Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 21. 1981 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1984)

Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter Zsófia: Summások Fejér megyében. – Gedingarbeiter im Komitat Fejér. p. 221–234.

hez tartozó Nagykustyánban dolgozó summások 1927. szept. 12-én írtak panaszlevelet a földművelésügyi miniszterhez. „Az élelmezésre nézve... az edény nem megfelelő és a hús legtöbb eselben elpusztult állati hulla volt. Azonkívül zsíros edénynek elhasznált mérges karbidos-dobozt és műtrágyásdobozt használnak fel." A levél hatására indult vizsgálat a zsírt valóban karbidos dobozban találta, ám az uradalom vezetőjét felmentették (ibid., 75—76). Ercsiben, a Földvári-uradalomban 1942. november 30-án folytattak vizsgálatot a munkások panaszára. A jegyzőkönyv megállapította: „A munkások az étkezés ellen panaszkodtak és mintát hozlak be abból, amit enni kaptak, ami csövesen megdarált tengeri volt, amit a munkások megenni nem tudtak." Miután a munkások a munkát megtagadták Fejér megye gazdasági felügyelője őket 30—30 napi elzárásra ítéltette (ibid., 248—249). Ugyancsak Ercsiben a Grünwald és Schiffer-féle bérgazdaságokban 1925ben történt meg az, hogy a rossz, sületlen kenyér és a romlott hús miatt a Pilis környéki summások nagy része megszökött (INCZE—PETŐCZ 1954, 22). A kirívó rossz példák mellett a legjobban és méllányosan kárhoztatott tény az ellátással kapcsolatosan a koszt végletes egyoldalúsága volt, ami egyébként a konvencióban szereplő ételalapanyagokból is egyértelműen következik. Kétségtelen azonban, hogy ez az egyoldalúság — a gabonafélék és a szárazfőzelékek túlsúlya — ebben a korszakban általánosan is jellemző volt a népi táplálkozásra (Heller 1941, 14). Két feljegyzett étrend áll a rendelkezésünkre. К о ó s I m r e a következőképpen emlékezeti : „... volt ám nekünk étrendünk is, nemcsak a véletlenre bízták a főzés menetét. Az étrend egy volt minden summás csapatnál... Ebéd Vacsora Hétfő: savanyú bableves, nokedli hússal bableves Kedd: húsleves tésztával és majomfogó savanyú bableves Szerda : bableves és krumplis metélt krumplileves Csütörtök : húsleves tésztával és paszuly bableves Péntek: bableves és krumplinudli savanyú bableves Szombat: húsleves tésztával, paprikás- bableves krumpli Vasárnap: gulyásleves vagy húsleves tésztával — Tehát egy héten kilencszer bab. Ezért mondták is a cselédek: „Babra summás, marjad egymást!" (1960 42). A martonvásári Dreher uradalomban a cserépváraljai summások étrendje a következő volt 1939-ben: Ebéd Hétfő: savanyú bab, pogácsa Kedd: húsleves, sűrű borsó Szerda: savanyú bab, mákos tészta Csütörtök : húsleves, sűrű borsó Péntek: savanyú bab, puffancs (bukta) Szombat: galuska, paprikás krumpli Vasárnap: húsleves Vacsora krumplileves tésztával lencseleves krumplileves krumplileves krumplileves lebbenccsel lebbencsleves (LENCSÉS 1982, 150—151). Láttuk a szerződések elemzésekor, hogy milyen ritka volt, hogy más főzeléket is kaptak volna a summások a konvencióban. Tej még elvétve előfordul néha a visszaemlékezésekben, de gyümölcsről, tojásról, értékesebb húsokról szinte sohasem hallunk. A húsokkal egyébként is sok baj volt. „... ami jószág a télen megbetegedett és kigyógyítani már nem érdemes, vagy nem lehet, azt mégsem dobhatják el. Különösen nem, ha nyárra hatvan summás jön, akiknek húst kell adni. Mielőtt az utolsót rúgná, kieresztik a vérét és a szalonnát lesózzák, a húst pedig felfüstölik. De ez még nem is volna olyan nagy baj, csak legalább kezelnék azt a húst rendesen... Amíg a füst ölt készletből tartott, addig friss húst csak kizárólag akkor kaptunk, ha mégis valami kényszervágásra került a sor. De annak a valaminek a javát is elvitték a benfentes cselédek..." (Koós 1960, 44). A summásoknak ezek után csak egy céljuk lehetett: lehetőleg jól kellett lakniuk azzal, amivel lehetett, kenyérrel, tésztával, babbal, hiszen a hathónapos kemény munkához kellett az erő. A summásélet ezernyi árnyalata a dokumentumokból természetesen nem olvasható ki. Álljon itt befejezésül néhány részlet egykori Fejér megyei summások visszaemlékezéséből az István király Múzeum helytörténeti és néprajzi adattárának anyagából. Szabó Gábor, Alsószentiván, Madarasi-hegy Hajduhadházon születtem 1918-ban. Summásgazdaként hoztam onnan rendszeresen a summásokat, így ragadtam végül itt; ide nősültem. 1932-ben volt olyan, hogy nem volt szabad átmenni summásnak egyik megyéből a másikba. Hadházon majd éhen haltunk, nem volt megélhetés; kényszerkonyhát kellett a községnek felállítania. 36-ban már jöhettünk ismét dolgozni, általában a Dunántúlra. Az uraságok, akiknek summás kellett, a községnek írtak, a főjegyző kidoboltatta, hogy hová keií summás. A fiatalok bíztak meg engem, hogy tárgyaljak a nevükben, írtam levelet a birtokosnak, s erre Nagy János segédtiszt jött le tárgyalni a szegődtetésről. Aztán én jöttem ide megnézni, hogy milyen a hely, milyenek a feltételek. így kötöttük meg a szerződést a főjegyzőnél. Január 1-én kezdtük meg a szegődtetést, és április 2S-tól november l-ig kellett dolgozni. Általában 30 fiatalt és 30 felnőttet szegődtetett az uraság, s az ő ellátásukra 2 szakácsnőt, akik a napi főtt ételt elkészítették és a kenyeret sütötték. Tavasszal aztán tele volt a hadházi állomás bérelt vonatszerelvényekkel, amivel a summásokat hozták a Dunántúlra. Mi Cecéig jöttünk vonattal 2 vagonban, itt vártak minket kocsikkal, és behoztak Benedekpusztára. 1943-ban természetben havonta mindenki 2 q búzát és 80 pengőt kapott, ezt hazavitte. Hetenként kaptunk 1 kg húst, 1 kg szalonnát, 6 kg kenyérlisztet, 1/2 kg babot, 5 kg krumplit, 3 deci ecetet, 1 csomag paprikát. Ezt beadtuk a közösbe, ebből főztek a szakácsasszonyok. Naponta kétszer volt főtt ételt: reggel szalonnát sütöttünk. Ebéd volt pl. bableves krumplis gombóccal, krumplileves más tésztával (pacsa, rétes, vagy pogácsa) csütörtökön és vasárnap volt hús gulyáslevesnek, pörköltnek, töltött paprikának. A kenyeret kemencében sütötték benn a pusztán. Az ebédet szamaraskordéval hozták ki a földekre, vájlingokba merték. 4—5 ember evett egy tálból. Bort ünnepeken adtak a felnőtteknek. 1/2 litert az asszonyoknak, 1 litert a férfiaknak. A lányok 10 dkg cukrot kaptak. Takarodáskor, ünnepeken nem volt muszáj dolgozni, de aki kiment, az megkapta a napszámot pluszba és ajándékot is. A napirendért én voltam a felelős. 4 órakor már költöttem föl a népet (3 barakkban aludtunk), délben két óra pihenőt kaptunk, aztán napnyugtáig folyt a munka. Ha esett az eső, a nők legfeljebb zsákot varrtak a magtárban, vagy pihenhettek ; a konvenciót megkapták. Mohos Péter, Mindszentkálla, Petőfi u. Seregélyes mellett, Pálinkaház pusztán voltam summás. Összesen 32-en voltunk Mindszentkálláról, Tapolcáról, Szentbékálláról, Kisörsről. Mellettünk kislángiak és helyiek dolgoztak. 1930. április elsejére mentünk. A summásgazdánk kisörsi volt, ő is végig velünk lakott. Seregélyesig mentünk vonattal, onnan lórékocsikkal Pálinkaházpusztára. Itt a gazdaság bér229