Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 24. 1986-1988 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1990)
Közlemények – Mitteilungen - Siklósi Gyula: A székesfehérvári Szt. Bertalan templom. p. 141–149.
F — 2. ábra: A Szt. Jakab (?) templom alaprajza és részletei. 1 = De Prati városalaprajza, 1720; 2= 160l-es német tollrajz; 3 = La Vergne 1689-es városalaprajza. Középkori templom állott De Prati 1720-ban készített alaprajza szerint a mai Szabadság téren, a ferences templom helyén. Az 160l-es német tollrajz ábrázolása e helyütt egy román stílusban épült, tető nélküli tornyot láttat (15. der Turn auf dem Platz) (2. ábra). A középkori kerek szentélyzáródású templomot (De Prati városalaprajza [2/a. ábra]) a Szt. Jakab templommal azonosíthatjuk egy 15. századi gyűrű felirata alapján (KÁROLY 1898). A középkori Szent Bertalan templom helyét sem tudták a kutatók hosszú ideig pontosítani. Egy részük a Budai külváros, mások a belváros területére helyezték (Nagy 1972, 207-208; KRALOVÁNSZKY 1988). A 15. század végén (1478,1488) többször is említenek oklevelek polgárházakat, melyek a „Vicus Sancti Bartholomaei" mentén álltak (Fügedi 1967, 44). Az 1478-as oklevél szerint az egyik telek szomszédságában egy régi torony áll, melyről valószínűsíthető, hogy a Szt. Bertalan templomé lehetett. Mivel a romba dőlt templomot és Mészáros Ambrus földjét 1546-ban a Káptalan utca városrészben mint Juszuf bin Mohammed tulajdonát említik (a tulajdonjogot a régi dzsámi müezzinje 1100 akcséért tartotta meg) (VELICS-KAMMERER 1886, 50), ha nem sejtünk egy esetleges utcanévváltozást, nyilvánvaló, hogy a templom a Káptalan utca és a Szent Bertalan utca sarkán állott. A Káptalan utca valószínűleg azonos az 1477-ben említett belvárosi „Vicus Canonicalis"-szál (Nagy 1972, 208). Az egész utca a bazilika káptalanjának tulajdonában volt (Fügedi 1967, 45). Az 1543. évi török ostromot követően a forrásokból ismert belvárosi templomok közül egyedül a Szent Bertalan templom volt romos állapotban (Siklósi 1989a, 154-159). így erősen valószínűsíthető, hogy ennek a helyére építették 1559-63 között Fehérvár első cifthamamját, aóüzeldzse Rüsztem pasa fürdőt (ibid.). A fürdőt a középkori templom építőköveinek és faragványainak felhasználásával emelték a templom és temetőjének helyére, mely a mai Jókai u. 2. („Törökudvar") területén állott. A fürdőt keletről a mai Jókai utca (Vicus Canonicalis, Káptalan utca) északról és délről pedig egy-egy kisebb utca határolta az 1689-es városalaprajz szerint (2/c ábra). Elképzelhető, hogy ezek az utcák középkori eredetűek voltak és az egyik a Szent Bertalan utca nevet viselte. A Szt. Bertalan templom tehát a középkori belváros egyik legfontosabb pontján feküdt. Amennyiben elfogadhatjuk Thomas Hall feltételes megállapítását, miszerint gyakran előfordul a középkori városok esetében az, hogy a templomok elhelyezkedése a városalaprajzon kereszt alakú (Utrecht, Hildesheim, Fulda, Bamberg esetében ezt még forrás is említi) (Hall 1980, 77), úgy az említett példák mellé Fehérvárt is felsorolhatjuk az általunk említett templomok elhelyezkedése alapján. Mivel Fehérváron a Szent Kereszt templom elhelyezkedése az „alaprajzi kereszt" szárát (a felsorolt példák helyszínrajzához hasonlóan) szabálytalanná teszi, Hall óvatosan megfogalmazott állítását ebben az esetben még erősebb fenntartással kell kezelnünk. A Szent Bertalan templom ezek figyelembevétele nélkül is a város legfontosabb, legforgalmasabb pontján feküdt. Nem messze innen állott a Palotai kapu, itt terület el a város főtere, a Theatrum Civitatis, mely a piacnak is helyet adott. A hely fontosságát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy 100 m-es sugarú körön belül helyezkedett el a korai királyi vár és palota, a királyi bazilika és a prépostság, valamint a Szt. Jakab (?) templom. Szent Bertalan kultuszának szerepe már Szent István korában jelentős volt. Az apostol alakja a koronázási paláston is előkelő helyet foglalt el (Kopári 1985, 22). Elképzelhető tehát, hogy a templom helyének kiválasztása nem a véletlen műve. Sajnos a Szent Bertalan templomból és temetőjéből csak nagyon kevés részletet találtunk meg az 1987-88 között folytatott feltárások során. A török fürdő, majd a barokk ház építkezései és bontásai megsemmisítették a középkori részleteket. A középkori templom alapfalai közül mindössze egy falsarkot sikerült feltárnunk a török fürdő déli szárnyához tartozó átmeneti helyiség ÉK-i sarkában (3. ábra). A falat szabálytalan kövekből fehér színű habarcsba rakták. Alapozási szintje 30 cm-rel mélyebb volt a török fürdő alapjainak alapozási szintjénél (4. ábra). A törökök a falat visszabontották, majd ráépítették a fürdő falát. A középkori falsarkot kevert homokos, illetve kavicsos rétegekre alapozták. Zoklija fölött vékony, fehér habarcsos járószintet találtunk. A járószint fölött a fal bontási törmeléke húzódott. A kicsiny részlet alapján messzemenő alaprajzi következtetéseket nem tehetünk. A templom topográfiai elhelyezkedésérejobban következtethetünk abból a négy középkori sírból, melyeket a török fürdő építésekor megbolygattak. A fürdő falai két sír sírfoltját is átvágták és közvetlenül a csontokra épültek. Mind a négy sír keletéit. Az /. sz. sír deréktól fölfelé a harara megmaradt déli pillére alatt helyezkedett el. A falmaradvány miatt az egyébként bolygatatlan sírrészietet nem tárhattuk föl. A 2. sz. sír a déli magánfürdő fülke fűtőterének padozata és a harara fala alatt került elő. Lábszárcsontjai a fal alá nyúltak, a koponya fölött és a medence mellett összesen három cölöplyukat tártunk fel. Ezeket a cölöpöket a fürdő alapozásához verték le. A sírtól délre, a fürdőkamra sarkában újabb sírfolt részlete került elő. A részlet alapján bizonyos, hogy ezt a sírt a fürdő építésekor megbolygatták, ám a fal alatt további részleteit nem figyelhettük meg. A 3. sz. sír sírfoltját nem találtuk meg. Ez a sír a fürdő és a magánfürdő kamra déli fala mellett feküdt, a külső oldalon. A bolygatott váz felső része maradt csak meg, medencétől lefelé a fal építésekor megsemmisítették. A templom építési korára vonatkozóan a legtöbb információt a fürdő falába másodlagosan beépített faragott kőanyag szolgáltatja (5-11. ábra). A fürdő pusztulási-, illetve építési törmelékéből is több faragott kő került elő. Mivel 1559-63 között, mikor a fürdő épült Fehérvárott más romos templom nem létezett, bizonyos, hogy az itt álló templom köveit használták fel 142
