Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 23. 1984-1985 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1987)

Tanulmányok – Abhandlungen - Lukács László: Paraszti tanyasodás a Mezőföldön a XIX–XX. században. – The development of peasant farmsteads in Mezőföld region in the XIXth–XXth centuries. p. 137–154. t. I–VI.

Századunk első évtizedében épült meg a Székesfehérvárt délről kikerülő Szabadbattyán—Börgönd vasútvonal. Fővén ypuszta megállójáról Szabadbattyánon vagy Börgöndön át Székesfehérvárra, Pusztaszabolcson át Budapestre szállíthatott az uradalom, utazhattak a puszta és a tanyák lakói. A tanyai asszonyok az állomásig vácskára. akasztott 15 literes tejeskannákban a vállukon vitték hajnalonta a tejet a szabadbattyáni vagy a fövenyi állomásra. Innen vonattal Székesfehérvárra utaztak, ahol a vasútállomás melletti Búrtelep vasutas családjainál mérték szét a tejet. Már az I. világháború előtt az uradalom iskolát építtetett Fövényre, amely egy tanteremből és tanítólakásból állt. Előbb Krin Róza, majd az 1930-as évektől Becsei Sándor tanította itt Föveny, Pötölle pusztai és tanyai gyerekeit. Pötöllét lóvontatású gazdasági vasút kötötte össze Fövénnyel, reggelenként ezzel szállították az iskolásokat is. A tanterem időszakonként templomul is szolgált. Szabadbattyánból az uradalom hozatta el fogattal havonta egyszer misézni a katolikus plébánost. A táci református lelkészt a tanyásgazdák hozták ki egy évben kétszer. Időnként orvosi tanácsadás és védőoltás színhelye is volt a pusztai iskola tanterme. A Fisiés a Csetényi-tanya közötti fövenyi temetőbe nemcsak a puszták, hanem a tanyák népe is temetkezett. Említettem, hogy a Fisi-tanyában 1928-ban a tanyatulajdonos sógornője özv. Nagy Péterné számára boltot is nyitottak. Ez szatócsüzlet volt, amelyben butelláztak is. A két puszta és a tanyák lakói, idénymunkásai vásároltak, ittak itt. Mivel attól féltek, hogy a tanyaudvaron időző vendégek elszórt cigarettavégekkel a tanyában tüzet okoznak, ezért 1932-ben a tanyától keletre, kb. 100 méterre a puszta felőli oldalon egy különálló boltot építettek, ahol tulajdonosának egy lakószobája is volt. Ide már kuglizó is épült, ahol vasárnap délutánonként a pusztai, tanyai férfiak szórakozhattak. A dohánysimítóban megrendezett farsangi, szüreti, erzsébeti és katalini bálokon a pusztai és tanyai fiatalokon kívül a falubeliek közül is sokan résztvettek. Ugyanígy a vasárnap délutánonként jó idő esetén a dohányosház végénél, esőben a dohánysimítóban zajló cuhárékon is együtt voltak. Utóbbi alkalmi táncmulatságon a muzsikálni tudó pusztaiak és tanyaiak citerával, köcsögdudával, hegedűvel vagy harmonikával szolgáltatták a zenét. A pusztaiak és a tanyaiak egymás mellett élésének az 1950-es évek elején az uradalmi épületek lebontása, a pusztaiak elköltözése vetett véget. A táci határban kiosztott vitéztelkeken nem alakultak ki tanyák, mivel birtokosaik helybeliek voltak, a falusi házból gazdálkodtak. Abban az esetben, ha vidékről érkezett a vitéz, tehát a faluban nem volt háza, adott volt a farmtanya kialakulásának lehetősége. Az I. világháború után öt nem helybeli vitéz egyenként 20 kh-as vitéztelket kapott Balatonbozsokon a veszprémi káptalan Kispuszta nevű birtokán. Közülük négyen: Babos József, Csider Pál, Kovásznai György és Székely Vilmos tanyát építettek, s onnan gazdálkodtak. Az ötödik a faluból próbált gazdálkodni, pár év múlva tönkre is ment, és elköltözött Balatonbozsokról. A Kovásznai-tanya nagyobb, villaszerű épület, a másik három hosszú, gádoros ház. Mind a négyen saját maguk dolgoztak. Cselédjük nem volt, esetleg az aratást adták ki részesaratóknak. Sárosdon is az I. világháború után gróf Esterházy László birtokából kiosztott 15 kh-as vitéztelkeken építették az első tanyákat. Tulajdonosaik Filotás János és Halmosi Lajos voltak. További négy tanya Sárosdon 1941-ben néhai 10 Alba Regia XXIII Tószegi Sámuelné jakabszállási birtokának parcellázása után létesült. A föld nagy részét a sárosdiak, valamint Szabó József, Keresztes István Pintér István sárkeresztúri és Krén Gyula szolgaegyházi lakosok vették meg. A vételár khanként 800 P volt, melynek felét azonnal a többit öt év alatt kellett kifizetni. Valamennyi vidéki földvásárló tanyát épített parcellájára. A Szabó-tanyához 75, a Krén-tanyához 59, a Keresztes-tanyához 45, a Pintér-tanyához 15 kh föld tartozott. A sárosdi tanyák összterülete 1944-ben 234 kh volt. Keresztes István volt sárosdi tanyásgazda így emlékezett vissza tanyai gazdálkodásukra: „Erdélyből az 1930-as években kerültünk Sár keresztúrra, ahol 30 kh földünk volt. Mikor 1941-ben tudomásomra jutott, hogy a jakabszállási uradalom a bank útján parcellázásra kerül, akkor eladtuk Sárkeresztúron a földünket és 45 kh-at vettünk a jakabi részből, és arra tanyát építettünk. Nagy létszámú családunkkal eleinte mindent magunk végeztünk, de később Hangodi György sárosdi jegyző 20 kh földjét is megvettem, és ekkor már időszakonként napszámosokat is alkalmaztam. Jakabszállás közismerten jó feketefölddel rendelkezik, és ezt még hízómarha-trágyával állandóan erősítettük. Nagyon jó terméseket takarítottunk be mindenből. Egy pár lóval és két pár ökörrel gazdálkodtunk. Rendszeresen vetésforgót alkalmaztunk, a gabona és a kapások mellett sok takarmányt is termeltünk. A tanyákról a 3—4 göböly mellett 20—30 hízósertés is került évente eladásra. A nyári készpénzbevételünket a kertészetünk biztosította. Egy kh paprikánk volt, és sok zöldbabot is termeltünk. Ezt lovaskocsival szállítottuk a fehérvári, illetve várpalotai piacra. A tanyánk a helyi téesz szervezése folyamán megszűnt, és én a Fejér megyei Úthivatal dolgozója lettem, ahol megbecsültek, és innen kerültem nyugdíjba." Székesfehérvár határának déli, eredetileg Fövenypusztához tartozó részén kívül északi határrészében a Székesfehérvár és Zámoly határán elterülő Farkas-tanya területén alakultak ki paraszti tanyák. A Farkas-tanyához tartozó földterület és uradalmi épületek tulajdonosa a XIX. század második felében Farkas Dániel zámolyi református lelkész volt. Farkas Dániel 1839—1875 között teljesített szolgálatot Zámolyon (Biczó 1896, 31—32). A Farkas-tanya földjei és épületei a székesfehérvári határt a zámolyi határtól elválasztó sárkeresztes-máriási út (Taliga üt) két oldalán helyezkedtek el. Az I. világháború után a Farkas-tanya, több új birtokos kezére került. Északi részében a zámolyi határban 235 kh-at Schnetzer Ferenc budapesti lakos vásárolt meg, akitől a birtokot egészen a II. világháborúig Königsberg László bérelte (Gazdacímtár, 1937, 103). Königsberg bérletén uradalmi gazdálkodást folytatott öt cseléddel. Szomszédságában az Őrlő úton Nagy Pál 84 kh-as zámolyi nagygazda vásárolt egy 50 kh-as parcellát. Nagy Pál a községtől távoli földjére sárfalú, nád féltetős, délről nyitott fészert épített. A fészert eső elleni menedékül használták, jászolához kötötték, ott etették délben a lovakat. Mivel a fészer a Székesfehérvár—tatai úthoz közel feküdt, éjszakára benne húzódtak meg a koldusok, vándorcigányok A Farkas-tanya déli, Székesfehérvár határába eső része 1924-ben már két tulajdonos, Vincze György székesfehérvár-vízivárosi (205 kh) és Heinrich Károly Farkas-tanyai (118 kh) lakos kezén volt. Vincze György birtokát 1928-ig Heinrich Béla Farkas-tanyai lakos bérelte (RADENICH 1924, •