Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 23. 1984-1985 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1987)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: A Fejér megyei önkormányzat újjászervezésének kérdései 1860–1869. – Die Neuorganisierung der Selbstverwaltung des Komitats Fejér 1860–1869. p. 155–176.
Alba Regia, XXIII, 1987 FARKAS GÁBOR A FEJÉR MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT ÚJJÁSZERVEZÉSÉNEK KÉRDÉSEI 1860—1869 megye területi es hivatali szervezetének átalakítása 1849—1850 Fejér megye közigazgatási területi beosztása az 1849 utáni két és fél évtized alatt többször módosult. Az 1848 előtti járásokat még az 1767. évi decemberi nemesi közgyűlésen alakították ki. A közgyűlés megszüntette a megye két (alsó- és felső) járását, és helyette hármat alkotott. A három járás akkor a sármelléki, csákvári és bicskei nevet vette fel. 1849 májusában a bizottmány a járásokat kerületekre (tulajdonképpeni aljárásokra) osztotta. A sármelléki járásnak hat kerülete lett. Az első kerület székhelye Mór, a másodiké Székesfehérvár, a harmadik és a negyedik kerületé nem volt állandó, az gyakran változott, (Polgárdi, Fehérvárcsurgó, Csór, Csákvár), az alszolgabíró lakóhelyét tekintették kerületi székhelynek. Az ötödik kerületet a járási főszolgabíró Bogárdról, Tinordról vagy Abáról adminisztrálta, a hatodik kerület székhelye legtöbbször Cece volt. A csákvári járást öt kerületre osztották: az elsőt Csákvár, a másodikat Gárdony, a harmadikat Velence székhellyel szervezték meg. A csákvári járás főszolgabírója Velencén lakott. A negyedik kerületet Nyék, az ötödiket Rácalmás körül alakították ki. A bicskei járásnak négy kerülete lett : Baracska, Szentpéter, Felcsút és Bicske alközpontokkal (B. SZABÓ—BÉRCZI 1932, XVIII—XXI). Az osztrák—horvát csapatok által pacifikált területeken 1849-ben és 1850 elején a közigazgatási szervezetben nem volt változás. Az elmenekült megyei, városi, községi tiszti kar helyébe a megszállók udvarhű tisztviselőket ültettek, akiknek a legteljesebb mértékben ki kellett szolgálni az ellenforradalmi célokat. Fejér megyében és Székesfehérvár városban a császárhoz hű tisztviselők közül választotta ki a katonaság az ideiglenes közigazgatást megszervezőket. Amíg folyt az országban a háború, az osztrák katonai főfőparancsnokság nem is gondolt arra, hogy a meglévő közigazgatási struktúrát mással váltsa fel. A közigazgatási egységek élére állított tisztviselők a katonai diktatúrát feltétlenül kiszolgálták. A szabadságharc leverése után megkezdődött a birodalmi centralizáció megvalósítása érdekében az ország politikai szerkezetének átalakítása. Ez Fejér megye esetében is változást jelentett. 1850 tavaszára kialakították Fejér megye abszolutizmuskori közigazgatási és törvénykezési rendjét. Az uralkodó teljhatalommal felruházott biztosa április 30-án hagyta jóvá az új közigazgatási és a törvénykezési tisztikart. Közigazgatásban a központi tisztviselők a következők lettek: megyei főnök és kormánybiztos Pethő János, titkára Boczkó Ferenc. Megyei kiadó Hering Ignác, lajstromozó Györffy József. Pénzügyi tisztviselők között már találunk Fejér megyei illetve székesfehérvári lakosokat. A főadószedői tisztséget Boros Imre, a pénztári ellenőri állást Gáspár János, a számvevőséget Rieder József töltötte be. Mérnök Müller János, főorvos Hanekker Ferenc, másodorvos Eltér József, katonai élelmezési biztos Nagy Zsigmond, csendbiztos Vancsay Ignác lett. A megyében 1850 tavaszán 152 196 lélek élt, a települések száma 182 volt. A királyi biztos a közigazgatást osztrák mintára kívánta volna vezetni, amelyhez azonban a területi beosztást korszerűsíteni kellett. A feudális kori járások helyébe — a megye etnográfiai képét figyelembe véve — új egységeket alakítottak ki. Négy járást hoztak létre: a mórit, a fehérvárit, a válit, a herczegfalvit. Ez utóbbi székhelyet azonban 1853-ban Bogárdra helyezték át. A móri járásban 38 345 fő, a fehérváriban 36 805 fő, a váliban 38 320, a hercegfalviban 38 726 fő élt. A móri járás legnépesebb települése Mór, Bodajk, Csák vár, Isztimér mezőváros volt. A móri járásban a lakott települések száma 41, ennek 36%-a pusztai település. A fehérvári járáshoz két mezőváros tartozott, Seregélyes és Lovasberény de nagyobb számú lakosság élt Pákozdon, Polgárdiban, Velencén, Abán. Ugyanakkor sok volt a kislélekszámú falu: Falubattyán, Kiskeszi, Nadap, Sukoró, Tác, Úrhida. Népes pusztai település Gárdony, Nyék, Csősz. A fehérvári járásban 43 lakott településének 53%-a pusztai jogállású. A fehérvári járás lakosságából 22% élt a pusztákon. A váli járásban népes mezőváros Vál, Martonvásár, Érd, Bicske, a községi jogállású falvak között jelentős még Ercsi, Etyek, Mány, Sóskút, Baracska. Kisebb lélekszámú falu Tordas, Alcsút, Újbarok, Kuldó, Gyúró, Batta. A lakott települések száma 45, amelynek 65%-a puszta volt, a külterületi lakosság majdnem elérte a járás lakosságának 20%-át. A hercegfalvi járásban négy mezőváros volt: Adony, Sárosd, Dunapentele és Kálóz. Jelentős a községek között Cece, Perkáta, Rácalmás, Sárkeresztúr és Sárszentmiklós. A járási központnak kiválasztott Herczegfalva az osztrák közigazgatásnak politikai szempontból volt megfelelő, és csak részben esett rá a választás centrális fekvése miatt. Lakossága németekből állott, ami a hatalmi viszonyok tekintetében súllyal esett latba olyan vidékeken, ahol a magyarság nagyobb létszámban élt. A herczegfalvi járás 53 lakott hellyel rendelkezett, ebből 40 volt pusztai jog155
