humusszal kevert csontmaradványaival. A téglasír - amennyiben a déli oldalhajó térbövületéhez tartozott - úgy a XV-XVI. sz-ra keltezhető. További téglasírra utaló nyomokat figyelhettünk meg a fenti "ossariumtól" nyugatra. Az épített sírokon kívül számos melléklet nélküli sír utasl a bazilika körüli intenzív temetkezésekre. (Kralovánszky Alán-Szabó Zoltán) Székesfehérvár-Piac tér 1992 májusában a Piac téren új helyen felállítandó Mária szobor alapozási munkálatai tették lehetővé a leletmentést. A feltárás egyetlen szelvényét (1080 x 190 cm) azon a helyen húzhattuk, ahol a Palotai kapu az árok túloldalán álló hídfőjét biztosító földerődje épült 1602-ben. A földerőd lépcsőzetes kialakítású Ny-i oldalának északi részletét tártuk fel. Ennek alapozását karvastagságú, 100-140 cm hosszúságú faágakkal végezték. Fölötte a földet valószínűleg eltávolították a földerőd elhordásakor. Az alapozás felszíne fölött mély újkori feltöltési réteget találtunk. (Siklósi Gyula) 199