Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 24. 1986-1988 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1990)
Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter Zsófia: A Mezőföld úrbéres viszonyai a XVIII. század végén. p. 67–72.
Alba Regia, XXIV, 1990 DEMETER ZSÓFIA A MEZŐFÖLD ÚRBÉRES VISZONYAI A XVIII. SZÁZAD VÉGÉN A Mária Terézia parancsára 1767-1774. között lefolytatott úrbérrendezés fennmaradt urbáriumai módot adnak arra, hogy a 18. század végére kialakult úrbéres viszonyokat részletesebben megismerjük a Mezőföld vonatkozásában is (Úrbéres birtokviszonyok 1970). Miután az urbáriumok helységenként készültek, így lehetséges az, hogy a vizsgálódást a legtágabban értelmezett Mezőföld (ÁDÁM-MAROSI-SZILÁRD 1959, 9-10) valamennyi, ekkor összeírt helységében elvégezzük, ennek alapján összehasonlításokat tegyünk. Elöljáróban hangsúlyoznunk kell, hogy miután az úrbéri tabellák készítésének célja az állami adó alá eső úrbériség felmérése volt, elemzésükkel természetesen csak az úrbéri jellegű viszonyokat ismerhetjük meg. Nem eshet így szó az urbáriumok készítése idején ténylegesen jobbágykézen lévő remanenciális pusztatelki-irtvány- és haszonföldekről (VARGA 1967, 9-70.), valamint az allodiális jellegű földekről, azok tulajdonosairól és birtokosairól sem. Azt, hogy az úrbériség mennyire nem jelentette az egész népesség megélhetését mutatja többek között az a töméntelen probléma, ami az 1848. évi jobbágyfelszabadítás nyomán fakadt. Az 1848. évi törvény ugyanis csak az úrbérrendezés nyomán az allodialitástól pontosan elhatárolt úrbériséget adta az egykori jobbágyok polgári tulajdonába, az általuk századok óta használt egyéb jellegű földeket nem. Az úrbéri tabellák forrásértékét számtalan objektív és szubjektív torzítás csökkenti ugyan (Felhő 1970, 17; VARGA 1967) a területünkre kiterjedő vizsgálat mégis több tanulsággal szolgálhat. Az úrbérrendezési eljárás leggyorsabban és legsimábban Fejér megyében zajlott le 1768. áprilisában. Az úrbérrendezés megkezdéséhez döntő lökést adott az 1765-66-ban a Dunántúlon kibontakozó parasztmozgalom (Vörös 1952, 299-383.). A legsúlyosabb zavargások színhelyén Vas, Zala, Sopron, Somogy, Tolna és Baranya megyében Mária Terézia már 1766 végén elrendelte az úrbérrendezést. Területünket a parasztmozgalmak erősen érintették. A legsúlyosabb helyzet a Tolna megyei részen, hg. Esterházy Miklós ozorai uradalmában alakult ki (Hadnagy 1956, 31). A Tolnából jött hírek ösztönözték a Rácalmás és Perkáta környékén lakó jobbágyokat is arra, hogy tiltakozzanak a megnövekedett terhek ellen (Farkas én., 184-185.) így tehát az úrbérrendezés a tolnai részen a legkorábban, már 1766 végén elkezdődött, de csak 1768-ban fejezték be. (Nagy, 1970b, 249.) Veszprém megyében 1767 januárjától 1768 végéig folytatták le az eljárást (Pap 1970, 339). Mindhárom megyében az úrbérrendezés királyi biztosa Győry Ferenc helytartótanácsos volt, aki mellé Veszprém megyében még Szvetics Jakab személynök csatlakozott. Itt kell részletesebben szólnunk az említett parasztmozgalom követeléseiről, annál is inkább, hiszen az úrbérrendezés folyamatával a mozgalom lecsendesült ugyan, nem érte el azonban célját. A jobbágypanaszok két fő kérdés körül csoportosultak. Egyrészt a megnövekedett földesúri terhek, ezen belül a súlyosabb robotkövetelések miatt elégedetlenkedtek a jobbágyok, mozgalmuk több helyen a robot megtagadásáig, sőt itt-ott földfoglalásig vezetett (Vörös 1952, 313). A telkesek követelése Dunántúlszerte a robotban töltendő napoknak évi 12-re való leszállítása volt. A jobbágymozgalmak nyomán kiadott urbáriumok, de már az 1726-ban kiadott egységes Fejér megyei minta szerint készült urbáriumok is évi 52 napban szabták meg az egésztelek után járó robotot. A mozgalom ebben a vonatkozásban tehát nemhogy elérte volna a célját, a jobbágyok helyzete még roszszabb lett. Fejér megyében pl. az úrbérendezés előtt csak 4 olyan helység volt, ahol a telkes jobbágyok évi 52 nap robotot teljesítettek, a többieké általában több volt ugyan évi 12 napnál, de nem érte el az 52 napot (Nagy 1970, 100). A másik vitás kérdés a legelő és rét használata volt, néhol a községi erdők jobbágyoktól való elvétele vagy tilalmazása (Vörös 1952, 337). Látni fogjuk, hogy az úrbérrendezés és a jobbágyfelszabadítás utáni birtokrendezési perek sarkalatos pontja is a legelőilletmény és a legelőelkülönözés volt. Mindkét vitatott kérdés tulajdonképpen a földesúri árutermeléssel, az allodiális gazdálkodással, a majorságok megszervezésével függ össze, így ebben a vonatkozásban a későbbiekben térünk vissza rájuk. Az úrbérrendezés során a Mezőföldön 72 úrbéresek által lakott helységet írtak össze. (Lásd a térképet.) Ebből a korabeli megyebeosztás szerint Fejér megyei 38 Veszprém megyei 15 Tolna megyei 19 A Fejér megyei úrbérrendezésről tudjuk, hogy itt valamennyi helységről készült úrbéri tabella (Nagy 1970a, 100.). A tolna megyei részen Földvár nem kapott urbáriumot, itt továbbra is érvényben maradt a földesúrral kötött szerződés, mely szerint a földváriak évi 1028 forinttal váltották meg terheiket (Nagy 67
