Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 21. 1981 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1984)
Közlemények – Mitteilungen - Horváth Jolán, B.: Későrómai sírok a dunaújvárosi Napos lejtőn. p. 245–250.
összetört, felforgatott bordák és mellcsont, a jobb lapocka lecsúszva, a kulcscsont a jobb alkarcsontok között.) A sír iránya: ÉK—DNy 24—56'. Mélysége: 215 cm. Lelet: korsó (7. ábra 6), öblös hasú, tölcséres nyakú, terrakotta színű, vörös festésű, a perem alatt, a vállán és a talpgyűrű fölött enyhe árkolással. A festés a talp közelében folyatott. A sírban a bal váll fölött, épségben találtuk. M : 16,7 cm, p.átm. : 5 cm, f.átm. : 5,3 cm.( 5 ) * Kis számú leletünknek az intercisai — és más — későrómai temetőkben meglevő analógiái alapján a Napos lejtő sírcsoportja a IV. századra keltezhető. A 4. sírnak az anyagban, festésben a korábbi kerámiákra, formáját tekintve a későrómai üvegekre emlékeztető korsója eddig egyedi darab. (5) A 4. sír metszette azt a római kori hulladékgödröt, amelyet a sírokat eredményező kutatóárkok egyikével fedeztünk fel. A gödörnek az árokba eső, egységesen kemény töltelékföldjéből kerómiadarabokat, tegula- és irilbrextöredékeket gyűjtöttünk. A gödrön belül jelentkezett egy kifli alakú beásásfolt is; üresnek bizonyult. — A gödör teljes feltárására nem volt mód. A padmalyos sírba való temetkezés, amely nemrégiben kifejezetten intercisai sajátosságnak számított (VÁGÓ—BÓNA 1976, S. 144, továbbá a Nyugati I. temető — ugyancsak Intercisa — számos sírja, (a temető közlése előkészületben), újabban megismertük a keszthely—dobogói későrómai padmalyos sírokat is, SÁGI 1981, pl. 64, 73, 74. sírok) szintén a IV. századi keltezést támogatják.( 6 ). A IV. századi temetőkben általános a halottnak deszkakoporsóba temetése, ám kevésbé gyakori — a korábbi századok római temetőiben is — a fatörzsből kivájt koporsó.( 7 ) A síroknak a többi későrómai temetőtől való elkülönülését nem tudjuk megmagyarázni. Egyetlen lehetőség kézenfekvő: a közelben valahol egy néhány házból álló település lehetett, ennek temetkező helyére találtunk leletmentésünk során. (6) IV. századinál korábbi padmalyos sír fordul elő Gerulata II. számú temetőjében (PICHLEROVÁ 1981, 49—50). (7) Sági Károly teknőszerűen kivájt fatörzskoporsóra — és hasonló fedőre — gondol az 1949-es intercisa ásatás sírjainál, a szögek fekvéséből következtetve (19S4, 98). Kissé távolabbi analógiákként említhetők a bajoroszági Neuburg an der Donau későrómai temetőjének fakoporsós sírjai (10, 13. sír) — alamann leletekkel (KELLBR. 197», 118, Taf. 8—9). IRODALOM Burger 1972 BURGER 1979 KELLER 1979 Lányi 1972 PlCHLEROVÁ 1981 Sági 1954 SÁGI 1981 VÁGÓ—BÓNA 1976 Sz. BURGER A., Későrómai temető Majson. Ein römerzeitliches Gräberfeld in Majs. AÉrt, XCIX, 64—100. A. Sz. BURGER, Das spätrömische Gräberfeld von Somogyszil. Fontes AHung, 135 p. E. KELLER, Das spätrömische Gräberfeld von Neuburg an der Donau. Materialhefte zur Bayerischen Vorgeschichte, A/40. V. LÁNYI, Die spätantiken Gräberfelder von Pannonién. AArchHung, XXIV, 53—213. M. PICHLEROVÁ, Gerulata Rusovce, Rimské Pohrebisko IL Bratislava, 428 p. SÁGI К., Temetők. Intercisa I. AHung, XXXIII. 43—100. К. SÁGI, Das römische graberfeld von Keszthely —Dobogó. Fontes AHung, 140 p. E. B. VÁGÓ— I. BÓNA, Die Gräberfelder von Intercisa I. Der spätrömische Südostfriedhof. Budapest, 243 p. 246
