Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 26. 1989-1992 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1997)

Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter Zsófia: Vízrendezési munkák a Mezőföldön. p. 169–175.

tői északra nyugatról kelet irányában terül el az úgynevezet Sárrétje, mely hajdanta nádas, ingoványos, vizes hely volt, de mintegy 50 évvel ezelőtt József nádor fenséges urunk által ásattatott a Nádor-csatorna, mely csatorna által a víz elvezetve lett. így a nádas és posványos, ingoványos helyből jó szénatermő rét és legelő lett." Schön János Nagylángról ugyanekkor ezt írta: a csatorna "hajókázásra is alkalmas, s általa a térség nagy része haszonvehetővé vált. Ezen csatorna most rekesztő zsilippel láttatik el, s a víz a kiszárított rétek mesterséges öntözésére használtatik" (Pesty 1977, 228; 245). Feltétlenül kiemelkedő itt az a munkaszervezet, amellyel a Sárvízi Társulat 1810 óta dolgoztatott. A munkásokat a megyei hatóságok rendelték ki munkára: 20 házanként hetente egy munkást kellett a lakosoknak kiállítani. A munkáért azonban bért kaptak, még pedig jó napszámbért (30 krajcár), a heti norma túlteljesítését premizálták. Az ellátást a helyszínen árusító boltokban oldották meg. Tehát sajátos átmenet alakult ki a feudális robot és a bérmunka-vállalás között az ármentesítési munkáknál (Dóka 1979,231). Még a XX. századi munkák is vonzották a munkaerőt a környékbeli falvakból. Alapi adatközlöm így emlékezett 1978-ban a kubikmunkára: "A húszas évek elején a Sió szabályozásnál próbáltam pénzt keresni kubikolással. A kubikusok átüljába voltak alkalmazva, köbméterenként fizettek. 80 fillértől 2 pengőig volt köbmétere, attól függően, hogy milyen messzi kellett vinni. Naponta 2-2,5 pengőt megkeresett az ember. Ekkor szélesítettük és egyenesítettük a Siót. A munkát mérnökök irányították. Innen, meg Mindszentről jöttek az emberek. A mérnökség hosszabb időre leszerződött velünk. Szállásról gondoskodtak, volt idő, hogy barakkban laktunk, volt, hogy fenn tanyáztunk a faluban. Egy embert megbíztak a többiek szegődtetésével. О ugyanúgy dolgozott mint mi, csak akkor nem, ha el kellett mennie Simontornyára a fizetésért. Havonta kétszer fizettek." Bucsik István visszaemlékezése, Alap, Zrínyi köz 3. IKM Adattára). A XIX. század közepén került sor a Balaton felesleges vízének levezetésére, a Sió csatornázására is. Itt is először négy nagyjövedelmű malmot kellett elbontattni, ami csak hosszas pereskedésselsikerült. A siófoki malom lebontása (1821) után csak 1847-ben sikerült a veszprémi káptalan kiliti malmát, 1853-ban a mezőkomáromi malmot, majd 1862-ben Eszterházy Pál ozorai malmát elbonttatni (Kogutowiczl930, 270). Ekkorra már az is nehezítette a Sió csatornázását, hogy ezen a rövid folyószakaszon három csatornázási társulat is működött, amelyeknek érdekei nem voltak azonosak. Az alsó szakasz csatornázása már 1854-55-ben befejeződött, de a felső szakasz munkálatait csak a 90-es évek végén a torkolati zsilip megépítésével fejezték be. Megoldatlan maradt azonban a Duna-torkolat árvízmentesítése, bár Beszédes elődei és maga Beszédes is 1840-es itteni tartózkodásáig több átvágással jelentősen megrövidítette a torkolati Duna-szakaszt, így próbálta biztosítani a megnövekedett vízmennyiség gyors levezetését (Dóka 1979, 232). A Sárköz árvízmentesítése azonban ezekkel a munkálatokkal még nem oldódott meg, így árhullám esetén a torkolat elöntése az egész új Sárvíz-Sió medret eliszapolódással fenyegette. 1850-ben állami támogatással újabb 23 km-rel rövidítették meg a torkolati Duna-szakaszt. Később, 1854-ben Szilas-Balháson az érdekelt társulatok megegyeztek a Sárvíz-Sió szakasz újabb szabályozásában. A munkák elvégzése után a Sárvíz is 40 km-rel rövidebb lett és elkerülte a Sárközt (Dóka 1979, 236). A Sárköz külön töltéssel való megerősítése után a század végére tehát végképp eltűnt erről a területről az árvizekből táplált összefüggő mocsárvilág, s ezzel eltűnt a vízi haszonvételekre épülő, vagy a Sárközre jellemző tipikusan ártéri gazdálkodás is (Andrásfalvy 1975). Az egykori vizes határú, vagy ártéri falvak lakossága megnőtt, a vízmentesített területeket előbb rétként, majd döntően a század második felében - szántóföldként hasznosították. A mélyebben fekvő területeken a kertgazdálkodás, míg a magasabb löszhátakon a szőlőművelés alakult ki és kapott mind nagyobb jelentőséget (Dóka 1979, 238-243). A csatornázások kétségtelen szükségességének és előnyeinek elismerése mellett a korabeli irodalom már rámutatott hibáira is. Hunfalvy János megjegyzi például, hogy a Sárvíz "... Veszprém, Zala Vas, Somogy, Baranya, Tolna és Fehér megyék nagy részének, összesen több mint 14 000 km

2 területnek vizeit egyesíti medrében, mindazonáltal korántsem jelentős folyó s csatornázott medrében sem hajózható" (Hunfalvy 1886, 325). Megjegyzendő ennek kapcsán, hogy az eredeti elképzelés szerint a csatornázott Sárvíz hajózható folyó lett volna. A mezőgazdasági szakírók is felfigyeltek bizonyos hibákra. "A föld, melly ezen szabályo-zások által nyeretett, mindazonáltal ma sem áll még mindenütt azon a fokon, hogy rajta a gazdasági termelésnek teljesen biztos és ekllő háládatosságu tere lehetne. Nevezetesen a sárvízi szélesebb völgy, mellyben a tőzeg - néhol ölnyi vastagságú, csak elvétve nyújt a mívelésnek alkalmas talajt. Hibáznak benne az ásványos földrészek, minélfogva csupa növényi maradványokból alakult tőzegtalajon szabályszerű növényélet nem fogamzhatik meg. A sárréti völgynek csekélyebb haszonvehetőségét továbbá magával hozza még azon körülményt is, hogy vidéke néptelen, s ez okból nagyobb szorgalommal történő telkesítéshez kezek nem igen állnak rendelkezésre. Sokkal szerencsésebbek a Kapós-, Koppány- sőt a Sió völgyének is kiszárított része, mellyek a mellett, hogy a Sárrétnál jóval keskenyebbek, kedvezőbb népességi viszonyok közt is feküsznek; sőt miután a partos baranyai és tolnai vidékekről esős idővel és hóolvadáskor tömérdek homok s agyagföldrészek sodortatnak e völgybe, azok egyoldalú tőzegessége természetes úton ... kedvezőbb vegyületet, tulajdonságot nyer. A Sárrétnek ... lényeges hibája még az is, - hogy a nyáron át rendesen történő nagymértékbeni kiszáradását, öntözés által, mellyre előkészületek nincsenek - ártalmatlanná 172