Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 26. 1989-1992 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1997)
Évi jelentés 1989–1992 – Jahresbericht 1989–1992 - Fülöp Gyula: Régészeti kutatások. – Archologische Forschungen. p. 188–200.
nak, a város négy helyére elhordott, s részben még hozzáférhető, nem kis költséggel átforgatott földből kigyűjtött, de objektumhoz nem köthető töméntelen lelet alapján. A leletmentés állandó munkatársa volt: Balatoni János (dokumentátor), alkalmilag segítet: Pongrácz Zsuzsanna, Hatházi Gábor, Keszi Tamás. (B. Horváth Jolán) Csákvár A Széchenyi úti kertekben folytatódott a korábban már megkezdett későrómai temető feltárása. A feltárás folyamán 232 föld- és fakoporsós sír került elő, többnyire É-D, ÉNy-DK-i tájolással. A mellékletekben a korábbiakhoz képest szegény sírokban főleg az ékszer (ezüst, bronz, vas, csont) és a kerámia dominál. Jelentős lelet a hátán gyerekkel eltemetett teve-sír (?) és egy lovassír. A terület Ény-i részén egy É-D-i irányú, Ny-felé forduló út, valamint Ny-on egy NY-K irányítású, közel 2 m széles falmaradvány került elő. A temető területén ismét több későbronzkori, a Badeni kultúrához tartozó objektumot tártunk fel. A sajnos csak félig feltárható, 5x2,5 m-es , téglalap alakú, földbemélyített lakóházból nagy mennyiségű kerámiatöredék, két ép edény, állatcsont Ikerült elő. (Nádorfi Gabriella) Dunaújváros-Lebuki patak A lelőhelyen ómai kori sítr került elő pinceásás közben. Mellékletei (vasfibula, egyfülű, agyagmázas kisbögre, kopott festésű agyagedény) alapján valószínűleg a II. sz-ra keltezhető. A környék más helyeiről is kaptunk hírt római kori szórványokról: római érmekről. (Pongrácz Zsuzsanna) Dunaújváros-Napospart 1991 áprilisában 4 római sírt trátunk fel. A beépítés és a kerttelepítés következtében a sírok többnyire megsérültek. Egyetlen sírban találtunk mellékletet: egy kislány fonott bronzkarpereceit, ezüst fülbevalóját és gyöngysorának üveg és csont gyöngyszemeit. (Pongrácz Zsuzsanna) Dunaújváros-Öreghegy Intercisa castellumától É-ra a régi Pentelére lejtő Öreghegyi utcai löszfalat partomlás miatt nagyobb területen rézsűzésre jelölték ki. A megelőző - már 1990 novemberében megkezdett - leletmentés a későrómai vicus legszélső, kerámia- és állatcsont-leletekben bővelkedő 42 gödrét hozta felszínre. A gödrök közt megfigyeltük cölöpszerkezetes építmények nyomait is? rendeltetésüket nem tudjuk. Feltárásra került a löszfal peremén néhány kisebb, egyszerű sütőkemence, valamint egy vélhetőleg római épületrész kőalapozása a hozzá kapcsolódó, faszrkezetre utaló cölöplyukakkal. Kövei nagy részét a penteleiek hordhatták el építkezés végett. Napvilágot látott látott egy olyan későrómai temetőrészlet, amelyben (vélhetőleg a század első felében folyt kutatások nyomait volt szerencsénk észlelni. (Még tisztázásra vár, miféle ásatáshoz köthetők a löszfal peremén lelt kutatóárkok, a bent hagyott csontvázmaraványokkal.) a különféle okokból feldúlt tégla- és fakoporsós sírok leletei között említésre érdemes egy ezüst és egy ezüstözött veretes (hiányos) övgamitúra, valamint egy kisleány sírjának bronz ládikaveretei, csontfésűje, gyöngyei. Ugyanitt egy korábban ismeretlen, XI. századi köznépi temető sírjai is felszínre kerültek, a kevés korhatározó lelet: bronz és ezüst, S-végű hajkarikák, üveggyöngyök, poliedrikus fluoritgyöngyök. A zömmel melléklet nélküli - és többnyire fakoporsós vagy annak sejthető - sírok oly mértékben bolygatottak, hogy a kormeghatározást egyelőre csak a szuperpozíció és a régészeti lelet teszi lehetővé. (Pusztán a tájolás vagy a mélység nem adott támpontot.) A sírok számozása ezért folyamatos. Számuk százon felül van; az életveszélyes, már évszázadok óta szakadozó partélen a markológép ásott ki csontvázrészeket, amelyekről csak antropológus tud nyilatkozni. Az eredeti felszín alatt 400-450 cm mélységben faszenes, átégett csíkokat hozott felszínre a földgép. Dobosi Viola szerint ez feltehetően a későwürm kori, un. dunaújvárosi talajszint geomorfológiai formációjához tartozhat, amelyből sem régészeti, sem őslénytani anyagot nem sikerült gyűjtenünk. Munkatárs: Balatoni János. (B.Horváth Jolán Pongrácz Zsuzsanna) Perkát a - Kőhalmi dűlő 1991. júliusában befejeződtek az 1986 óta folyamatosan zajló munkálatok a XII-XIII. századi magyar falu és a XIII-XV. századi kun szállás területén. Az 1986-88. évben megkutatott, templom körüli temető dombjától (1. számú munkahely) délre, kb. 200 m-re eső lankás lejtőn (II. számú munkahely) még 1989-ben megkezdett beltdek újabb részleteinek kutatásával zárult a feltárás. Az elmúlt három év munkálatai kb. 500 nr-nyi, kipusztult szőlő által üresen hagyott, erősen (0,5-1 m mélyen) lekopott felületet érintettek. Lehetőségeinket eleve behatárolta a szőlők, borospincék, zárt gyümölcsösök közé ékelt terület kicsinysége s lepusztultsága. A XIII-XV. századi kun szállás nyomát csupán a rendszeres bolygatásnak kitett, művelt rétegben találtuk meg (szórványkerámia formájában), a feltárt objektumok zömmel a XII-XIII. századi magyar falu emlékei. Lakóépület a feltárható részre nem esett, csupán a gazdasági udvar részei (karóvázas állattartó hely, földbemélyített, ágasfás-szelemenes tetőszerkezetű gazdasági melléképü194
