Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 23. 1984-1985 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1987)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: A Fejér megyei önkormányzat újjászervezésének kérdései 1860–1869. – Die Neuorganisierung der Selbstverwaltung des Komitats Fejér 1860–1869. p. 155–176.
szerét nem ideiglenes állapotnak tekinti, hanem annak állandóságára törekszik? Visszavonulása alkalmából a császár magas kitüntetésben részesítette, számítva arra, hogy tevékenységét a későbbiekben a birodalom számára még igénybe veheti; és, ha pillanatnyilag meg is ingott a dinasztia szolgálatában, néhány esztendő múltán azt újult erővel maga fogja igényelni. Ebben az udvar nem is csalódott. Az 1847-es állapotok visszaállítását sürgető csoport az októberi diploma után maga jelentkezett szolgálatra az udvarnál. Cziráky János ekkor országbíró lett (KÁROLY, I, 272—290). 1860 decemberében Cziráky Jánost Fejér megyében találjuk. Főispáni tisztségében is konzervatív politikus maradt, és ebben a pozícióban kívánta a megyét a kiegyezéshez elvezetni. A kérdés azonban úgy vetődött fel hogyan tudja a konzervatív politikára helyezkedő Cziráky János a negyvennyolcas eszmékhez ragaszkodó megyét a dinasztiához elvezetni? Vállalkozása ebben az értelemben eleve kudarcra volt ítélve, hisz a politikai vélemények konfrontálódását ekkor még semmiféle kompromisszummal nem lehetett feloldani. A főispán a bizottmány tevékenysége ellen nem tudott hatásosan védekezni. A Fejér megyei bizottmány, éppen úgy mint a törvényhatóságokban a többi testületi szervek is, 1848-as alapra helyezkedtek. Cziráky hajlott bizonyos kompromisszumra a bizottmánnyal, bár ennek a taktikai jellegét elég hamar felismerték. A felfokozott ellenzéki politikai hangulatot tapasztalva levonta azt a következtetést, hogy az országban 1848 szellemével tud megújulni a magyar államiság. Nincs más kiút abból a mély politikai és társadalmi válságból, amelybe 1849 őszén az osztrák abszolutizmus taszította a magyarságot, és ezután 10 éven át a legnagyobb elnyomás alatt tartotta. A konzervatív főúr is kénytelen meglátni azt az abszolutizmus okozta nemzeti visszahatást, amelyből kiutat az osztrák miniszterek sem tudtak mutatni. A reformkori Fejér megye nemesi közgyűléseiről jól ismert Cziráky János személye nem biztatta eredményes ellenzéki működéssel az 1860 decemberében összehívott bizottmányt. Mégis ugyanazon okoknál fogva, mint azt az országbírói tisztség lemondásánál tapasztaltuk, Cziráky is kénytelen volt engedményeket tenni az ellenzéknek. Ez már 1860. december 16-án este, a másnapi bizottmányi ülést előkészítő értekezlet során kitűnt. Nem volt vitás, hogy a bizottmányi ülést is a megyebeli arisztokrácia kívánja uralni, amely mögé — ekkor úgy látszott — jelentős pecsovics hadat sorakoztattak fel. Csakhogy az ellenzéknek — köztük 1848 aktív küzdőinak — a szava sokat jelentett az előkészítő értekezleten. A pecsovics Szluha Antal javasolta, hogy az ellenzék vezérének számító Madarász Jószefet a bizottmányból hagyják ki (MADARÁSZ, 1883, 332). Ennek előzményéhez tartozik az a tény, hogy tiszti értekezleten állították össze a bizottmányi névsort. Az 1848. évi bizottmányi jegyzőkönyv azonban éppen nem volt kéznél, így a jelenlévők visszaemlékezés alapján mondták tollba az aljegyzőnek a neveket. A helyismerettel rendelkezők ezt megtoldották a személyekre vonatkozó ismeretekkel. Ilyen hangok hallatszottak: „meghalt", „nincs a vármegyében", „elvesztette birtokát", „a császári hatalom üldözöttje", ... stb. Amikor Madarász Józsefre került a sor és a pecsovicsok javaslatára őt ki akarták hagyni a bizottmányból, ő a személyét ért politikai támadás miatt felszólalt. Elmondotta, bármi is lesz a döntés személyét illetőleg, Ő mindenképpen részt vesz a közgyűlésen. Ezt meggátolni már nem tudta volna a hatóság, hisz a közgyűlések nyilvánosságát senki sem vonta kétségbe. így jobbnak látták, ha az ellenzéki vezér saját jogán vesz részt az alakuló közgyűlésen. Fejér megye bizottmányi közgyűlésének részvevőit végül is sikerült összeállítani, de a népet képviselő küldöttek megválasztására idő nem jutott. Ezért a falvak bíráit, illetve a jegyzőket vagy a lelkészeket hívták meg a közgyűlésre. Közöttük kétségtelen, hogy az 1848-as eszmék szilárd képviselőire is találtak. A bizottmányban most talán még inkább kiütközött a haladás és a reakció tábora, mint 1848—49-ben. A haladás erői azonban most is olyan nagy tömeget képviseltek, kiegészülve a falusi bírákkal és a jegyzőkkel együtt, hogy velük szemben a birtokos osztály konzervatív csoportjának akciói eleve hatástalanok maradtak. Ugyanerre a sorsra jutott a főispán több kezdeményezése is. El lehet mondani, hogy az aulikus főúr által vezetett megyében a kormánypárti lojalitás még erős, de volt egy nagyobb ellenzéki politizáló tömeg is, amely ellen viszont nem tudott a konzervatív csoport eredményesen küzdeni, így vált a Fejér megyei bizottmányi közgyűlés más törvényhatóságok bizottmányainak fórumaival együtt az 1848—49. évi eszmék hirdetőivé, majd ezen elvek megvalósítójává is. Az országgyűlés összeülése előtt igen fontos alkotmány jogi kérdésekben döntöttek a megyei és a városi bizottmányok. A bécsi udvar reagálását ezekre az eseményekre a rendkívüli agresszivitás jellemezte. A magyar kancellária tisztviselői előtt kijelentették, ha nem áll helyre a rend az országban, akkor ismét kénytelenek lesznek katonai eszközökhöz nyúlni (SZŐGYÉNY-MARICH 1918, 71). Úgy vélték, így biztosíthatják, hogy Magyarországból az adó rendszeresen befollyjék, az újoncokat kiállítsák, s egyáltalán a központi kormányzat akarata érvényre juthasson. Úgy látszik azonban, hogy a császár környezete még a kivárási politikára alapozott. A magyar kancellária előtt a császár kifejtette, hogy a központi kormányzati rendszer megszüntetése után természetes, hogy a nemzeti közhangulat fellobban, de ez nem lépheti túl a megengedett határokat. A császár azonban tévedett. A megyékben és a városokban általánossá vált az 1848-as időkre emlékező események egész sora. A kancelláriától nem is érkezett korlátozó intézkedés, amely a törvényhatóságok belügyeit szűkítette volna. így aztán lehetőség adódott arra, hogy a bizottmányok jórészt 48-as összetételben dolgozzanak, és mindazon elveket, amelyeket 12 évvel korábban képviseltek, most is igyekezzenek megvalósítani (Bizottmány 1861, 1145. sz.)/ 3 > Madarász József ellenzéki képviselő írta emlékirataiban, hogy az 1861-ben működő bizottmányok jórészt Vay Miklósnak és Szőgyény-Marich Lászlónak köszönhették kezdeti szabad működésüket. „Az ország igazgatása az önvédelmi harc híveinek kezébe menvén át, a szellem másként fejlődött, és nem úgy, amint a hatalom kigondolta és remélte. A törvényhozók a nemzeti szellemet ápolták 1860—61-ben." A bizottmány, de maga a törvényhatósági (3) A bizottmány az 1861 nyarán érkezett több csomag iskolai tankönyvet, amelyek a birodalmi szemléletet tükrözték, nem vette át, visszaküldte a budai tanügyi kormányzatnak. A bizottmány határozata nem ismerte el a Thun-féle nevelési elveket és a népnevelés egyedüli letéteményesének saját magát állította. 159
