Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 24. 1986-1988 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1990)
Szemle – Rundschau - Balassa Iván: Kresz Mária (1919–1989). p. 156.
Alba Regia, XXIV, 1990 BALASSA IVÁN KRESZ MÁRIA (1919-1989) A kápolnásnyéki temetőben álljuk körül KRESZ Mária néprajztudós sírját, hogy kívánsága szerint ott fogadja be az anyaföld, ahol VÖRÖSMARTY Mihály házában boldog gyermekkorát töltötte és ahova mindig nagy szeretettel vágyott vissza. MA is előttem van az a kép, amikor 1945 februárjának közepén édesapjával, a világhírű hegedűművésszel, a romokat kerülgetve, üszkös gerendákon átlépve megjelent a Néprajzi Múzeumban és személyesen is megismerhettem. Tele hittel, bizakodással és tervekkel, mintha nem is egy szörnyű háború, Budapest még alig befejeződött ostroma után beszélgettünk volna. Ez a határozott bízni tudás jellemezte egész életében, ez a jókedv sohasem hervadt le ajkáról. Boldog ember volt, szó igaz értelmében ! Mindenki tudta, rajta kívül, hogy milyen kegyetlen körülményekkel kellett megküzdenie. Ez a boldog derű az emberek feltétlen szeretetéből táplálkozott, mert számára csak jó emberek léteztek, s mindenkiben talált valami jót. Ha egyetlen szóval kellene életfelfogását kifejeznem, akkor azt mondanám: adni. Ama bibliai mondás élő megtestesítője: „Jobb adni másnak, hogy nem venni" (Apostolok Csel. 20 : 35). Mindig adott és kapni alig-alig kapott egész életében. Elsőként foglalkozott a magyar néprajzban a gyermekkor, a gyermektársadalom egészének kérdésével, mégis csak elszórt tanulmányai jelentek meg e témakörből, nagy összefoglaló munkája, melyet az 1940-es évek első felében gyűjtött és jórészt meg is írt még ma is megjelentetésre vár. Annak pedig mindig örült, hogy kézirata nyomán másoknak könyvei jelentek meg. A gyermekekhez egész életében töretlenül vonzódott. Ennek legszebb bizonyítéka az a sok gyermekek számára készült könyv, melyek közül csak egyet említek meg : Találós kérdések könyve, mely több mint négy évtizeddel ezelőtt látott napvilágot Szántó Piroska rajzaival. Sok-sok városi családban ezzel a könyvvel terjedt el a népi mondókák és találós kérdések egész sora. Számomra azért is kedves emlék, mert gyermekeim olyan szeretett könyvévé vált, hogy az unokákra már csak lapok maradtak. A gyermekélet kutatása vezette el Erdélybe, közelebbről Kalotaszegre és ez a kapcsolat élete utolsó pillanatáig megmaradt. Ment napjainkban is, amikor a kutatás nemcsak nehézzé, de veszélyessé is vált. Nemcsak hozta az újabbnál újabb ismereteket, de vitte a hitet, a reménységet és nem utolsó sorban a gyermekek számára nélkülözhetetlen élelmiszereket, orvosságokat. Amit egy ember tud segíteni az csak egy csepp a tengerben, de ez a csepp gyűrűző hullámokat vet, messzire eljut és kelthet erősítő reményeket. A magyar népművészet történeti mélységekig eljutó kutatójától veszünk most búcsút, aki nemcsak egészében látta a kérdéseket, de mindig meg tudta hozzá rajzolni az európai hátteret is. Ebben nagy segítséget jelentett három anyanyelve. Amit a népviselet területén alkotott az ma már klasszikussá vált és szerencsére több nyelven történt közreadása lehetővé tette, hogy ilyen munkái az európai néprajz vérkeringésébe is bekerüljenek. A legkiemelkedőbbet mégis a magyar fazekasság történetének és táji különbözőségeinek feltárása területén alkotta. A szakterminológia kidolgozásával nemcsak az alapokat rakta le, hanem arra az egész épületet is felépítette. Ha mást nem tett volna csak a Néprajzi Múzeum Kerámia Gyűjteményének rendezését, értékelését, főleg pedig tervszerű kiegészítését végezte volna el, akkor neve már ezzel is halhatatlanná vált volna. De ő az egész magyar népi kerámiát a szomszédos népekhez kapcsolódva vizsgálta és mindezt európai keretbe helyezte el. így nemcsak e terület legnagyobb magyar, de európai tudósává vált. Ha egy nemzetközi kongresszuson megjelent, akkor hallgatói számára már egyénisége is nagy élményt jelentett, előadása pedig új kutatási eredményeket mutatott fel és arra ösztönzött másokat is. Sohasem volt visszavonult szobatudós, ma jelenségei állandóan érdekelték. Egyike volt azoknak a néprajzkutatóknak, akik hittel vallották, hogy a magyar népművészet tovább élhet, fejlődhet. Különösen sokat tett a mai fazekasművészet fellendítése érdekében. Nemigen van olyan fazekasmester, aki meg ne fordult volna a Néprajzi Múzeum Kerámia Gyűjteményében, meg ne hallgatta volna KRESZ Mária tanácsait, akár ott, akár saját műhelyében, igen, mert a határokon innen és túl a legtöbb fazekasműhelyben megfordult és tanácsaival igyekezett az alkq ; tások művészi színvonalát emelni. A ma eredményekben az Ő munkája is benne van. Az egészségügyi szervező nagyapja, a művész édesapja európai és világhírnevéhez egy néprajztudós : KRESZ Mária is csatlakozott harmadik generációként. Munkájában, tanítványaiban, kiadott és megjelenésre váró munkáiban továbbra is köztünk él, mint azt Arany János mondotta : Nem hal meg az, ki milliókra költi Dus élte kincsét, ámbár napja mul... Isten veled Panni, emlékedet szeretettel megőrizzük!* Elhangzott 1989. szeptember 23-án Kápolnásnyéken. 156
