Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 26. 1989-1992 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1997)

Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter Zsófia: Vízrendezési munkák a Mezőföldön. p. 169–175.

időben használható, nedves időben azonban mocsaras" (Eperjessy 1977, 149; 158). A XIX. századra áthúzódott munkák elvégzését az alapelgondolás körül kialakult vita is hátráltatta. Királyi biztosok és mérnökök váltották egymást a munkálatok irányításában: 1800-ban Ürményi József váli birtokos lett a királyi biztos és Quits Antal a megbízott mérnök, 1803ban Révay Pál a királyi biztos. Ö vitte keresztül, hogy az érdekelt hivatalok és érintett birtokosok veszprémi értekezlete úgy döntött, hogy az egész terület vízrendezésével kívánják megoldani a gondokat, a Böhm-féle duplacsatornás levezetés tervét viszont elvetették. A munkák irányításával megbízott mérnökök mindvégig Böhm elgondolásának helyességét bizonygatták, így 1810-ig nem is történt semmi érdemleges előrehaladás. Az újabb fellendüléshez az ilyenfajta közös munkák jogi rendezése is szükségessé vált. Az 1807-ben hozott te. megteremtette azt a lehetőséget, hogy a közhasznú vízrendezési munkák végzésére az érdekeltek társulatokat hozzanak létre. Ennek alapján jött létre, az új királyi biztos, Podmaniczky József kezdeményezésére 1810-ben az első magyarországi vízszabályozási társulat Simontornyán Veszprém, Fejér és Tolna megye érdekelt birtokosaiból (Zichy 1896, 5). A Sárvízi Társulatot 1827-től nevezték Nádor-csatorna Társulatnak akkor, amikor a Sárvíz új medrét is József nádor tiszteletére, Nádor-csatornának keresztelték (Dóka, 1979, 233). A nádor a lecsapolás ügyének legmagasabb rangú védnöke volt (Farkas 1980, 12). A társulat létrejöttekor az alapszerződésben holdanként 15 Ft 48 krajcár járulékot szabtak ki a tagokra (Zichy 1896,45). 1811-ben két új, a vízrendezési munkák sikeres szempontjából igen fontos személy jelent meg a színen. Ekkor vette át a királyi biztosi tisztet Zichy Ferenc, s ekkor kapott napidíjas mérnöki beosztást itt Beszédes Józs e f. Kettejük érdeme, hogy az ügy elmozdult a holtpontról. Beszédes energikus mérnöki munkájának, jó szervezőképességének köszönhető, hogy a társulat az újból kidolgozott övcsatornás megoldást és a terület teljes vízrendezésének tervét fogadta el. A Sárvíz szabályozásának jelentős részét 1825-ig végre is hajtották: elkészült a Sárvíz új medre (Dóka 1978, 84). Beszédes 1819-től igazgató mérnökként egyszemélyben irányította a munkákat. Ekkortól kerülhetett sor tulajdonképpen a víz szabad lefolyását gátló malmok sok huza-vonával történő lebontására, és a malomcsatorna kiépítésére. 1820-ban sikerült lebontatni a kölesdi malomgátat (Kogutowiczl930, 269), majd a malmokat az új csatornára telepítették át, amely Ősitől Simontornyáig húzódott (Dóka 1979, 233). A Malomcsatornán később hat nagy malom létesült: Nádasdladánynál, Sárszentmihálynál, Úrhidánál, Tácon, Kalózon és ősinél (Kogutowiczl930, 269). 1821-ben a társulat Beszédes javaslatára új rendszabályokat fogadott el a Sárvíz-csatorna karbantartása érdekében. Megtiltották a kenderáztatást, a lovak úsztatását, a marhák áthajtását, a varsával történő halászatot és a töltéseken való kocsiközlekedést. A csatorna felügyeletére külön személyzetet alkalmaztak. (Dóka 1979. 233). A Sárvíz-csatornáról így kitiltott funkciókat is az erre a célra is épült Malom-csatorna vette át. Ezen építettek ki 6 birkausztatót, 17 itatóhelyet és több tavacskát a kenderáztatásra és lóusztatásra (Kogutowiczl930, 269). "A Sárvíz csatorna különös csatorna", - írta Eötvös Károly A nagy év című művében - "Két ágon folyik egymás mellett. Az egyik öntöző- és malomcsatorna, a másikon a fölös víz vonul alá. Amazt Malomcsatornának,emezt Nádor-csatornának nevezik. A két csatorna közt a sziget. Néhol a sziget csak egy-két öl széles. Itt jól lehet látni, mennyivel magasabban folyik a Malomcsatorna vize, mint a másiké. Tácznál alig egy kilométer széles, Soponyánál kettőnél is szélesebb" (Eötvösi905, 69). A Nádorcsatorna Armentesítő Társulat a kérdéses terület átfogó rendezését folyamatosan látta el. 1932-ben kiadott alapszabályuk szerint feladatuk volt: "A Sió, Sárvíz (Nádcsatorna) és ágcsatornák vízének az árterületen kiöntés nélkül való levezetése, ennek elérésére az alább felsorolt csatornák s azok védtöltéseinek és zsilipjeinek létesítése és fenntartása, úgymint: 1.) A Sió a szekszárdi vámhidtól a simontornyai vasúti hidig 2.) A Sárvíz (Nádorcsatorna) a sióagárdi torkolattól Ősi község felső határáig 3.) A Völgységi-, Kolozsvári- [sicl], Dinnyéskajtori-, Gaja-, Csóri-, Inotai- és Palotai ágcsatornák ártérbe eső része." (A Nádor-csatorna Armentesítő Társulat Alapszabálya, 1932, 1). Beszédes József terveiben már az öntözés is szerepelt és a vízvezetékek ellátásáról is gondoskodott. Az öntözés igénye azonban csak az 1860-as aszályos év után jelentkezett. Ekkor Micskey Imre tervei alapján a Sárvíz Nádasdladány-egresi szakaszán duzzasztózsilipeket építettek, amelyekkel a vizet ki lehetett emelni a csatornából (Micskey 1963, 21). A csatornázás egy évszázada folyamán mintegy 6 millió köbméter földet mozgattak meg és 250 kilométer töltést építettek. Az ingoványtól 50 000 katasztrális hold földet hódítottak vissza, s védtek meg az árvízveszélytől (Kogutowicz 1930, 269). Az így visszanyert földeket fokozatosan vonták be a mezőgazdasági termelésbe: az 1850-es években még csak rétként használták az 1820ban mentesített földeket, de a század vége felé már szántóföldként (Dóka 1978, 84-85). Zichy Ferenc 1825-ben az addigi eredményeket összefoglalva leírja, hogy 69 805 hold területet szárítottak ki. A mentesített területeket művelés alá véve "egy szem magról 20-tól 40-ig nyertek ezen esztendőben, s többek között egy fej érvári polgár, aki 6 1/2 hold nádas hely kiszárításáért 14 esztendő alatt összesen 102 Ft-ot fizetett váltó cédulában, az idén azt legelőször kaszálván, a rajta termett szénát 140 Ft-ért adta el." (Fejér megyei Levéltár, Acta politica 2. köt. 56. szám, 1825.) Pesty Frigyes helynévgyűjtő kérdőíveire a csatornázással kapcsolatosan Mórocza József jegyző Kiskesziből a következőket válaszolta 1864-ben: "A község171